Szexualitás az amazóniai indiánok között

Szerző:

Wigberto Rivero Pinto

indiánkutató, a bolíviai Universidad Mayor de San Andrés egyetem antropológusa

Az amazóniai indiánok számos szexuális szokással és szabállyal rendelkeznek, melyek a természet törvényeivel, az ökológiai egyensúllyal, a társadalmi etikával és az emberi faj józan szaporodásával vannak összefüggésben. Fontos, hogy megismerjük az amazóniai kultúrák szexuális szokásait, de nem azért, hogy megfosszuk őket intimitásuktól, életük mítikus szentségétől, hanem azért, hogy mi, „civilizált nők és férfiak” megtanuljuk tőlük azokat a férfi-nő kapcsolatban rejlő értékeket, melyeket már elfelejtettünk...

Szexualitás és család

Az amazóniai indiánok többségében többnejű családban élnek, amely egy férfiből, két vagy három feleségből és mindegyik feleségtől három-három gyerekből áll. A család az alapvető társadalmi és gazdasági egység, mely két vonatkozásban értelmezhető: az előbb kifejtett szűkebb, illetve a család szélesebb értelmében, mely utóbbi az apán, anyán, és a gyerekeken kívül beszámítja az anyóst, apóst, a sógorokat, sógornőket és más családtagokat is. A szűkebb családi kör önálló házban lakik, ahol mindegyik feleségnek meg van a saját helye a gyerekeivel együtt, és középen helyezkedik el a férj. A szélesebb körben értelmezett család kiteljesedéséhez a rokonok a szomszédos házakban helyezkednek el, és a mindennapi élet valamennyi tevékenységében a kölcsönösség, a viszonosság elve uralkodik. Az Ivo folyó menti chacobók (e: csakobo) között a szélesen vett család egy felügyelő intézményt alkot, míg a férfiak, akik nincsenek rokoni kapcsolatban a családfővel, általában elhagyják a család felségterületét.

Minden indián közösségben a család a fajfennmaradás magja, mert általában nem megengedett, hogy házasságon kívül valakinek gyereke legyen. Az indiánok szexuális törvényei azóta adottak, amióta az egyén az eszének tudatában van és képes felfogni, mi tilos és mi megengedett a kultúrájában. A család a tagjai felett egy kényszerítő erőt tölt be azzal kapcsolatban, hogy milyen párt válasszanak maguknak, - így teremtve garanciát a hagyományos szervezeti formák fenntartására, mely tiszteli a túlélési szempontokat, és a kultúra ill. a természet védelmét.

A férfi és a nő kettőssége

Az indiánok számára a szexualitás egy szimmetrikus kettősséggel bír: az emberi élet nem létezhetne, ha a fajfenntartás nélkülözné a férfi és a nő közötti fizikai, ill. szimbólikus kapcsolatot, melyben a fajfennmaradás logikája összesimítja a férfi és a női nem közötti szükségszerű szembenállást, amely az ellentétek harmóniája ellenére is létezik. Az amazóniai mitológia tele van elbeszélésekkel és történetekkel, melyek a nemek kettősségét mutatják. Ezekre törvények, ill. intézmények születnek, azzal a céllal, hogy a női folyamatok harmónikus egyensúlyban maradjanak. A Beni folyó menti „ese ejja” indiánok egy olyan teljes társadalmi rendszer hordozói, amely befogadja az alternativ kapcsolatokat, így például a klánok közötti exogámiát (ez egy olyan társadalmi szabály, mely kötelezi tagjait egy másik törzs/terület/rokonság tagjaival házasságot kötni - a fordító megjegyzése), azzal a céllal, hogy a család biztosítsa a házasság révén létrejövő rokonságot, miáltal visszatartja a kapcsolatok szélesebb kiterjedését.

Egy alkalommal hallottam, amint két indián arról beszélgetett, milyen nehéz is lenne a világon (ami számukra egyet jelentett az erdővel), ha nem lennének nők. Aggódva értettek egyet, hogy az életnek akkor nem lenne értelme, mert csak félig léteznének és nem lennének gyerekeik. Egyikőjük a beszélgetés alapján arra a következtetésre jutott, hogy nincs miért aggódni, mert ha nem lennének nők, akkor nem lennének férfiak sem, és nem léteznének sem az állatok, sem a dzsungel. A nő és a férfi szükségszerű ellentétet alkotnak az életben, a kultúrában és a természetben, a férfi és a női nem minden beszédtémában és tettben megtalálható, szimbólikus szintekre is kivetítve (mitosz és vallás).

Bevezetés a szexualitásba

Az indián gyerekek első szexuális tapasztalatai kisgyermekkorukra nyúlik vissza. Az amazóniai törzseknél a szexualitás nem tabu, és nem is a felnőttek kizárólagos dolga. A gyerekek már kicsi koruktól kezdve szereznek szexuális ismereteket – családi, illetve törzsi környezetben, részt vehetnek szexuális tartalmú játékokban, melyek azonban nem nemi érintés jellegűek. A gyerekek a saját házukban megfigyelhetik és lehetőségük van tájékozódni szüleik nemi aktusáról.

Ha elemezzük mit játszanak a gyerekek az udvaron, a folyóban, az erdőben, észrevesszük, hogy mindegyik szexuális tartalmú, vagy legalábbis valamilyen szinten köze van hozzá. A szülők és a felnőttek ahelyett, hogy elnyomnák a gyerekek ilyen jellegű kezdeményezéseit, inkább támogatják azokat, mint az életre nevelés egyik formáját. A szexualitás a legnagyobb jelentőségét a pubertáskor kezdetén kapja, abban a korban, amikor is az egykori egyszerű, gyermeki játékok valósággá növik ki magukat. A fiatalok már kezdik komolyan venni lépéseiket és tudatossá válik számukra, hogy hamarosan eljön a pillanat, amikor párt választanak maguknak, és ehhez jó hírre, tekintélyre és bátorságra van szükségük. Amikor a fiatal indián lányoknak megjön az első menstruációjuk, ez az egész falu számára egy fontos esemény, ünnepségek és ceremóniák kisérik.

Mindenki összegyűlik, hogy megünnepeljék az újdonsült, eladósorba került leányzókat. Ilyen külsőségek között érkezik el számukra a pillanat, amikor is a közösségben mint nő, új státuszt kapnak. A bolíviai pacahuara és chacobo indiánok ún. bevezetési rítusnak vetik alá a serdülőket, mellyel jelzik, átléptek a szexuálisan érett korba. Ilyenkor a fiatal lányoknak leborotválják a fejüket, és átszúrják az orrsövényüket, hogy színes tollakkal díszíthessék, szimbolikusan is jelezve ezzel új társadalmi rangjukat. Ez 12 és 13 éves kor között szokott történni.

Hogy valaki jogot szerezhessen a nősülésre, számos amazóniai törzsnél megfigyelhető ekkor a fiúk orrának átfúrása, vagy a hímvesszejük körülmetélése. Ilyenkor az egész falu összegyűlik, és a fiú apja vezeti a rítust. Ha az ifjú fájdalmat mutat pl. az orra elrepedésekor, akkor ez az egész további életét gyávasággal pecsételi meg, ellenkező esetben viszont jogot szerez a nősülésre a közösség kultúrális szabályainak megfelelően.

Szexuális kapcsolatok

Több kutató és tanulmány is megerősíti, hogy az amazóniai indiánok szexuális kapcsolatai mentesek a nemi perverzitástól, és maga az aktus az utolsó momentum a pár szeretkezésében. Az erotikus megnyílvánulásaikkal, tetteikkel a szexualitás minél magasabb szintű élvezete a cél mind a nő, mind a férfi számára. Fontos megemlíteni a kapcsolatot a szexuális aktus és bizonyos eufórikus érzések kinyílvánítása között, mely főleg ünnepségek alkalmával nagyon is általános az indiánok között, amely egyben egy emocionális egyensúly megnyílvánulása a természet és a kultúra között.

A szex nem valami elszigetelt dolog a természetes környezettől. Több indián fiatal azt vallotta, hogy nagyobb élvezetet nyújt számára a szeretkezés az erdőben, a folyóban, vagy a fa tetején. Szintén általános, hogy az intim együttlét aktív részese a dzsungel, ugyanis a nő az extázis pillanatában megragad egy fát vagy egy vad liánt. Az amazóniai mitológia szerint a növények női jellegűek, s a nők jobban érzik magukat, ha ilyenkor vannak ilyen „társak” is mellettük, mivel általuk jobban érzékelik életüket, ill. saját magukat a dzsungel végtelen zöldje és a szerelem hevének elválaszthatatlan egységében. Csak a természeti népek éreznek ilyen szükségletet...

A szexuális együttlétet házon belül sok sajátosság jellemzi. Létezik egy olyan forma, amit „statikus közösülésnek” hívnak és nagyon elterjedt Bolívia amazóniai indiánjai között. Ez abból áll, hogy a nő a szexuális aktus során egy mozdulatlan pozíciót vesz fel, a lehető legtöbb ideig benntartva vaginájában a hímvesszőt azzal a céllal, hogy késleltesse a kilövellést és élvezze a szexet. Ezt a két test ritmikus együttmozgása kisérheti. Indián fiatalokkal való beszélgetés azonban arról győzött meg, hogy a nők általában kerülik a mozgást a szexuális aktus alatt, hogy a gyönyört kontoll alatt tudják tartani és élvezhessék. Annyi biztos, hogy a „statikus közösülés” a szexuális élvezet elnyújtását és az egyidejű orgazmus elérését szolgálja, felülkerekedve így a férfi egyoldalú élvezetén, amely oly gyakori a mi civilizált világunkban.

Felmerülhet a gyanú, hogy az indián asszonyok nem éreznek orgazmust, mert nem mutatják azt ki a nyugati nők módjára. Megkérdezve azonban őket, többen is megerősítették annak nyílvánvaló érzését, a teljes szexuális kielégülést, annak ellenére, hogy az aktust nem a gyengéd cirógatás, a dédelgetés, az érintés élvezete uralja. Az indián célratörő, lehet, hogy rögtön a nemi aktussal kezdi, de közösülés alatt helyet kap a kezek és a lábak érzéki tevékenysége is. Ahogy a férfi, úgy a nő is magában hordozza az orgazmus erejét, képességét, szexualitásukat a természettel harmóniában élik meg, távol az idegességtől, a stressztől ill. a morális tiltásoktól – melyek olyan nagyon jellemzőek a nagyvárosok lakóira

A folyók mentén lakó bolíviai amazóniai törzseknél igen elterjedt a vízben lebegve egyesülni. A pár leúszik a folyó, vagy a tó mélyére, hogy ott közösüljenek. Ez fokozott fizikai erőt, összhangot, teljes odaadást és koncentrációt igényel mindkét féltől, ugyanakkor a víz uralma alatt történő egyesülés, a természettel való harmónikus együttlét megajándékozza őket a belső békével, és az ökológiai környezet egyensúlyával.

A poligámiában (többnejűségben) élők, és ezt több mitosz is tanusítja, a férfiaknak olyan szexuális erőt tulajdonítanak, amely képessé teszi őket egyszerre három, vagy akár több feleségük kielégítésére. Egy alkalommal egy araona indián mesélte, hogy a törzs egyik vénjének – aki lehetett vagy 65 éves – volt egy felesége, de másikat keresett mellé, mert az energiája ezt kívánta, ill. tette lehetővé. Az ilyen helyzet ott teljesen normálisnak számít, vegyük csak figyelembe étrendi szabályaikat, amely a dzsungel körülményinek köszönhetően yukán, halon, húson és vad gyümölcsökön alapszik.

Szintén meg kell, hogy jegyezzük, hogy számos alkalommal a szexuális kapcsolatok közösségi ünnepek idején létesülnek, amikor is magas alkohol vagy halucinogén (pl. ayahuasca/jagé) tartalmú italokat fogyasztanak. Az ese ejja csoportnál szokásosak az ilyen ünnepségek, melyekben a csoportos erotika ösztönzi, növeli a szexuális képességet. Az indiánok szexuális tartalmú víziói az ayahuasca fogyasztás utáni transzban jelennek meg, hihetetlen módon utánozzák azokat a figurákat, amelyeket a szöveteiken, ill. cserépedényeiken használnak, és szimbolizálják velük a falu társadalmi szerkezetét.

A gyermekvállalás gyakorlata

A terhesség új tag érkezését jelenti a közösségbe, és hogy ez boldogságot hozzon, mind az anya, mind az apa egy sor kultúrális tabut vállal magára. Amikor egy egyedülálló, fiatal lány esik teherbe, több közösség természetes eljárásokkal megszünteti az ilyen terhességet. Az ayoreos törzs például hagyja, hogy megszülessen a gyermek, de aztán a placentával együtt eltemetik.

Felkészülés egy gyermek érkezésére jelentős változásokat hoz a család tevékenységében. Létezik egy sor tiltás a mama táplálkozását illetően, így például a terhes nő bizonyos tipusú gyümölcsöket és húsokat nem fogyaszthat. Ez a tiltás a férfit is érinti valamilyen szinten, mivel ez idő alatt nem vadászhat ezen állatokra. A chacobo, pacahuara, yaminahua, moré amazóniai törzseknél a szülés az egész közösség jelenlétében történik, ott vannak a gyerekek is, mellyel azt a társadalmi élményt kapják, hogy ez egy fontos esemény, és jó megünnepelni. Amikor ikrek születnek, szokás, hogy az egyiket hagyják meghalni, vagy ha az anya a szülésbe belehal, a gyermeket akkor is veletemetik, ha az életben van, mert úgy vélik, nem lesznek meg a feltételek a megfelelő felneveléséhez.

Érdekes módon, szülés után, az amazóniai indiánok hosszú időn át tartózkodnak a szexuális élettől, azon kívül a terhesség alatti tiltások addig folytatódnak mind a férfi, mind a nő esetében, amíg a nem tudják garantálni gyermekük egészségét. Ez a szabály valószínűleg a többnejű társadalmi berendezkedést erősíti, amely oly mélyen él ebben a régióban.

Szexuális értékek az indiánoknál

Amazónia legtöbb törzsénél beigazolódik, hogy tagjaik nem maradnak pár nélkül, hacsak nem megözvegyültek, vagy elváltak. Mindenki, kivétel nélkül férjhez kell menjen. A házasság egyszerűen kötelező a fiataloknak, mely nem csak egy szerelmi, érzelmi dolog, hanem politikai, gazdasági is a fajfennmaradás és a béke szolgálatában.

A homoszexualitás mindkét verziója, a szodomia és a leszbikusság is, gyakorlatilag ismeretlen az amazóniai társadalmakban. Néhányan azt gondolhatnák, hogy az indiánok, amikor kéz a kézben járnak – az a homoszexualitás jele, de ez nem így van. A kéz megfogása a testvériesség, a barátság legmagasabb fokú kinyilvánítása, mely teljesen normális a bennszülöttek között, legyen szó akár azonos neműekről is.

Összefoglalásul, azt mondhatjuk, hogy a szexualitás az indiánok között egy szabad aktus, mely azért létesül, mert az egyik bízik a másikban és viszont. Az indiánoknál nem létezik a prostitúció és ismeretlen fogalom a szifilisz ill. más nemi betegség, mely arról árulkodik, hogy a szexualitás tiszta és természetes formájában fejlődik. Meddig tudnak az indiánok a saját értékrendjeik szerint élni? Az idő meg fogja adni erre a választ. Ha megfosztják őket identitásukhoz, és a területükhöz való joguktól, abba vagy bele fognak pusztulni, vagy a nyugati normák szerint lesznek kénytelenek élni, amely nagyon sok kárt okoz a bolygó egészségének.

Forrás: http://www.amazonia.bo/amazonia_bo.php?id_contenido=1&opcion=detalle_text

Fordította: Vass Éva - Amazóniai Portál