Czóbel Béla - Festő, grafikus

CZÓBEL BÉLA
Budapest, 1883. 09. 04 - 1976. 01. 29.

Festő, grafikus. 1902-1906 között nyaranta Iványi-Grünwald Béla növendéke volt a nagybányai művésztelepen. Ebből az időből származik a "Lehel Ferenc Nagybányán" című alkotása. Közben 1902-1903-ban Münchenben L. Herterichnél és J. Dieznél, Párizsban pedig a Julian Akadémián tanult. A Fauves-csoport tagjaival együtt állított ki a párizsi Salon d'Automne-ban. A "Kislány ágy előtt"(1905) című képe a Vadak korai stílusát mutatja.

A gyorsan fejlődő fiatal művész 1906-ban már Rippl-Rónai "pettyes stílusának" hatására festette "Ülő férfi" című képét. Az ábrázolás síkszerű, a színek szinte tarkák. 1908-ban tagja lett a MIÉNK, 1911-ben a Nyolcak elnevezésű művészcsoportoknak. 1914-19 között Hollandiában dolgozott, s amsterdami kiállításokon szerepelt. Itt készült első egyéni stílusban megfestett képe, a "Fiú labdával" című mű. 1919-1925 között Berlinben élt, ahol a német expresszionizmussal rokon, de sajátosan fülledt koloritú alkotásait 1920-ban Cassirer műkereskedő kiállítóhelyiségében mutatta be. Ekkori művein a mély zöldek és barna tónusok uralkodtak. Görcsösen vonagló városképei, szunnyadó szegényes szobabelsői, deformált képmásai a művész tizenkét évi távolléte után Budapesten is bemutatásra kerültek, 1924-ben a Belvederében. 1925-ben Párizsba költözött és tizenöt éven át itt működött, szinte egyedül élt. Itt némi ihletet kapott G. Rouault művészetéből, ezt azonban többnyire túlzottan hangsúlyozzák. Ch. Soutine modorával is van némi kapcsolata. Ekkor alakult ki kuntúros, síkszerű, a formákat dekoratív módon kombináló festészete. Ebből az időből származó kiemelkedő munkái: Álarc és mandolin (1928), Gyümölcscsendélet (1929), Ülő akt (1929), és főképp az elragadó Múzsa (1930). 1929-ben New York-ban volt gyűjteményes kiállítása. 1939 augusztusában elvált első feleségétől, a festő és művészettörténész Isolde Daigtól, Modok Máriát ebben az időben már ismerte, hiszen a harmincas évek közepén, amikor Lehel Ferenc társaságában Szentendrén járt, találkozott ott a fiatal festőnővel. 1940 szilveszterén házasodtak össze. 1940-ben Czóbel hazatelepedett Franciaországból, a második világháború alatt Szentendrén tartózkodtak. A művészt megihlette az új környezet és az újra megtalált otthon gyönyörűséggel és óriási munkalázzal töltötte el (Virágzó almafák Szentendrén, Almaszedők, Kékterítős csendélet). A negyvenes évek elején új színekkel bővíti palettáját. A sötét kontúros képek színvilágát egyre inkább felváltják a derűsebb hangulatú, tüzes, mélyről világító kompozíciók. Bár kontúrvonalai rejtettebben megmaradnak, képei mégis oldottabbak, színekkel építettekké válnak. Nagy szerepet kapott művészetében továbbra is a szerkezet. Ezekben az években számos képet festett szeretett feleségéről is (Ülő nő, Mária a kandalló mellett, Mária a karosszékben). Modok Mária nemcsak hűséges társa lett, de meleg asszonyi szívével még festői pályáját is feláldozta Czóbelért. 1945 előtt évekig itthon festett, Budapesten és Hatvanban, 1945 után telente Párizsban, nyaranta Szentendrén dolgozott. Ez időben sok budapesti és párizsi kiállítása volt. Az 1958-as Velencei Biennálén a magyar pavilon önálló termet szentelt művészetének bemutatására. Gazdag színvilágú csendéleteket, portrékat, aktokat, tájakat ábrázolt (Párizsi utca, 1926; Kertben, 1946; Rózsaszín ruhás lány, 1958) A szeme elé táruló világ átköltése festői nyelvezetére, hitvallásként végigkísérte Czóbelt útján. Számára a látvány csak ürügy, csak az abból való kiinduláshoz, majd az attól való eltávolodásra kell a motívum, hogy aztán a maga festői ihletésével alakítsa a képet czóbeli remekművé. 1933-ban elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság Szinyei jutalmát. Munkásságáért Kossuth-díjjal tüntették ki és érdemes művészi címet kapott. A XX. sz. magyar festészetének egyik legjelentősebb egyénisége volt. Czóbel Béla egyike azon kevés festőinknek, akik számottevő helyet foglalnak el az egyetemes művészeti életben is. Jegyzik őt Franciaországban, Németországban, Hollandiában és az Egyesült Államokban is, ahol múzeumok és magángyűjtemények őrzik műveit. A harmónia és a mély intellektusú bölcsesség, a szemlélődő nyugalom, a franciás eleganciájú ízlés, a szeretetre méltó kevésbeszédűség és megejtő személyisége által alakított életműve a legnagyszerűbb művészeink közé emelik őt. Munkáiból számos került a Magyar Nemzeti Galériába, de külhoni múzeumok és intézmények is vásároltak, így az amszterdami, a stettini, a berlini Kupferstich-Kabinett és a párizsi Luxemburg Képtár, stb.
Forrás: http://www.visuart.hu/festmeny.php?tipus=eletrajz&ftipus=xx&azonosito=xx_czobel_bela