Valóban kevesebb alvásra van szükségünk idős korban?

Ahogy idősödünk, egyre kevesebb alvásra van szükségünk, tartja a tévhit, miközben a napközbeni el-elszunyókálást pozitív hatásúnak és pihentetőnek gondoljuk. Ellentétben ezzel, tanulmányok mutatták ki, hogy idős korban is a kiadós éjszakai alvás az előnyös.

Nemrég amerikai kutatók állapították meg egy vizsgálat során, amelyben több mint nyolcezer idős asszony vett részt, hogy a napközben elbóbiskoló hetvenen túliak halálozási aránya 44%-kal magasabb a leginkább éjszaka alvó társaiknál, miközben francia orvoskutatók is hasonló az eredményre jutottak. A Bordeaux, Dijon és Montpellier környékén mintegy tízezer férfit és nőt bevont Három Város elnevezésű tanulmány szerint a 65 évnél idősebb vizsgálati alanyok 20%-a tartozott abba a csoportba, akik gyakorta hunyták le szemüket napközben, és közöttük 49%-kal volt gyakoribb a szívinfarktus, a stroke, vagyis az agyi katasztrófa és a szívhalál. A részletes mérések és kérdőíves adatok alapján az Európai Szívgyógyász Társaságot képviselő Guy DeBacker belga professzor és csapata végül arra az eredményre jutott, hogy azok az idősek, akik elálmosodnak és elbóbiskolnak napközben, nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint akik csak éjszakánként hajtják álomra a fejüket. Az alanyokat részletesen kérdezték ki alvási, életmódbeli, táplálkozási szokásaikról, hogy ezek alapján kiszűrjék a veszélyeztetett csoportot.

Néhány tény és tévhit az alvással kapcsolatban

Tudvalevő, hogy az alvás és annak minősége az egyik legmeghatározóbb tényező testi és lelki egészségünk szempontjából, de különféle igazságok és tévhitek keringenek vele kapcsolatban. A megfelelő fekhely, a rendszeres szellőztetés, az ideálisnak tartott 19-21 fokos hőmérséklet mellett fontos még, hogy lehetőleg a napi stresszt levezetve térjünk nyugovóra, néhány órával lefekvés előtt ne, vagy ha mégis, csak valami könnyűt együnk, ne fogyasszunk alkoholt, és ha ránk tör az álmosság, adjuk meg magunkat, és ne harcoljunk ellene. Mindamellett felejtsük el a tévhitet, hogy mindenkinek 8 óra alvásra van szüksége, ugyanis különféle az alvásigényünk: van, akinek 5-6, és van, akinek 8 óra sem elég. A statisztikák szerint az átlag egyébként 7 óra. Amit a napközbeni sziesztáról tartanak, igaz, ám csupán abban az esetben jótékony hatású a délutáni durmolás, ha kb. 10-25 percnél nem ejtőzünk többet, olyannyira, hogy az egy óránál hosszabb szunya az éjszakai alvást is nehezebbé, felületesebbé teszi. Az idősekkel kapcsolatos tévhitről csupán annyit, hogy sokan közülük nemhogy kevesebbet, de inkább többet alszanak, csak az alvási összidő náluk a napközbeni elbóbiskolások miatt több részletből tevődik össze. Végül az alvással kapcsolatban legtöbbet emlegetett szabály - miszerint az éjfél előtti alvás a legjobb a szervezetünk számára - se érvényes több tekintélyes orvos szerint, mivel az éjszaka közepe biológiai szempontból hajnali 3-4 óra körül van, és az a legfontosabb, hogy az első néhány órát, a mélyalvás leginkább pihentető és regeneráló hatású idejét ez előtt töltsük el.

A narkolepszia

Főként filmekből ismerjük azt az idegrendszeri eredetű, megmagyarázhatatlannak, ijesztőnek tűnő krónikus betegséget, amely a népesség mintegy 0,3-0,6 százalékát érinti, azaz nagyjából 2000 emberből egyet. Az ébrenlét és alvás normális ritmusát érintő narkolepsziában szenvedő ember naponta több alkalommal, a legváratlanabb helyzetben és pillanatban zuhan álomba, és ezt nem képes akaratával befolyásolni. Van, aki csupán néhány percre, mások akár fél órára is „kidőlnek", s érdekes módon különféle erős érzelmi hatások, mint például a düh, a félelem, de akár az öröm és a nevetés is kiválthatják a katalepsziát, vagyis a mozdulatlan, tetszhalottszerű állapotot, amit az izmok tónustalanná válása idéz elő. Az alvás bekövetkezte előtt közvetlenül, az alvás és ébrenlét határán főként képekből és hangokból álló hallucinációk is felléphetnek, a szemhéjak lecsukódnak, az ajak lebiggyed, megroggyan a térd, nehézzé válik a beszéd. Sokan úgy gondolják, hogy a narkolepsziában szenvedő betegek Magyarországon 5-6 ezerre becsült száma a valóságban alábecsült érték, mivel a tünetek alapján epilepsziának skizofréniának és átmeneti agyi keringési zavarnak, netán depressziónak is szokták diagnosztizálni az eseteket. A betegek egyébként ébredés után rendszerint kipihentnek és energikusnak érzik magukat. A
narkolepszia öröklődik.

Forrás: Öreg a nénikéd