Ji-csing - kínai jóslás

Mi az a Ji Csing?


A Változások Könyve, a Ji Csing a kínai kultúra egyik legrégibb öröksége, több mint négyezer éves. A kínai hagyomány e titokzatos alapkönyve 64 „rajzon” keresztül beszél hozzánk a kozmosz rejtett összefüggéseiről. A 64 hexagram úgynevezett trigramok kombinációiból jön létre. A trigram három összefüggő vagy megszakított vonalkából álló ábra. Minden trigram változat (nyolc van belőlük) egy-egy alapjelentést hordoz. A hexagrammák (a hatvonalas jegyek) további, kibővített változatok. Hogyan működik? Az eredeti jóslás vagy kérdésfeltevés ünnepélyes és szigorú keretek között zajlott. A kérdező öltözetének és testének tisztának kellett lennie, a könyvet vászonba, selyembe csavarva tartották, elkülönítve más tárgyaktól. A helyiségben csak az tartózkodhatott, akire vonatkozott, vagy akiért zajlott a kérdezés. 50 darab cickafark pálcika segítségével jutottak el a hexagramákig. Mindenki saját pálcika-készlettel rendelkezett. Ma már három egyforma pénzérmét használnak, amelyekkel a kérdező hatszor egymás után dob. 4 kombináció lehetséges:

- 2 írás 1 fej - 2 fej egy írás - 3 fej - 3 írás

A fej 3 pontot ér, az írás 2 pontot. A pénzérmék tehát kiadnak egy pontértéket, minimum 6 pontot, maximum 9-et. Minden pontértékhez egy vonalfajta tartozik. Két alapvonalfajta létezik: a jin vonal (szaggatott) és a jang (folyamatos).

A „dobást” hatszor kell megismételni. Az első dobás a legalsó vonalat határozza meg. A második az alulról felfelé következőt, és így tovább. Az első három dobás az alsó trigramot rajzolja meg. Nyolc trigram létezik, mindegyikhez tartozik egy alapjelentés: ég, föld, mennydörgés, hegy, tűz, víz, tó, szél. A második három dobással megkapjuk a felsõ trigramot is, amely szintén a nyolc jelentés közül jelképez egyet. A hat dobásból tehát összeállt a hexagram, vagyis a kua. Most már nincs más dolgunk, mint hogy elolvassuk és elfogadjuk az értelmezést.

A Ji Csing rövid története

A hagyomány a mitikus Pao-hszi császárnak tulajdonítja a Változások könyvét. Pao-hszi olyan személyiség Kína történetében, mint a mi kultúrkörünkben Mózes. Kína az ő idejében vált szellemi központtá, ő alapozta meg azt a társadalmi rendet és műveltséget, amely a későbbi hatalmas birodalomhoz vezetett. Valódi, hús vér ember volt Pao-hszi? Kr. e. 2800-ról van szó. Biztosat senki sem állíthat, azonban abban egyetérthetünk, hogy az ő esetében, Mózesében és más mitikus személyiségeknél talán nem is ez számít. „Hús-vérségüket” felülmúlja, a kérdést elhalványítja az, amit ránk hagytak. Pao-hszitől a Változások könyvét örököltük, a kuák biztosak, itt vannak, évezredeken át, kontinenseken keresztül jutottak el hozzánk. A legenda szerint Pao-hszi egy teknősbéka páncélján talált rá a nyolc trigramra. A könyvet elsősorban a természeti jelenségek bekövetkeztének jövendölésére használták. A hexagramokhoz írt később verseket Wen király kr. e. 1142-ban, majd fia, Csou hercege, végül pedig Konfuciusz; ő mondta állítólag: „Ha még hosszú éveim volnának hátra, úgy ötvenet a Ji Csing tanulmányozására szentelnék, mivel e tanulmányok révén nagy veszedelmeket kerülhet el az ember.” A versek, értelmezések újabb távlatokat nyitottak a könyv használatát illetően. A könyvet annyira tisztelték, hogy a vérengző zsarnok Cseng császár hatalmas könyvégetése során a Változások könyvét megkímélte, nem merte elpusztítani. A Ji Csing egy pillanatra megállítja az időt egy bizonyos kérdéses élethelyzetben, és a választ a látszólag véletlenszerűen elrendezett univerzum mögött álló rendből kapjuk meg.

A Ji Csing alapjelei

Az ősrégi Ji Csing 64 jel változatából áll. Az eredeti alapjelek - mint minden „titkos”, mágikus jel – több értelműek: a világot magyarázzák, a dolgok rendjét, titkos kapcsolatait foglalják magukba, az alapelemeket, melyek a Ke-t vagyis a „léget”, az űrt, a teret betöltik.

A Ke nyolc alakkal bír: menny, föld, mennydörgés, szél, víz, tűz, hegy, harmat (pára). Az ég és a föld a nagyatya és a nagyanya, a többi hat a gyermekük, közülük 3 fiú, 3 lány. A fiúk a menny megháromszorozódásai: harmat, tűz, mennydörgés; a lányok a földé: hegy, víz, szél. A hímnemű alakok kedvezőek, alkotók, a nőneműek tétlenek, oldók vagy rombolók. Ekképp e jelek nemcsak a dolgokat foglalják magukba, hanem jelzőkként is használhatók más dolgok mellett. Az alapjelek így foglalhatók össze:

Csien: (a nagyapa) menny, jang, az első princípium, folyékony, nedves;
Tüi: (a legifjabb lánytestvér) nedvesség, hegyi források, tavak, felszálló pára, könnyű;
Li: (a középső lánytestvér) tűz, hőség, mint tevékeny erő, forró;
Csen: (a legidősebb fiútestvér) mennydörgés, kigőzölgés, villám és hőség, kemény; Szun: (a legidősebb lánytestvér) szél, mozgékony, behatoló, fa, hajlékony;
Kán: (a középső fiútestvér) víz, hűs, hideg; Ken: (a legifjabb fiútestvér) hegy, mozgást gátló, nyugalom, súlyosság;
Kvun: (a nagyanya) föld, jín, második princípium, pusztító, sötétség.

Az alapjelek nem véletlenül családként vannak ábrázolva, hiszen nemcsak az a fontos, hogy milyen jin illetve jang vonalakból állnak, hogy mi a jelentésük, milyen természeti képek kapcsolódnak hozzájuk, hanem izgalmas, változékony viszonyuk is van, ahogy egy valódi család tagjainak is. A két alapszimbólum a jin és a jang, önmagában egyik sem jó, sem rossz; a rosszat, a károsat, a hátráltatót az egyik erő másik feletti túltengése idézi elő: minden, ami helyes, termékeny, alkotó a kettő egyensúlyából születik. A kozmosz egységes, de e nagy egységen belül a jang és a jín viszonya, diszharmóniája okozza az élet harcait. Minden emberben megvan a jin és a jang is, minden eseményben, történetben, sorsban. A legtöbb trigram is vegyesen áll jin vagy jang vonalakból, ritka a 3 egyforma dobás, még ritkább, hogy valaki 6 egyforma vonalat dob, vagyis ez az alapvető polaritás megjelenik a hexagramokban is.


Forrás: Astronet.hu