Tanulj (ősi norvég vers)

Tanulj
(ősi norvég vers)

tanuld meg a víztől követni utadat
tanuld meg a tűztől mindből hamu marad
tanulj az árnyéktól őrködni éberen
tanulj a sziklától megállni helyeden
tanuljad a Naptól mely nyugovóra tér
tanuljad meg azt is hogy másnap újra kél
tanulj a szellőtől mely lombok közt pihen
hogyan kell leélni életed csendesen
tanuld meg tőlük hisz mindenik testvéred
hogy kell szépen élni és szépen halni meg
tanuld a féregtől semmi sem fölösleg
tanulj a rózsától tisztán maradni meg
tanuld a lángoktól elégetni szennyed
tanuld a folyótól utadból ne térj meg
tanulj az árnyéktól alázatos lenni
tanulj meg a Naptól szüntelenül menni
tanuld négy évszaktól ismerni az időt
tanuld a csillagtól hogy az égben erőd
tanulj a tücsöktől ha magad vagy zenélj
tanuld a Holdtól hogy semmitől se félj
belátást a sastól s ha vállad súly nyomja
nézd meg milyen terheket cipel a hangya
tanuld a virágtól hogy légy szép és kecses
tanulj kismadártól szabadon repülgess
tanulj a báránytól legyél szelíd mint ő
mindentől tanuljál mert minden veszendő
úgy figyelj utadon mi célodhoz viszen
tanítson mi meghal s léted örök legyen

Forrás: Teozófia Portál - az Ősi Bölcsesség honlapja