Li Taj-po (701-762) verseiből - III.

CE-JE DALOK

1

Csin földjén lépdel Lo-fu, az asszony,
eperlevelet szed a víz partján,
zöld az eper levele, fehér a keze,
arany nap fénye pirosló arcán.
"Éhes a hernyó, sürget a munka!
Öt lovadon vissza nem fogd a kantárt!"

2

Háromszáz li a Tükörtó hossza,
virágait a lótusz kitárja:
ötödik hóban Hszi Si letépi,
Zso-ja vizének nem rejtheti árja.
Csónak jön érte, hold sem kel az égre,
viszik már Jüe-be, királyi házba.

3

Csangan aluszik, a lapnyi hold úszik.
Tízezer házban ruhát sulykolnak.
Fúj az őszi szél, közelít a tél.
Jaj, messzi Jükuan, nagy gond szorongat!
Legyőzik-e végre a barbár hordát?
Jó uram a harcból megtér-e holnap?

4

Hajnali fénysugár, indul a futár.
Elgémberedtek a fehér ujjak,
katonaköntöst vattáztak éjjel,
ollótól, tűtől sorra kimarjultak.
"Küldjük a ruhát száz vidéken át,
Lintao földjére, katona-urunknak!"

ORBÁN OTTÓ fordítása

A "TULU FOLYÓ" NÓTÁJÁRA

Tulu vizében sűrű iszap van,
zavaros árban nem látni holdat.
Nem látni holdat, ugyan ki bánja?
Akik kavargó vizébe fúltak.

*

Jüeből a madárraj északra indul,
a nomád sasok repülnek délre.
Görbítem íjam, de nyilam nem száll:
akire lőnék, haza nem érne.

*

Levél hullt, elvált a fától, a szélben pörgött, csapongott:
támasza nincs, megy a vándor, bánat húzza, mint a lombot.

*

Ajtófüggöny göngyölődik, a kapuban csak a szél jár.
Fényes hold indul a házba, néma ürességben sétál.

*

Hím-kard lóg az öreg falról, sárkány hangon zengne-bőgne.
Zsákmányt nem ejt, tokja moha, akasztották csúfos szögre.
Gyalázat rá, amíg szégyen szárad a hazai rögre!

*

Meng erdejében bagolyra égi sasnak semmi gondja,
menny-magas ég griffmadarát ura lába elé dobja.

ORBÁN OTTÓ fordítása

EZÜSTFÁCÁNT KÉREK
A HUANG HEGYEN LAKÓ HU ÚRTÓL

Fülembe jutott, hogy a Huang hegyen Hu úrnak van egy ezüstfácán-párja. Az a tyúk ugyanis, amelyet otthon keltetnek, csibe-korától fogva barátságos, nem ijed meg, hallgat a nevére, s ha szólítják, tenyérből is csipeget; azonban ez a madár ritka, igen nehéz fölnevelni. Kedveltem világéletemben, de ritkán tudtam hozzájutni. Így esett, hogy téged, Hu úr, arra kérlek, ajándékozz meg eggyel. Verset kértél, s amikor meghallottam, örültem: megeshetik, hogy szíved megnyugszik tőle. Ecsetet is ragadok, s háromszoros örömujjongással, szépen, törlés nélkül kanyarítom neked ezt a verset.

Hadd vegyem meg két jáde-karikáért
az ezüstfácán-párt tetőled!
Fehér selyem tolla előtt
a fehér hó is elrejtőzhet.
Képét nézegeti a jáde-tóban,
tollászkodik jáde-lomb-árnyban,
éjente hűvös hold alatt ül,
de hulló sziromként lép hajnaltájban.
Smaragd-hegyen játszani véle nem mulasztok,
ha nekem ajándékozza Hu úr.
Kalitkát küldenék, s elhoznák a parasztok.

KÁROLYI AMY fordítása

RÉGI MINTÁRA

Szikrázik a Jáde tüzes fénye.
Ragyog sötét szemöldökeimre.
A jó tükör, mint a tavak tükre.
Virág hullik, mintha szél lebegne.
Ajtóm előtt O Huangot várom,
de vízen lép, tarajos hullámon.
Hogy szerezzek sárga darutollat,
tudatni a szép hölggyel: imádom?

DEMÉNY OTTÓ fordítása

Forrás: Terebess Ázsia E-Tár