Bejegyzések
A SZÉKELYFÖLD LEÍRÁSA
TÖRTÉNELMI, RÉGÉSZETI, TERMÉSZETRAJZI
ÉS NÉPISMERETI SZEMPONTBÓL.
1-6. KÖTET
PEST, 1868 - BUDAPEST, 1873.
Csíkszék előismertetése
Ahogy az utas hazánk keleti szélét szegélyező Székelyföldre behatol; a hogy a székely anyaszéknek, Udvarhelyszéknek tömkeleges völgyhálózatán átvonulva, elér azon roppant trachyt lánczolathoz, mely a három csucsos ős Hargita zöméből kiválva, ugy föl- mint lefelé fenyves rengetekkel boritva elágazik: azt lesz hajlandó hinni, hogy ott vége van az emberlakta vidéknek, hogy ott veszi kezdetét azon több mértföld szélességü, csaknem áthatlan havas-sor, melyet a teremtő e hazának mintegy védfalául helyezett a határszélre.
Pedig csalódik, mert ezen roppant havaslánczolaton, ezen nagyszerü ős sziklafalon túl egy elkülönitett, egy minden más területtől teljesen elszigetelt vidék van, Arkádiája bérczes honunknak (az erdélyi résznek), mely ugy tájainak nagyszerüsége, mint népének eredetisége, ugy ős emlékeinek sokasága, mint természeti kincseinek gazdagsága által egyiránt érdeket költhet a vizsgálóban.
E vidék, melyhez nagy várakozással méltán közelitünk, nem más, mint haza véghatárán fekvő Csikszék.
Ezen kies, üde szépségekben gazdag vidék, a Hargita ősképződésü trachyt vonala, és a fiatalabb származásu határszéli havasok lánczolata közt helyezkedett el. A minden oldalról nagyszerü havasok által bekeretelt tartományt ugy tekinthetjük, mint a hon áldásának forrását, mint a haza termékenységének fő tényezőjét, mert bölcsője az honunk négy király folyamának, melyek innen e fennvidékről lerohanva, a termékeny völgyeket, tereket alkoták, s azokat naponta áldásos cseppjeikkel öntözik, termékenyitik. Ugy tekinthetjük azt, mint a hon biztonságának hatalmas fellegvárát, mert természetileg erős fekvésü tájait oly nép lakja, mely minden időben hős volt, s dicsően felelt meg határvédi kötelmeinek.
Ezen vidék tájrajzilag nem csak megragadóan szép, hanem egyszersmint sajátságos is. Mellőzve itten a széleken eredő s csakhamar más irányban elfolyó két Küküllőt, figyelmünket az erdélyi részek két leghatalmasabb folyamára, a Marosra és Oltra forditjuk. A nedületdús, őserdők boritotta havasok közt felbuzgó ezen két folyam ugyanazon hegység szülöttje*; de eredetöknél csakhamar bucsut mondanak egymásnak, s ellentétes irányt véve, az egyik északnak, a másik délnek tart. A földképződés procedurájának távol eső, de azért az észlelés körébe vonható korszakában mindkettő hatalmas vizmedenczébe gyülve, végtelen terjü tóvá alakult; egyszer azonban nagy tömegének hatalmas nyomásával, áttörte a viz az utját álló havasok korlátait és pedig a Maros Gyergyó-Topliczánál, az Olt Tusnádnál s lassanként, százezred évek hosszu során lefolytak, elpárologtak a vizek, a keletkezett folyamok tágas völgyteknőt simítottak magoknak, s ekként állitá elő a Maros Gyergyót, az Olt Csíkot, két gyönyörü tért, melyek a termékeny áradmányu rétegekből feléledt gazdag tenyészetükkel csábiták az embert a megtelepülésre, a természet áldásainak élvezetére, Az ember el is fogadta az ajánlkozó előnyöket, elfoglalva az annyi gazdagsággal, annyi bájjal kinálkozó folyam-völgyeket, s keletkezett Csík, mely, miként emlitém, ugy tájrajzilag, mint égaljilag egészen sajátszerü, teljesen elkülönitett tartomány.
Egy teljesen ismeretlen kis világ tárja fel itt szépsége kincseit; sajátszerü népélet kinálkozik az észlelésre; egy ismeretlen mult, egy érdekébresztő jelen tárul itt fel a vizsgáló előtt, melyek a jövőnek kecsegtető képeit mutatják. Ezen elhanyagolt, ezen mellőzve ignorált kincseket kiaknázni, azokat felmutatni, azokra a közfigyelmet felhivni: feladata e munkának. Mielőtt azonban a részletesebb bonczolgatás terére lépnénk, tájékozottság kedvéért szükségesnek itélem e széknek rövid előismertetését adni.
Csik három részre oszlik, u. m. Csik-, Gyergyó- és Kászon székekre. Ezen hármas felosztás nem csak politikai értelemben és elnevezésileg, hanem földrajzilag is létezik, a mennyiben a természetes határokra talán sehol kiválóbb figyelem forditva nem volt, mint éppen Csikban, mert annak emlitett három része teljesen elkülönitett három folyam-vidékhez tartozik; és pedig Csík az Oltéhoz, Gyergyó a Maroséhoz, végre Kászon a Fekete ügybe ömlő Kászon vize folyamvidékéhez.
Fekszik pedig Csik, Gyergyó és Kászonszék* az északi szélesség 46° (7' 40") és 47° (7' 30"); a keleti hosszuság 42° (51' 30") és 43° (54' 30"). Egész területe 78120/1600 négyszög mfd.* Ezen területből az Olt folyam-vidékére esik 251181/1600 négyszög mfd., mely területen 56 Csik- és Kászonhoz tartozó helység van. A Maros folyam-vidékére esik 19200/1600 négysz. mfd, 12 helységgel. A kis Beszterczéhez (mely Moldvába foly) esik 20400/1600 négysz. mfd 7 helységgel, és végre a Tatros folyam vidékére (mely szintén kifolyik) esik 121536/1600 négysz. mfd 3 helységgel.
Csik, Gyergyó és Kászon legnagyobb hossza a Bélboron túli határszélt képező Dragojicsa pataktól a tusnádi fürdőig (mi a kászonréti határszéllel is körülbelől egy vonalba esik) 15 folyó mfd. – Legnagyobb szélessége, a hargitai Tolvajos pataktól a Csobányos melletti Magyarosig 7 folyó mfd.
Határai északról Torda megye vécsi járása és Beszterce vidéke, keletről Moldva, délről Kézdiszék és F.-Fehér megye peselneki járása, végre nyugatról Bardoczszék, Udvarhelyszék és a görgényi havasok. Csík 20 és 1/2 folyó mértföldnyi határvonallal érintkezik Moldvával, mint egész térnagyságához viszonyitva kitünik, hogy Csík területének minden negyedik négyszög mértfölde határképző.
Már most Csíknak ezen tájékozottságunkra szükségelt általános jellemzése után, vegyük rendre folyam völgyeit.
Bár a Maros, ugy vizbőségét, mint pályahosszát tekintve az erdélyi részek legelső folyama – mégis Csikra szoritkozva, az Oltnak kell felette elsőséget adnunk, mint a mely e széket sokkal hosszabb vonalban folyja át, mint amaz*.
Az Olt a gyergyószéli Magas-Bükk tető ormán ered. Havasi pályája két mértföldre terjed, hol roppant havasok közé ékelt szük völgyületben havasi kristály-patakként zuhatagokban rohan alá.
Számos havasi csermely gazdagitja már ezen első pályafutásában is, felemlitem azok közt a tekintélyesebb Vereskő patakát és a Fekete-Rezből eredő Kis Oltot. Balánbányánál érinti legelőbb az emberlakta vidéket, hol az ember azonnal felhasználja, mintegy próbára teszi erejét, midőn az addig szeszélyének szabadon élt folyó virgoncz hullámait csatornákba szoritva, nagyszerü kohóinak s sziklamorzsoló zuzdáinak működtetésére kényszerité, s mintha a még fegyelmet nem ismerő fiatal únná ily korlátoltatását, alább csakhamar kibontakozik a havas szűk korlátai közül s Szent-Domokosnál tágabb völgyre ér, hol kénye-kedve szerint kanyarog az egymást követő faluk hosszu sora közt.
Völgykerete még itt is havasias, keletről a nagyszerü Tarkőből lenyuló határszéli Kárpátok kigyózdnak, (Naskalát, Bodorvész, Széphavas), nyugatról a Hargitát Gyergyó hegyeivel egybecsatoló trachyt-csúcsok (Osztoros, Tárhavas, Csudálókő, Vigyázó, Komsa) emelkednek, melyek vizadójukkal gazdagitják. Amazoknak jelentékenyebb vizvezető csatornája a Ködpatak, ezeké a Szent-Tamásnál beszakadó Héviz, a Karczfalvánál beömlő Madicsa és Székaszó pataka, végre a Hargitának első vizere, a Madarasnál beleömlő Szökő vagy Madaras pataka.
Az Oltnak édes anyja, a havas, azonban nem válik meg egészen folyónktól, s mintha még nem merné teljesen önerejére bizni, éber szemmel őrködik felette, sőt, mintha hosszu pályájára jó tanáccsal akarná ellátni feléje is közeledik, egy Madarason alól keletről lenyuló kifutványával, az ugynevezett Köddel, mely az egész tért áttorlaszolja, s a folyamnak csakis szük átbuvóhelyet enged a Rákos melletti Bogáth-szorosnál.
De a hogy áttörte ezen első, szabad folyását egykor gátolt korlátot, azonnal Fel-Csík szép és nagyszerü terére lép, mely a gyimesi szoros határszélén kigyódzó havasai és az azokkal szemben diadalmasan felmagasuló Hargita között több helyen másfél mértföld szélességben terül el. Itt is számos patak gazdagítja. Jelentékenyebb a balpartilag beszakadó Rákos, Szépviz és Csobot patak, a Hargitából eredő s jobbpartilag beömlő Várpatak, Sugó és Fészó pataka.
A tulajdonképi Csíkot elnevezésileg a kormányzatilag is két részre, Fel- és Al-Csíkra osztották, és ezen felosztályt természeti határvonalok jelölték, mert Csík-Szeredán alól, hol Felcsík végződik, az Oltnak addig tágas tere ujból elszorul, a két oldali havasokból kifutványok nyulván le, melyek az Oltot ismét szük völgybe ágyalják. Ezen szorulat a zsögödi szoros, mely Fel-Csíkot Al-Csíktól különíti el.
De a hogy a folyam Szentkirálynál elhagyja e szorost, ujból gyönyörü, terjedelemben, főleg szélességben, Fel-Csikot is tulszárnyaló térségére ér Al-Csíknak, mely Nagymező melléknevét méltán kiérdemli, Köridomu térség ez, mely 2 mfd hosszuságu s csaknem ily szélességü átméretével a legfestőibb alaku havasoktól kereteltetik körül, keletről a határszélen kigyódzó Kárpátok, a Borda havas roppant csucsával, nyugatról a Hargitától lenyuló, Erdővidéket Csíktól elválasztó azon trachyt-hegység, melynek főbb csúcsait a Haram-tető, Kakukhegy, Tompád és Mitács alkotják, végre délen a tusnádi szoros alakzatra páratlanul szép hegyei, melynek fő csucsát a Sz. Annató feletti Nagy-Csomág és a vészes torjai Büdös képezik.
A havasoknak ezen egybefüződő lánczolata övezi falukkal élénkitett szép terét Al Csiknak, melyet az Olt és a belesiető számos patakok fényszalaga ragyog át és termékenyit. Az Oltba siető számos patakok közül csak a nevezetesebbeket emlitem fel, és pedig a balpartilag beszakadók közül a Menaság- és Szentgyörgynél lefolyó Fisságot és Bedecset, a Kozmás közt lefolyó Kamarás patakát, és a Tusnádnál beszakadó Veress patakot. A jobb partiak közül Tiva, Bánya, Rege és Vermed patakokat.
Ezek, a fennebb emlitettek s számos más mellőzöttek (melyeknek összes száma a százat meghaladja), oly gyorsan növelik az Oltot, hogy az rövid pályafutása daczára már Csík területén tekintélyes folyammá válik; sőt gyakran veszélyesen nagygyá is lesz, a mennyiben részint mederpartjának csekély magassága, részint kevés esése, de leginkább a számos havasi patakok áradata által felduzzadva, igen gyakran tulhajt medrén s az egész vidéket elönti, elusztatja, eliszapolja a földmüvelők szorgalmának gyümölcsét.
Az Olt Csík területét Tusnádon alól hagyja el; de mielőtt Háromszék gyönyörü terére érne, még utóljára érzékeny bucsut veszen a havasoktól, melyek közt létrejött, a hegyektől, melyek annyi testvér-folyam hullámgazdagságával gyarapiták, mert azok gyöngéd szülő- és rokonként még egyszer végbucsura feléje hajlanak, s a szülőföldtől elvezető utját bűbájos szépségekkel szegélyezik, nagyszerü sziklaidomzataikkal ékitik. Ekként keletkezik a Csík véghatárát jelölő tusnádi szoros, vagyis azon elragadóan nagyszerü harmadik szorosa az Oltnak, melyen ez Csíkból Háromszékre törtet át.
Az Oltnak ismerete után forduljunk testvéréhez, a Maroshoz.
Szent-Domonkosnál, vagyis azon ponton, hol a gyermekded Olt a havasok tömkelegébe elmerül, Fel-Csíknak addig terjedelmes síkját a Fekete-Reznek magas hegylánczolata zárja el; ennek nyugati, Gereczésnek nevezett lonkáján kis forráskából, az ugynevezett Marosfőből indul ki azon szerény, alig csergedező viz-érecske, mely honunk királyfolyamának eredete.
Már eredeténél azonnal északi irányt veszen s párhuzamos, de ellentétes irányban halad ikertestvérével, az Olttal.
A kezdetben szerény kis viz-ér azonban jövő nagyságának elemeit már itt is feltünteti, a mennyiben a nedület-dús hegységekből oly nagyszámu csermelykéket gyüjt össze, hogy eredetén alól félórával már tutajt hordanak gyorsan gyarapodott hullámai.
Nincsen talán földrészünkön folyam, mely ily gyors kifejlődést tudna felmutatni, s a miként a folyam hamar éri el nagykoruságát és önállóságát; akként vidéke is egyszerre, rögtön, minden fokozatos átmenetel mellőzésével ölti fel a polgárosodás és a nyiltság képét, mert mig az Olt, s tudtommal minden más folyamaink a rengeteg erdőségek s terméketlen sziklák hosszu vonalán vergődnek át, mig földmüvelésre alkalmatos térségre érnek, akkor a Maros egyszerre rohan le a meglepően szép és nagyszerü gyergyói térre, mely közvetlenül a Geréczes északi alján veszi kezdetét.
Alig lehet valami meglepőbben nagyszerüt, idyllien szebbet elképzelni, mint ezen havasoktól körülölelt, 2 mfd hosszu, 2 mfd széles tér, mely a fenyvesek végtelenségében bűbájos oázt alkot, s festőileg elhelyezett faluival, hegyormokra fektetett kolostora- s imoláival a legmeghatóbb képet tárja fel, képet, melyet az ecset lefesteni, a toll eléggé élénken leirni képtelen.
Ezen gyönyörü tért kanyarogja át folyamunk, felszedve a tért környező havasoknak 55 patakban lerohanó viz-adóját. Ezek közül jelentékenyebbek balról a Somlyó, Borzon, a Remete közt lefolyó Kőpatak, Eszenyő és a Topliczánál beömlő Zápogya. A jobb partiak között a Heveder, a Tekerőpataknál lefolyó Visszafolyó, a Szent-Miklósnál lerohanó Békény, a Szárhegynél beömlő Csinód és Güdücz, a Ditronál lefolyó Martonka pataka, Orotva, Székpataka és végül a Kelemen-havas vizeit levezető Toplicza, mely Torda megye területén szakad be; oda esik a Marosnak azon nagyszerü szorosa is, hol az eredeténél hiányzó havas-tájak nagyszerüsége, oly pazar mérvben helyre van pótolva.
Végül fel kell emlitenünk s tájfekteznünk Kászonszéket, mely Csiktól teljesen elkülönítve, magas hegységek által elválasztva az Alcsíktol délkeletre eső erdőségek között rejtőzködik, oly folyam (Kászon vize) völgyeleteiben, melyek közvetőleg az Olt folyam vidékéhez tartoznak ugyan, de a melyeknek folyamai előbb a Feketeügybe ömlenek, s csakis ezzel folynak az Oltba.
Ezek mind befelé tartó, honunkhoz hü folyamok; hanem vannak ezeken kivül számos oly havasi folyók is, melyek Csik területén erednek ugyan, de azután elhagyva e hont, Moldova virányait öntözik és termékenyítik. Mellőzve itten a Kelemen havas északi oldalából eredő 5 kisebb patakot, felemlítem az ezen havasnak keleti alján (Bélbornál) felfakadó kis Beszterczét (Bisztrisora) mely a tölgyesi szoroson foly ki Moldovába, s mely mellett Gyergyónak 5 telephelye vagy praediuma helyezkedett el*.
Ezzel párhuzamosan fut a Nagy-Hagymás háta mögött eredő Békás, mely mellett ismét két gyarmata fekszik Gyergyónak*.
A csíki részen legjelentékenyebb ilyen kifelé igyekező folyam a gyimesi szorost áthömpölygő Tatros, melynek több mfd hosszu völgyületében Csik három gyarmata települt*. Jelentéktelenebb a Szulcza és Csobányos patakoknak lakatlan szorosa, hol csak fűrészmalmok vannak.
Kászonszéknek egyedüli ily kifelé tartó folyama a kistölgyesi szoroson letörtető Uz vize, és az Uzba ömlő határszélt jelölő Veresviz. Ezek vizeikkel mind a Nagy-Beszterczét gazdagítják.
Csíkszék politikai kormányzata az idők viszonyai szerint változott. Azon régi kort, mikor a hivatalok nemek és ágak szerint osztattak, mellőzöm itten, mert arra vonatkozólag (főleg Csíkszéket illetőleg) ugy is kevés adattal birunk; bár az, hogy igy volt itt is, mint mindenütt a Székelyföldön, kitünik e munkának Kászonszék leirását tárgyaló fejezetéből, később azonban itt is – mint mindenütt – divatba jöttek a választott főkapitányok, főkirálybirák, alkirálybirák és dullók, vagyis tisztségi kormányzat, melynek eljárása felett a három hónaponként tartani szokott közgyülések (marchalisok) őrködtek, hol minden szabad székely, bármely rendhez tartozott legyen is, szavazattal és szólási joggal birt. Az ily gyülések választották az összes tisztséget, a szék élén levő főkirálybirót sem véve ki.
Csík négy kerületre vagy királybiróságra volt felosztva; külön királybirája volt Fel-, külön Al-Csíknak, külön Gyergyónak, külön Kászonnak. És ezen kerületek mindenikének külön alszéke, vagy első folyamodásu törvényszéke, melynek személyzetét a kebli királybiró elnöklete alatt 6 rendes és több számfeletti ülnök vagy táblabiró alkotta. Ezen alszékekről a perek a szék derékszékéhez felebbeztettek, mely a főkirálybiró elnöklete alatt 12 választott derékszék-biróból s főjegyzőből állott. Aljegyzője mindenik kerületnek külön volt.
Ezen kormányzati, vagy jobban mondva, önkormányzati szervezeten nagy változtatást idézett elő a határőri katonaság felállitásának végzetteljes s főleg Csikra nézve véres emlékü korszaka*, mely a lakosok nagy részére a madéfalvi vérfürdővel felerőszakolván a fegyvert, az addig szabad székelységből jogfosztott zsoldosokat csinált, kiket elvonva a polgári kormányzat köréből, vagy helyesebben mondva, megfosztva az önkormányzat jótéteményeitől, az önkényes katonai kormányzat jármába hajtotta. Német tisztek német törvények, leginkább szeszélyök szerént itéltek és biráskodtak az egykor szabad székelynek vagyona és élete felett, a polgári hivatalok befolyásának teljes kizárásával, kik csak is a kevés számu fegyvert nem viselők, leginkább jobbágyok felett itéltek és biráskodtak, – megosztva még ezen korlátolt hatáskörüket is a dominale forumokkal biró földesurakkal és somlyói kolostorral.
1848, a szabadságnak ezen dicső korszaka, az elnyomottak- és leigázottaknak ezen felszabaditója, széttörte a fegyver alá erőszakolt székelyek vas bilincseit is; a csaknem egy századon át jogfosztottak visszanyerték polgári és önkormányzati jogaikat. Csík politikai kormányzata a régi mintára szerveztetett azon módositással, hogy a tömeges székgyülések helyébe itt is a korlátoltabb számu bizottmányi gyülések léptek életbe, melyek azonban a régi jog és gyakorlat alapján minden tisztviselőjüket szabadon választják*. A négy kerület királybiróival és dullóival meghagyatott, csakis a törvényszékek rendeződtek másként, a székhelyen öszpontositott személyzettel.
Ezen berendezést megtartotta ugy az 1861-i, mint az 1867-i restitutio is.
Csikszéknek régen, ugy látszik nem volt állandó székhelye, hanem gyüléseit leginkább a főkirálybirák lakhelyén tartotta. E század elején épült Csik-Somlyón egy szerény, 1825-ben másik díszes székház, – hová azóta a kormányzati központ át van téve.
Csíkszéknek mostan használt pecsétje ujabb keletü ugyan, de a réginek mintájára készült. A pecsét négy mezőre oszlik; a jobb oldali alsóban egy három csúcsos hegy látszik, mely a Hargitát ábrázolja.
A baloldali alsó osztályban fenyőfáktól tetőzött négy csúcsos hegy van, mely a határszéli Kárpátokat látszik jelképezni. A jobboldali felső mezőben nap, a baloldaliban félholdra helyezett kereszt van, mi a kereszténységnek a pogányság feletti győzelmét jelenti; közepén pedig Szűz Mária-szobor tünik fel, mely a somlyói csudatevő (?) Mária-szobrot ábrázolja. Körirata ez: „Sigilvm Sedivm Sicvlicalivm Csik vtrivsque* Gyergyo et Kászon 1793”.
Hogy ezen előismertetésünk kiegészitve legyen, el kell még némely, főleg föld- és népismére vonatkozó dolgokat mondanunk. Fennebb érintők Csíkszéknek tekintélyes terjedelmét; azonban ezen terület nagy részét rengeteg erdőség vagy olyan hely képezi, mely a földmüvelést teljesen kizárja, legfölebb legelésre, marhatenyésztésre és fakereskedésre nyujt tért. A földmüvelés ekként leginkább a folyam völgyekre és térségre szorítkozik, pedig azok alig teszik az egész területnek egy nyolczadát; de a tér is sok helyt, főleg szélein, kiirthatlan erdőségekkel van boritva, s igy a földmüvelés által felhasznált hely alig teszik az egész terület egy tizedét, vagyis 8 négyszög mfdet, mire ha felosztjuk Csíkszéknek 111,000-et meghaladó lakóit, kitünik, hogy egy földmüvelésre alkalmas négyszög mértföldön 12,000-nél több ember él.
Csíknak éghajlata zord és hideg, mit előidéz részint havasainak emelkedettsége, melyek főbb csúcsaikkal (Hargita, Nagy-Hagymás, Délhegy, Kelemenhavas, Borda) megközelítik a 6000 lábot, még inkább okozza térségének tengerszín feletti magas fekvése, mi Cs.-Szeredánál 2186, Borszéknél 2790 láb. Ezen orografi viszonyok eredményezik azt, hogy Csík középmérséke 5.3, sőt Borszéké 3.3 fok, miszerént az egész magyar birodalom területének legkisebb átlagos középmérséke Csíkban, nevezetesen Borszéken található.
Ez okozza, hogy Csíkban a meleg évszakok, mint tavasz, nyár, két egész héttel kezdődnek későbben, mint csak a szomszéd Udvarhely (közepét véve) és Háromszéken is, minek természetes következése, hogy Csíkban az aratás is ennyi idővel későbbre történik, mint a szomszéd törvényhatóságokban nem csak, hanem magának Csíknak három kerülete közt is oly szembeötlő különbség van, hogy Alcsíkon egy héttel aratnak előbb, mint Felcsíkon; itt ismét egy héttel korábban, mint Gyergyóban. Innen van, hogy midőn a szomszéd törvényhatóságokban zöldelve virit a tavasz éltető melege által életre ébresztett tenyészet, akkor igen gyakran még szánkáznak Csíkban. Innen van, hogy a rövid őszt kora tél követi, s a zord időből legalább is 4 héttel jut több Csíknak, mint Erdély közép vidékeinek. Rövid nyara azonban néha nagyon meleg, mit a légkörnek havasok közti megszorulta és az egybeszorított napsugaraknak visszaütődése okoz.
Csíkot a szelek is nagyon járják, főleg veszélyes a Moldovából betörő Bordaszele, mely a Nemerével nagyon egytermészetü. A reggeli ködök is nagyon gyakoriak Csíkban, minek oka főleg abban keresendő, hogy az Olt terének Tusnádnál, a Marosénak Topliczánál szűk nyilata levén, a folyamokból, mocsárokból és erdők rengetegjeiből kifejlődő párázatok lassan szürödhetnek le, s a nap sugarait még nyárszakon is gyakran elvonják a tenyészet fejlesztésétől.
Ezen orograti és klimatologikus befolyások teszik aztán azt, hogy Csíknak csekély terjedelmü müvelésképes földje is nem mindenre hasznosítható, leginkább rozsot és zabot termel; de azt oly tisztát és jeleset, hogy a szomszéd vidékekre rendszerint Csíkból szereznek vetőmagot. Buzát csak az ujabb időben kezdenek némi sikerrel termelni, pityoka (krumpli), len, kender, vetemény – főleg káposzta – kiválóan sükerül. Kukuriczát csak kertekben csemegének, nagyobb mérvben a melegebb éghajlatu tölgyesi és gyimesi szorosban termelnek.
Csík éghajlata régen még zordonabb volt, nagyon enyhült az által, hogy 1739-ben Tamás nap előestéjén egy iszonyatos orkán erdőségeinek egy részét halomra döntötte*.
Különben ha a földmüvelésre kevéssé előnyös és csekély terjedelmü tért ad is Csik, de azért rengeteg erdőségei dus legelőket, kaszálókat nyujtanak, mi a marhatenyésztésnek nagyobb mérvben való üzését teszi lehetségessé, azért Csikban nem csak a juhnyájak nagy száma, hanem a butaszarvu törpe, de azért hízékony és hustartó szarvasmarháknak nagy csordái tenyésznek, melyekkel nagy marhakereskedést üznek most is, sokkal terjedtebben, egészen Bécsig kihatólag, folytatták azt régebben a vállalkozó szellemü örmények.
Marhatenyésztés mellett fakereskedéssel pótolja a csíki székely a földmüvelés hiányait, mely fakareskedés nagy mérvben leginkább Gyergyóban a Maroson való tutajozásnál fordul elő, ez azonban tőkepénz hiányában kisiklott a szorgalmas székely nép kezéből; az ő fakereskedése egészen kisszerü és kezdetleges, a mennyiben kezdetleges fűrészgépein elszeldelt deszkáit, nagy fáradsággal leszállitott boronáit (házrakáshoz való fenyőfa), szarufáit, léczeit szekeren szállitja messze vidékekre, hogy azzal otthon gyakran nélkülöző családjának gabonát cseréljen.
Pedig e hegyek, e havasok nemcsak fakereskedésre nyujthatnának anyagot, hanem a keblökben rejtőzködő kincsekkel felgazdagíthatnák e vidék most nélkülöző lakóit, mert alig van terület, hol az ásványok és nemes érczek gazdagabb fekvetei lennének, mint Csíkban; hogy pedig azok nem voltak mindig heverő kincsek, hogy a nemzeti fejedelmek mozgalmas és élénk tevékenységü korszakában a csíki czinober, kéneső és vasbányák nagy mérvben műveltettek s azzal Keletre nagy kereskedést üztek; arra biztos adataink vannak, melyek e munka folytán fel lesznek tüntetve.
Most ezek mind el vannak ejtve, használatlanul hevernek a mutatkozó arany- és ezüst-erek, és az ujabb időben Gyergyóben felfedezett kéntelep is, a bányaművelet pedig leginkább a réz aknázására szorítkozik, mely Balánbányán elég nagy mérvben üzetik, – fájdalom – idegen vállalkozók által.
E mellett az ásványos-forrásoknak oly roppant gazdagsága van Csíkban, minő sehol; alig van itten falu, melynek határán több jeles vegytartalmu és hatásu gyógyforrás ne buzogna fel, sőt van olyan helység is, melynek területén édes vizet nem is lehet kapni. Mind ezek nagy része ismeretlenül és használatlanul foly el, melynek széthordása több ezer családnak nyujt keresetmódot; és kisebb mérvben a tusnádi és kászonjakabfalvi.
A természet adományainak ezen gondatlan elhanyagolása, a föld kincseinek ezen tekintetbe nem vétele okozza aztán, hogy Csíknak felszaporodott népessége otthonjában tevékenységi tért és foglalkozást nem kaphatván, munka után messze vidékekre elvándorol. Midőn a kaszálás, cséplés korszaka bekövetkezik, akkor Csík férfi népességének fele karavánokban vonul a megyékbe munkát keresni, mit, mivel nagyon jódologuak, szorgalmatosak, kapnak is. Ekként vándorolnak el messze vidékekre a nők kukoricza-kapálás- és aratáskor, s kik nyugatnak tartanak, azok a munka végeztével vissza is térnek tüzhelyükhöz; de sokkal veszélyesebb a munkakeresőknek kelet felé való áramlata, mely mindig künnmaradókat, s mi több, – áldozatokat hagy maga után.
És ezen kifelé áramlata fajunknak annál veszélyesebb, mert a mily mérvben az fogyasztja fajunknak erőteljes férfiait s tépi le szépségeinek legszebb gyöngyeit, éppen oly mértékben viszáramlat támad amonnan ide, s ha a határszéli falukat ugy Csíkban mint Háromszéken és a Barczán behatóbb vizsgálatunk alá vesszük, mindenütt észlelhetjük ujabbkori betelepedések, észrevétlen beszivárgások általi nagyobbodását azon ellenséges elemnek, mely e hon egy részének elszakítását tüzte ki törekvése czéljául. És ne higyjük, hogy ezen elemnek lassu beszivárgása esetleges, hogy azokat a szabadabb lét, szabadabb mozoghatás, jobb kormányzat stb. vonzák ide, nem, hanem az egy alattomosan, titokban müködő propagandának müve, mely a másénak elsajátítását tűzte ki feladatául, mely a polgárosodás romjaira akarja diadal-zászlóját kitűzni.
Ideje azért a székely kivándorlás és ezen beáramlás megakadályozására gondolni: mit leginkább a gyáripar felvirágoztatása által lehet elérni, melyre kiválóan hivatossággal bir Csíknak tevékeny népessége, mert Csíkszék népe szép, erőteljes, szorgalmas és munkaszerető, s miként a székely általában tanulékony, éleseszü, élénk felfogásu, szóval bir mindazon tulajdonokkal, melyek mesterségek és iparüzésre szükségesek. A csíki tájbeszéd és hangsulyozás annyira sajátságos, hogy az idegennek szokni kell hozzá, hogy mindent érthessen; de Csíkban, a külső érintkezések- és befolyásoktól elzárt ezen vidéken, maradtak fenn nyelvünknek megbecsülhetlen kincsei, melyeket nyelvészeink tanulmányozására eléggé nem ajánlhatunk. E munka folytán nem mulasztandom el figyelemmel kisérni a felmerülő nyelv-sajátságokat összegyüjtve egyszersmint a nyelvünknek nem egy hiányát kitölteni hivatott tájszavaknak megbecsülhetlen kincseit is.
Csíkszék népességi arányát az alább levő statistikai táblázat tünteti elő; itt megjegyzem azt, hogy e területnek összes székely népessége katholikus és pedig nagyon buzgó katholikus, elannyira, hogy protestáns betelepülőt nem igen türnek meg magok közt s egész Csíkban a protestánsok száma alig megy 200-ra, azok is egyes helységekben szét vannak szórva; nagyobb számmal leginkább Gyergyó-Szent-Miklóson és Balánbányán vannak; a csíkiak Sz.-Udvarhely leányközségét, a gyergyóiak a legközelebb fekvő F.-Sófalvának alkotják leányközségét; mindkét helyről nagyobb ünnepek alkalmával istenitisztelet tartására be szokott az illető lelkész vagy kiküldött legatus menni. Különben tervbe van véve ugy Gyergyó-Szent-Miklóson mint Balánbányán prot. egyházközség szervezése, templom építése s állandó lelkész kiállítása; azonban ebben részint pénzhiány, részint más felmerült nehézségek miatt gátolva voltak.
Csíkszékben keleti vallásuak is vannak pár ezeren; ezek közül a régebb itten lakók (nagyrészt a birtokosok által betelepített jobbágyok) annyira elszékelyesedtek, hogy oláhul szót sem tudnak s oláhok lenni nem is akarnak; hanem a későbbi időkben főleg a határszéli szorosok irtványaiban megszállott nagy részt Moldovából behuzodottak* konokul ragaszkodnak nemzetiségükhez, elannyira, hogy bár a székelyekkel naponta érintkezniök kell, s azok földjén laknak, mégis nyelvünket teljesen ignorálják*.
Ezeken kivül Csíkban, főleg Szépvizen és Gyergyó-Szent-Miklóson felesen vannak örmények is*, kikkel majd a maga helyén tüzetesebben foglalkozom; itt általánoságban csak azt bocsátván előre, hogy ők nemzetünkhez, mely az üldözések korában vendégszeretőleg fogadta őket, őszinte rokonszenvvel és vonzalommal viseltetnek, s semminemü külön területet nem követelve magoknak, teljesen hozzánk simultak, elfogadták nyelvünket, öltözetünket, szokásainkat elanynyira, hogy ők ma már székelyek, s azért én táblázatomban sem fogom külön rovatban vezetni, hanem a kath. székelyek sorozatába helyezem.
Hogy Csík, Gyergyó és Kászon népessége községenként és vallásfelekezetileg miként oszlik, azt az alább következő statistikai táblázatok mutatják, van pedig ezek szerént:
| Csík-Gyergyó-Kászonban | kathol. | 96525 | |
| görög egyesült | 13028 | ||
| gör. nem egyesült | 17 | ||
| prot., idegen, czigány | 1667 | ||
| összesen | 111237 | lélek*. |
Már most ha nemzetiségek, vagy jobban mondva a nyelvek szerént akarjuk osztályozni, magyarajkú székely mindaz, a-ki kath. = 96525
A keleti vallásuak közül mindazok, kik a csíki ősfalukban laknak, magyarajkuak elannyira, hogy ha valaki oláhnak nevezné, sértésnek vennék, ezek és a székelyek közt nyelv, öltözet és szokásokra nézve mi eltérést sem vehetünk észre és igy oláhoknak legfelebb a havasok közti azon uj telepek lakóit vehetjük, kik ugy nemzeti nyelvüket mint viseletüket megtarták, ezeknek száma a legengedékenyebb számitással sem megy 6000-nél többre, miszerént a fennmaradókat bizton keleti vallásu székelyeknek vehetjük, számuk 7045
A mi protestáns, idegen és czigány, az mind magyar ajku 1667
E szerént tehát Csík, Gyergyó és Kászon magyarajku vagy székely lakóinak száma 105237
Ezek 1 mezővárosban, 59 faluban és 16 praediumban vagy havasi telephelyen vannak elhelyezve, mely helységek kerületenként következőleg oszlanak:
Fel-Csíkon 1 mezőváros, 23 falu, 5 telep.
Forrás: Orbán Balázs: A Székelyföld - Válogatás - Európa Könyvkiadó, Budapest 1982, 113-119.oldal
_kicsi.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése