MEGALITIKUS ÉPÍTÉSZET EURÓPÁBAN

MEGALITIKUS ÉPÍTÉSZET EURÓPÁBAN

Az ókor közép-keleti kultúráival egy időben Kr.e. két-három évezreddel Európában is kialakult egy sajátos kultúrkör, melynek emlékeit a kontinens nyugati és északi részein - Spanyolországtól Dániáig, Skóciától Franciaországig - sok helyen megtaláljuk. E népekről és kultúrákról, történetükről és művészetükről alig tudunk valamit, építészetükkel kapcsolatos ismereteink is igen hézagosak. Egy részük Európa "őslakosa" volt, feltételezzük azonban, hogy a néptörzsek egy része helyét változtatta, a kontinens egyes pontjai között vándorolt. Nem elképzelhetetlen, hogy kapcsolat volt az európai és az elő-ázsiai népek között is: feltevésünket az építészetben kimutatható azonosságokkal is alátámaszthatjuk.

A fennmaradt emlékek - hasonlóan Egyiptomhoz - sírépítmények és kultikus célú emlékek. A természet tisztelete mindenesetre e kultúrkörök életében is központi szerepet játszhatott, hitükben azonban fontos szerepe volt az ősök, elődök tiszteletének is. Fennmaradt emlékeik nagyobb része nagy méretű kőtömbökből áll, innen a korszak elnevezése ("megas" a görög nyelvben magas, "lithos" pedig követ jelent, együtt adja a "megalitikus" kifejezést).

A korszak legtöbb fennmaradt emléke egy-egy kőszál, kőoszlop illetve ezek együttese, melyet breton kifejezéssel menhírnek nevezünk. A legnagyobb ilyen kőszálakat Franciaország nyugati részén találták, közöttük húsz méter magasságú, alul négy-öt méter átmérőjű kőtömböket is felfedeztek. A másik jellegzetes megalitikus építmény a kőasztal, "dolmen": függőleges kövekkel körülvett és egy hatalmas, lapos szikladarabbal letakart mesterséges barlang, melyet temetkezési célra, síremléknek használtak. A franciaországi Bretagne vidékén túl a mai Spanyolország és Portugália területén is felfedeztek ilyen dolmeneket.

Máltában kőtemplomokat találtak e korból (24. ábra). Ezek az építmények az elemi terekhez hasonló, kör és ellipszis formájú terek összekapcsolásával jöttek létre (Hal Tarxien): az elemi tereket gyakran lóhere formájában kapcsolták össze. Falazatuk gondosan megmunkált kő volt, a köveket ornamensek bevésésével díszítették.

A dél-angliai megalitikus emlék, Stonehenge elrendezése meglepő hasonlóságot mutat az e korból származó máltai templomokkal és sírépítményekkel. Az együttes központjában tizenkilenc, megközelítően ember nagyságú, faragott kőoszlop áll. Ezeket öt hatalmas trilit - két függőleges kőoszlop, melyeket egy vízszintes gerenda fog egységbe - veszi körbe. A kettős szentélyt hatvan, nyersen megfaragott kőtömb övezi. Itt a második körben harminc zöld homokkő oszlop áll, ezeket a kőgerendák folyamatos sora kapcsolja össze körré.

A kövek elhelyezése, helyük meghatározása igen pontos mérésekkel történt: a kitűzést bizonyíthatóan csillagászati megfigyelések is segítették. A patkóívű szentély nyílása építése idejében, a nyári napéjegyenlőség időpontjában egybeesett a felkelő nap irányával. Bár itt is nyitott térről van szó, a kövek között járva mégis igazi térélményünk van. A tér a hatalmas kő oszlopok és kapuzatok között szabadon áramlik. Az együttes harmóniáját szigorú kompozíciója és a megvalósítás átlátható tisztasága növeli (25. ábra).

Forrás: Dr. Winkler Gábor - Szabó Péter: Építészettörténet