Zeusz és Héra

Görög mítoszok IV.



A villámot egyedül csak Zeusz, az Ég atyja kezelhette; halált hozó felvillanásának veszélye tartotta kordában civakodó, lázongó családját az Olümposz hegyén. Ő parancsolt az égitesteknek is, törvényeket hozott, hűségesküket kényszerített ki, és jövendőt mondott. Anyja, Rheia, előre látta, mennyi bajt fog okozni bujasága, és megtiltotta, hogy megnősüljön. Zeusz mérgében megfenyegette, hogy megerőszakolja. Rheia azon nyomban sziszegő kígyóvá változott ugyan, ettől azonban Zeusz nem ijedt meg, ő is kígyóvá változott, szorosan anyjára tekeredett, és beváltotta fenyegetését.(1)

Ezzel kezdődött szerelmi kalandjainak hosszú sora. Themisszel az Évszakokat és a három Moirát nemzette, Eurünoméval a Khariszokat, Mnémoszünével -- akivel kilenc éjszaka hált együtt -- a három Múzsát. Vannak, akik azt állítják, hogy ő nemzette Sztüx nimfával Perszephonét, az Alvilág Királynőjét is, akit Zeusz fivére, Hádész erőszakkal vett nőül.(2)

Vagyis Zeusznak egyaránt hatalma volt a föld fölött és a föld alatt. Felesége, Héra csak egyetlen dologban volt egyenrangú vele: még mindig tetszése szerint megajándékozhatott -- akár embert, akár állatot -- a jövőbelátás tudományával.(3)
b) Zeusz és Héra állandóan civódtak. Héra, akit bosszantott Zeusz hűtlenkedése, sokszor megalázta férjét intrikával. Zeusz megosztotta ugyan vele titkait, néha még tanácsot is elfogadott tőle, de sose bízott teljesen Hérában, és az asszony tudta, hogy ha bizonyos határon túl megsérti Zeuszt, az nyilván megkorbácsolja, sőt: talán még egy villámot is ráhajít. Ezért aztán könyörtelen cselszövéshez folyamodott, mint például Héraklész születésekor. Néha még Aphrodité övét is kölcsönkérte, hogy felkeltse férjében a szerelmi szenvedélyt, és ilyenképpen csökkentse akaraterejét. Zeusz már állította, hogy ő Kronosz elsőszülött fia.(4)

(c) Eljött az idő, amikor Zeusz gőgje, és szeszélyessége olyan elviselhetetlenné vált, hogy Héra, Poszeidón, Apollón meg -- Hesztiát kivéve -- a többi olümposzi isten hirtelen körülvette, miközben ágyában aludt. Nyers marhabőr szíjakkal úgy összevissza kötözték-bogozták, hogy mozdulni sem tudott. Azonnali halállal fenyegette őket, csakhogy az istenek eldugták a villámát, és gúnyosan kinevették Zeuszt. Miközben győzelmüket ünnepelték, és féltékenyen azon kezdtek vitatkozni, ki legyen Zeusz utódja, Thetisz, a Néreida, attól való félelmében, hogy polgárháború tör ki az Olümposzon, gyorsan megkereste a százkezű Briareuszt, -- aki mind a száz kezét egyszerre használva -- pillanatok alatt kibogozta a csomókat, és megszabadította urát a kötelékektől. Mivel az összeesküvést Héra vezette ellene, Zeusz a csuklójára csatolt arany bilincseknél fogva felakasztotta az égboltra, és mindkét bokájára egy üllőt kötött. A többi isten kimondhatatlanul fel volt háborodva, de egyikük se mert segíteni Hérán, bármilyen szívszaggatóan siránkozott. Végül Zeusz megígérte, hogy szabadon bocsátja, ha az istenek megesküsznek, hogy soha többé nem lázadnak föl ellene. Kelletlenül ugyan, de egymás után megesküdtek rá. Zeusz Poszeidónt és Apollónt megbüntette: elküldte őket rabszolgának Láomedón királyhoz, hogy építsék fel neki Trója városát. A többieknek azonban megbocsátott, mivel erőszaknak engedve cselekedtek. (5)


1. Fragmenta Orphica 58.; Hésziodosz: Theogonia 56.
2. Apollodórosz I. 3., 1-2.
3. Homérosz: Iliász XIX. 407.
4. Uo. I. 547.; XVI. 458.; VIII. 407-8.; XV. 17.; VIII. 397-404.; XIV. 197-223.; XV. 166.
5. Homérosz: Iliász: XXI. 444..; szkholion; Tzetzész: Lükophonról 34.; Homérosz: Iliász I. 399. ss és XV. 18-22.


1. Zeusz és Héra házastársi viszonya a férj és feleség közt a barbár dór korban fennálló helyzetet tükrözi. Az asszonyok ekkor -- a jóslást kivéve -- minden varázserőtől meg voltak már fosztva, s végül csak cselédeknek tekintették őket. Az az eset, amikor Zeusz uralmát csak Thetisz és Briareusz mentették meg, miután a többi olümposzi isten összeesküdött ellene, talán a hűbéres fejedelmek palotaforradalma volt hűbéruruk, a hellén király ellen, akit majdnem sikerült is megfosztaniok trónjától, de megmentette egy nem hellén származású hűséges testőrszázad, amelynek tagjai Briareusz hazájából, Makedóniából származtak, meg egy csapat magnésziai, akik Thetisz honfitársai voltak. Ha csakugyan erről szól a mítosz, akkor az összeesküvést nyilván Héra főpapnője szította, akit az uralkodó utána, a mítosz szerint csúnyán megszégyenített.
2. Rheia Földistennő megerőszakolása Zeusz által arra vonatkozik, hogy a Zeusz- hívő hellének minden földműveléssel és teremtéssel összefüggő ceremóniát kisajátítottak. Rheia megtiltotta Zeusznak, hogy megnősüljön: ez pedig úgy értendő, hogy addig nem ismerték az egynejűséget; a nők annyi szeretőt tartottak, ahányat csak akartak. Hogy az Évszakokat eusz nemzette Themisszel, azt jelenti, hogy a hellének a naptárt is szabályozták. Themisz ("rend") volt a Nagy Istennő, aki bevezette a tizenhárom hónapból álló esztendőt, és a nyári meg a téli napfordulóval két évszakra osztotta. Athénban a a két évszakot Thalló és Karpó (eredetileg Karphó) személyesítette meg. Nevük "sarjadást" és "hervadást"jelent, s templomukban oltára volt a phallikus Dionüszosznak (lásd 27. 5.). Hattuszaszban, azaz Pteriában láthatók egy sziklarajzon, mint a szárnyas, kétfejű Napsason lovagló Hepta oroszlán istennő két megjelenési formája.
3. Kharisz ("kegyesség") az istennő jóságos alakja, amilyennek olyankor mutatkozott, amikor a főpapnő szeretőjéül fogadta a szent királyt. Homérosz két Khariszról tesz említést: Pasitheráról és Kaléról, ez azonban valószínűleg a paszi thea kalé ("az istennő, aki minden férfi szemében szép") szavak erőltetett összeolvasztása, illetőleg szétválasztása. Az athéniak által tisztelt két Kharisz -- Auxó ("növekedés") és Hégemoné ("uralom") -- a két évszaknak felel meg. A Khariszokat később háromságként tisztelték, mintegy ellentéteként a három Moirának, az istennő-háromság legzordabb megjelenési formájának (lásd 106. 3.). Hogy Zeusznak a Teremtő Eurünométől született gyerekei voltak, azt mutatja, hogy a hellének legfőbb urának (hatalmában állt minden eladó leánnyal rendelkezni.
4. A Múzsák ("hegyi istennők"), akik eredetileg hárman voltak (Pauszaniasz IX. 29.2.), az istennő-háromság orgiasztikus megjelenési formája. Zeusznak az az állítása, hogy nekik is ő az apjuk, későbbi eredetű; Hésziodosz Földanya és a Levegő leányainak nevezi őket.


Forrás: Robert Graves: Görög Mítoszok (69-73. oldal) - Európa Kiadó, Budapest, 1981