Wass Albert sírjára Szegény, kemény, derék legény! Ha előre tudtad volna, mily kárhozott kavalkádot váltott ki életműved bokra; életben maradtál, és buzgón küzdöttél volna tovább az igazságért, legyintve közös ellenségeinkre; hisz népért, erkölcsért, Istenért, hazáért éltél, alkottál végső szívdobbanásig; akár mártírok, hitvallók, s próféták, kik az Igazságért, s az utókorért lelkesen az életüket adták. Pennád nyomán könny, és mosoly, magyar sorsunk minden fájdalma rángott lelkünkbe, alkotott újjá, hogy lehessünk mi is Isten ostora; | jó útra terelni tétova, tékozló nyájunk, melyet métely, s méreg tizedel; szellemed sugallja máig, újra bennünk: Ha szeretve küzdesz, győztes leszel! Mit számít csökött vád, vagy gonosz férgek érve? A tisztaságnak ügyvédre nincs szüksége! S lehet, hogy haldoklik romlott nemzetünk, de végső leheletig kell érte küzdenünk! Te példát mutattál: Krisztus nyomában járva cipelted kereszted a magyar Golgotára! Érdemed örök, s az üdvösségre visz, bárhogy kárhoztatnak is hóhéraid! Tarnóczy Szabolcs |
2009. május 22., péntek
Wass Albert sírjára
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése