Pietro Cavallini római festő élete
Róma sok évszázadon keresztül nemcsak a jó írásművészetnek és fegyverek dicsőségének volt híjával, hanem ráadásul valamennyi tudománynak és jó művészetnek is, de azután Isten akaratából megszületett Pietro Cavallini, azokban az időkben, amikor Giotto, mondhatnánk, új életre keltette a festészetet, és Itália festői közt megszerezte magának a legelső helyet. Minthogy Cavallini Giotto tanítványa volt, és vele együtt készített mozaikokat a San Pietro-templom hajójában, ő volt az első, aki Giotto után felvirágoztatta ezt a művészetet, s aki elkezdte bizonyítani, hogy nem méltatlan tanítványa a nagy mesternek. Az Araceli-templomban a sekrestye ajtaja fölött néhány jelenetet festett, amelyeket manapság már megemésztett az idő, valamint a Sant



Ennek a műnek eleven és üde színezését nagyon jól végezte el a mester, és a freskó vakolatlelrakásai olyan jól illeszkednek egymáshoz, mintha a mester egy nap alatt csinálta volna az egészet. Megtaláltam rajta Athén hercegének, Gualtierinek címerét, de minthogy nem volt rajta évszám, sem más felirat, nem állíthatom, hogy Cavallini festette. Mindenesetre megjegyzem, hogy egyrészt mindenki határozottan Pietro keze művének tartja, a stílusa a leghatározottabban Cavallini modorára vall, , ugyanolyannak látszik, s enélkül is elhihetnénk, hogy ő alkotta, hisz ugyanazon időben működött festőként Itáliában, amikor Gualtieri herceg élt, így hát csinálhatta az említett herceg megbízásából. No de mindenki higgye, amit akar, ez a mű régiségében is dicséretre méltó, s a közhiedelmen kívül stílusa is azt bizonyítja, hogy Cavallini kezétől származik.
Pietro az orvietói Santa Maria-templomban is festett freskót, ahol a miseabrosz legszentebb ereklyéjét őrzik, mégpedig Jézus Krisztusról néhány jelenetet, és Jézus testét is nagyon gondosan megfestette; amint mondják, ezt a művet a város akkori ura, sőt zsarnoka, Messer Benedetto di Messer Buonconte Monaldeschi megbízásából készítette. Hasonlóképpen némelyek azt állítják, hogy Pietro készített néhány szobrot is, amelyek -- minthogy bármihez fogott is, tehetséges volt benne -- nagyon jól sikerültek, és az ő kezétől származik az a feszület is, amelyet a San Paolo fuor di Roma nagy-templomban láthatunk; ez a feszület, amint mondják, s ezt el kell hinni, 1370-ben beszélt Szent Brigittához. Fönnmaradt Pietrótól néhány hasonló stílusú mű is, amelyek azonban tönkrementek , amikor a régi San Pietro-templomot lebontották, hogy fölépítsék az újat.
Pietro minden dolgában nagyon igyekvő volt, és minden erejével arra törekedett, hogy tisztességet és hírnevet szerezzen magának a művészetben. Nemcsak, hogy jó keresztény volt, hanem nagyon ájtatos is, és nagy barátja a szegényeknek, jósága miatt nemcsak római honfitársai szerették, hanem mindazok, akik megismerték őt magát, vagy műveit. Végül is késő öregségében oly nagy lelkesedéssel gyakorolta a vallását, és olyan példás életet folytatott, hogy szinte szentnek tartották. Ezért nem szabad csodálkozni rajta, hogy a feszület, amelyet ő készített, mint mondottuk, megszólalt a szent nőnek, de azon se, hogy egy Miasszonyunk, amelyet ugyancsak ő készített, végtelen sok csodát tett és tesz; ezt részletesebben nem akarom leírni, habár egész Itáliában híres, és Pietro ecsetjére valló festési stílusa miatt több, mint biztos vagyok benne, és nagyon világosan látom, hogy az ő műve, akinek dicséretre méltó élete és az Isten iránt tanúsított áhitata méltó rá, hogy minden ember utánozza. Ezért hát ne higgye senki, hogy talán lehetséges az Isten félelme és kegyelme és jó erkölcsök nélkül tisztes rangra jutni; a szüntelen tapasztalat is ennek ellenkezőjét bizonyítja. Pietro Cavallini tanítványa volt Giovanni da Pistoia, aki szülővárosában néhány nem nagyon jelentős művet alkotott. Végül is Cavallini 85 éves korában halt meg Rómában; a szűntelen falfestés től tüdőbajt kapott. 1364 körül festett; tisztességgel temették el a San Paolo fuor di Rómában. Sírfelirata:
QUANTUM ROMANAE PETRUS DECUS ADDIDIT URBI PICTURA, TANTUM DAT DECUS IPSE POLO
AMENNYIRE RÓMA VÁROS ÉKESSÉGÉT NÖVELTE FESTMÉNYÉVEL PIETRO, ANNYI ÉKESSÉGET JELENT AZ EGÉSZ VILÁG SZÁMÁRA
AMENNYIRE RÓMA VÁROS ÉKESSÉGÉT NÖVELTE FESTMÉNYÉVEL PIETRO, ANNYI ÉKESSÉGET JELENT AZ EGÉSZ VILÁG SZÁMÁRA
Képmását sohase sikerült megtalálni, pedig nagy igyekezettel kerestem; ezért nem mutatjuk be.
VÉGE PIETRO CAVALLINI ÉLETRAJZÁNAK
Forrás: Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete (első kötet: 141-151.oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 1983
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése