Egy ősi ír áldás

Egy ősi ír áldás:

"Ezeket kérem számodra:

Nem azt, hogy soha ne érjen szenvedés,

sem azt, hogy elkerüljenek a feladatok.

Még azt sem kérem, hogy utadat rózsák szegjék,

és hogy könny soha ne csurogjon végig arcodon,

vagy hogy soha ne tapasztald meg, mi a fájdalom.

Mindezt nem kívánom neked.

Ha így lenne, a könnyek nem tudnának

új felismeréshez vezetni,

a fájdalom nem ötvözne nemesre.

Mély békességet kívánok neked,

mint a hullámverés ritmusos zenéje.

A szélzúgás mély békességét kívánom neked,

ahogy aláfesti a csendet.

A dombhajlatok felett eláradó békességgel köszöntelek.

Az éjszaka ragyogó csillagainak békéje vegyen körül!"

Forrás: Solymos Mihály plébános honlapja