Rózsa Iván írásaiból ...

Rózsa Iván

A nem lét léte

A világon és e világon kívül minden létezik, egyben mindennek az ellenkezője is. Van Isten, és van Sátán. Van jó, és van rossz. Van világosság, és van sötétség. Van nappal, és van éjszaka. Van szárazság, és van árvíz. Van öröm, és van bánat is. Van élet, és van halál is. És így tovább. Ha van lét, akkor tehát van nem lét is. Csak nem biztos, hogy ez létezik. Lehet, hogy csak van. Úgy létezik, hogy nem létezik.

A nem lét lehet, hogy jobb, mint a lét, hisz földi létünk mindennapos velejárója a főképp vágyaink be nem teljesüléséből fakadó szenvedés. A nem lété viszont a nem szenvedés. Mi a nem szenvedés? Boldogság? Vágyaink beteljesülése és/vagy ezek kioltása? Vagy valami közömbös dolog? Se nem boldogság, se nem szenvedés? Hisz földi életünkben a sok szenvedés között vannak azért néha boldog állapotaink is.

Milyen állapot a nem lét? Nem állapot állapot? De nem semmi, a nem lét nem azonos a semmivel. A semmi a valami ellentéte. Földi állapotunk után a nem létbe távozunk? A földi állapothoz képest nem ilyen állapotba? A földi állapothoz képest más állapotba? A földi lét végállapota a halál, az ezt követő nem lét attribútuma paradox módon az öröklét?

Az öröklét kapuja a jók előtt nyitva áll. Hívogat: menj be a mennybe! Van, aki ide jut, s van, aki a nem mennybe. A nem menny azonos a pokollal? A pokol is a nem lét egyik megnyilvánulási formája? Ide kerülnek a rosszak? Itt örökké szenvednek?

Mi, jók viszont a földi énünkhöz képesti nem én állapotunkban találjuk magunkat a mennyben. De ez az állapot is egyenes következménye, továbbfejlődése, végkifejlete földi cselekedeteinknek, viselkedésünknek. A mennybéli nem én énállapot egyben egybeolvad, együtt rezeg igazi énünkkel. Abszolút igazi, vagyis igaz énünkkel, mely előtte – kialakulásáig – mindentől függött, de most már semmitől…

Legyünk boldogok!

Nincs boldogság, csak boldognak hitt állapot, s ez a boldogság. Ez a gondolat egy olyan állapotomban fogant meg az agyamban, amikor úgy érzem, kár a boldogság után kutakodni, fennkölt álmokat álmodni, ábrándokat kergetni. Más állapotomban viszont azt vallom és mondom, ha erősek vagyunk, álmaink teljesülnek még földi életünkben is. És az emberiség egy ezreléke – és lehet, hogy most túlzok – boldog, mert azt csinálja, amit szeret, nem pusztán pénzért dolgozik lélektelenül, hanem alkot, s ebből meg is tud élni. Tehetségére van fizetőképes felvevő piac, vagy szerencséjére eleve olyan vagyoni helyzetbe született bele, hogy azt teheti, amit akar, azzal él együtt, akivel akar. És hát mindenki – vagy nem mindenki, hiszen sokaknak még vágyálmuk sincsen – szeretne ezen kiválasztottak közé kerülni. Így én is.

A Mecsek pont olyan, mint az Alpok, csak más, meg alacsonyabb. Pécs nagyon hasonlít Rióhoz, csak teljesen más, mert nincsen tengerpartja. A hegy az viszont hegy. S a város az város. A sivatag tulajdonképpen tenger, csak nincs benne víz. Az emberek – legyenek akár fehérek, feketék, rézbőrűek vagy sárgák – mindenhol egyformák, bár szokásaikban, kultúrájukban eltérőek, de ugyanazok az emberi problémák merülnek fel mindenütt, mint otthon. Az átlagemberek mindenütt kicsinyesek, irigyek, korlátoltak, vagyis önzők. Ilyen szempontból tehát kár országot, lakóhelyet cserélni, illetve fölösleges bejárni a világot. Ugyanakkor más szempontból a művészetek mellett csak az utazásnak van értelme a világon, mert útjaink során színesítjük az életünket, s a külhoni beszélgetések során az ottaniak is tanulnak valamit tőlünk, lesz valami elképzelésük hazánkról, a magyarokról.

Ezért nagy a felelősségünk. Nekem, neked, nekünk. Védjük meg a mundér becsületét itthon és külföldön! Ha már vezető politikusaink ezt nem teszik meg…

Bármilyen furcsa, nincs ellentmondás az általam ezen egyetlen cikkben leírtak között. Nincs ellentmondás, csak állapotok vannak, melyeket kiírok ugyanazon-más magamból. És gyakran átéltem már boldog vagy annak hitt állapotokat is. Törekedjünk hát arra, hogy minél többször közelítsük meg a boldognak hitt (én és mi) állapotokat! Egyénileg is, és közösségben is. Mi, magyarok legyünk végre újra boldogok!

Forrás: KAPU