A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete I.

Pietro Cavallini római festő élete



Róma sok évszázadon keresztül nemcsak a jó írásművészetnek és fegyverek dicsőségének volt híjával, hanem ráadásul valamennyi tudománynak és jó művészetnek is, de azután Isten akaratából megszületett Pietro Cavallini, azokban az időkben, amikor Giotto, mondhatnánk, új életre keltette a festészetet, és Itália festői közt megszerezte magának a legelső helyet. Minthogy Cavallini Giotto tanítványa volt, és vele együtt készített mozaikokat a San Pietro-templom hajójában, ő volt az első, aki Giotto után felvirágoztatta ezt a művészetet, s aki elkezdte bizonyítani, hogy nem méltatlan tanítványa a nagy mesternek. Az Araceli-templomban a sekrestye ajtaja fölött néhány jelenetet festett, amelyeket manapság már megemésztett az idő, valamint a Santa Maria di Trastevere-templomban nagyon sok színes freskót készített. Eztán, amikor mozaikkal dolgozott e templom szentélyében és homlokzatán, a munka kezdetén bebizonyította, hogy Giotto segítsége nélkül is jól végzi és felyezi be a mozaikot, akárcsak a festményeit is; ezenkívül a San Grisogono-templomban sok freskójelenetet festett, s azon igyekezett, hogy ugyancsak Giotto legjobb tanítványának és jó művésznek bizonyuljon. Hasonlóképpen , ugyancsak a Trasteverén, a Santa Cecilia-templomot szinte teljesen kifestette saját kezűleg, és a San Francesco a Ripa-templomban is sok munkát végzett. Azután a Rómán kívül álló San Paolo-templom homlokzatát mozaikkal díszítette, és a középső hajóban sok jelenetet ábrázolt az ótestamentumból. Amikor néhány freskót készített az első kolostorudvar káptalantermében, oly nagy igyekezettel végezte a munkáját, hogy megfontolt emberektől nyerte el az igen kiváló mester nevet, ezért a fópapok annyira megkedvelték, hogy vele díszíttették a San Pietro-templom homlokzati falát belűlről, az ablakok között; itt az itt az akkori idők szokásához képest rendkívül nagy méretben, kitűnő freskóeljárással festette meg a négy evangélistát, továbbá Szent Pétert és Szent Pált, az egyik hajóban pedig nagy számú alakot, akiknek ábrázolásában a görög stílust -- mert ezt nagyon szerette -- Giotto stílusával keverte. És mivel nagy öröme telt benne, ha plasztikusan ábrázolhatta figuráit, köztudomású, hogy ezen a téren a lehető legnagyobb erőfeszítést fejtette ki, amire csak képes az ember. De legjobb műve, amelyet ebben a városban alkotott, a Kapitoliumon az említett Araceli-templomban látható, ahol főoltár feletti boltozaton megfestette Miasszonyunkat a kisdeddel a karján napfénnyel körülvéve, és lent Octavianus császárt, akinek a SibillaTriburina megmutatja Jézus Krisztust, a császár pedig imádja a Megváltót; amint más helyen mondtuk, ennek a műnek az alakjai sokkal jobb állapotban vannak, mint a többiek, mert a boltíveken látható festményeket nem sérti annyira a por, mint a függőleges falakon láthatókat. E művek után Pietro Toscanába ment, hogy megnézze Giotto és a mester más tanítványainak a műveit; ez alkalommal a firenzei San Marco-templomban sok alakot festett, amelyeket ma nem lehet látni, mert bemeszelték a templomot, kivéve az Angyali üdvözletet, amely a templom főkapuja mellett le van fedve. A San Basilio-templomban a Macine utca sarkán az egyik falra ugyancsak festett egy Angyali üdvözletet; ez nagyon hasonlít ahhoz, amelyet előzőleg a San Marco-templom részére készített, és még egy másik képhez, amely Firenzében látható; így aztán néhányan azt hiszik, nem minden valószínűség nélkül, hogy ezek mind Pietro kezétől származnak; valóban nem is hasonlíthatnának jobban egymáshoz. Azok közt az alakok közt, amelyeket az említett firenzei San Marco-templomban festett, láthatjuk V. Orbán pápa képmását, valamint Szent Péter és Szent Pál természetes hatású arcképét; erről másolta fra Giovanni da Fiesolo azt az arcképet, amely ugyancsak a fiesolei San Domenico-templom egyik táblaképén látható. És ez nem kis szerencse, hiszen azt a képet, amely, mint mondottuk, a San Marcóban volt látható, sok más freskófigurával együtt, fehér mészréteg borítja, mert amikor a kolostort elvették azoktól a barátoktól, akik előzőleg laktak benne, és a Domonkos rendi frátereknek adták, szűk látókörűen és hozzá nem értően bemeszelték. Később, amikor Cavallini Rómába utazott, átment Assisin, mégpedig nem csak azért, hogy megnézze a város néhány épületét és azokat a nevezetes műveket, amelyeket mestere és néhány tanítványa csinált, hane azért is, hogy némi nyomot hagyjon művészetéről, s a San Fracesco alsó templomában , a sekrestye felé eső keresztboltozaton megfestette Jézus Krisztus keresztre feszítését, fegyveres lovasokkal, akik különféle formájú és nagyon változatos , furcsa és különféle idegen nemzetekhez tartozó ruhákba vannak öltözve. A levegőbe festett néhány angyalt, akik ödafönt lebegve különféle mozdulatokat tesznek, zokognak, némelyek a kezüket a fejükre szorítják, mások összekulcsolják, ismét mások pedig a tenyerüket verik össze, s ily módon mutatják ki, hogy végtelen fájdalommal tölti el őket az Isten fiának halála. A lebegő angyalok mind szemközti vagy alulnézetben vannak megfestve.
Ennek a műnek eleven és üde színezését nagyon jól végezte el a mester, és a freskó vakolatlelrakásai olyan jól illeszkednek egymáshoz, mintha a mester egy nap alatt csinálta volna az egészet. Megtaláltam rajta Athén hercegének, Gualtierinek címerét, de minthogy nem volt rajta évszám, sem más felirat, nem állíthatom, hogy Cavallini festette. Mindenesetre megjegyzem, hogy egyrészt mindenki határozottan Pietro keze művének tartja, a stílusa a leghatározottabban Cavallini modorára vall, , ugyanolyannak látszik, s enélkül is elhihetnénk, hogy ő alkotta, hisz ugyanazon időben működött festőként Itáliában, amikor Gualtieri herceg élt, így hát csinálhatta az említett herceg megbízásából. No de mindenki higgye, amit akar, ez a mű régiségében is dicséretre méltó, s a közhiedelmen kívül stílusa is azt bizonyítja, hogy Cavallini kezétől származik.
Pietro az orvietói Santa Maria-templomban is festett freskót, ahol a miseabrosz legszentebb ereklyéjét őrzik, mégpedig Jézus Krisztusról néhány jelenetet, és Jézus testét is nagyon gondosan megfestette; amint mondják, ezt a művet a város akkori ura, sőt zsarnoka, Messer Benedetto di Messer Buonconte Monaldeschi megbízásából készítette. Hasonlóképpen némelyek azt állítják, hogy Pietro készített néhány szobrot is, amelyek -- minthogy bármihez fogott is, tehetséges volt benne -- nagyon jól sikerültek, és az ő kezétől származik az a feszület is, amelyet a San Paolo fuor di Roma nagy-templomban láthatunk; ez a feszület, amint mondják, s ezt el kell hinni, 1370-ben beszélt Szent Brigittához. Fönnmaradt Pietrótól néhány hasonló stílusú mű is, amelyek azonban tönkrementek , amikor a régi San Pietro-templomot lebontották, hogy fölépítsék az újat.
Pietro minden dolgában nagyon igyekvő volt, és minden erejével arra törekedett, hogy tisztességet és hírnevet szerezzen magának a művészetben. Nemcsak, hogy jó keresztény volt, hanem nagyon ájtatos is, és nagy barátja a szegényeknek, jósága miatt nemcsak római honfitársai szerették, hanem mindazok, akik megismerték őt magát, vagy műveit. Végül is késő öregségében oly nagy lelkesedéssel gyakorolta a vallását, és olyan példás életet folytatott, hogy szinte szentnek tartották. Ezért nem szabad csodálkozni rajta, hogy a feszület, amelyet ő készített, mint mondottuk, megszólalt a szent nőnek, de azon se, hogy egy Miasszonyunk, amelyet ugyancsak ő készített, végtelen sok csodát tett és tesz; ezt részletesebben nem akarom leírni, habár egész Itáliában híres, és Pietro ecsetjére valló festési stílusa miatt több, mint biztos vagyok benne, és nagyon világosan látom, hogy az ő műve, akinek dicséretre méltó élete és az Isten iránt tanúsított áhitata méltó rá, hogy minden ember utánozza. Ezért hát ne higgye senki, hogy talán lehetséges az Isten félelme és kegyelme és jó erkölcsök nélkül tisztes rangra jutni; a szüntelen tapasztalat is ennek ellenkezőjét bizonyítja. Pietro Cavallini tanítványa volt Giovanni da Pistoia, aki szülővárosában néhány nem nagyon jelentős művet alkotott. Végül is Cavallini 85 éves korában halt meg Rómában; a szűntelen falfestés től tüdőbajt kapott. 1364 körül festett; tisztességgel temették el a San Paolo fuor di Rómában. Sírfelirata:

QUANTUM ROMANAE PETRUS DECUS ADDIDIT URBI PICTURA, TANTUM DAT DECUS IPSE POLO

AMENNYIRE RÓMA VÁROS ÉKESSÉGÉT NÖVELTE FESTMÉNYÉVEL PIETRO, ANNYI ÉKESSÉGET JELENT AZ EGÉSZ VILÁG SZÁMÁRA

Képmását sohase sikerült megtalálni, pedig nagy igyekezettel kerestem; ezért nem mutatjuk be.

VÉGE PIETRO CAVALLINI ÉLETRAJZÁNAK

Forrás: Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete (első kötet: 141-151.oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 1983