Hogyan tévesztenek meg napjaink szellemi vezetői? 2.rész

2. rész

Fát vágni fejetlen baltával...
...avagy hogyan segítsenek rajtad, ha azt sem tudod, mit akarsz?

Ahhoz, hogy megtaláld a számodra legmegfelelőbb segítőt, először is nem árt tudnod, mit keresel. Ez a látszólagos közhely valójában jóval bonyolultabb feladat, mint amilyennek első hangzásra tűnik, sőt általában épp itt kezdődnek a problémák.

Sokszor csak annyit tudsz, hogy valami nem működik az életedben, rosszul érzed magad a bőrödben, és akár komoly áldozatokra is kész vagy a változásért. Nincs konkrétabb vágyad, mint hogy "legyen már jó végre".

Ez a bizonytalanul várakozó, befogadásra kész állapot akár veszélyes is lehet. Ilyenkor hiheted el könnyedén egy szélhámosnak, hogy ő jövőbeli boldogságod egyedüli letéteményese. Ilyenkor képzelheted azt egy szektáról, hogy ráleltél igazi családodra, s egész addigi életed tévedés, rossz álom volt csupán. Ilyenkor válhatsz fanatikus hívévé egy módszernek, egy vallásnak, egy eszmének. És ilyenkor történhet meg az, hogy szeretteid rémülten nézik, miként fordulsz ki önmagadból, de kétségbeesett meggyőzési kísérleteikben csupán tudatlanságuk, ne adj isten irigységük bizonyságát látod.

Mielőtt tehát úgy döntesz, segítőhöz fordulsz, érdemes tisztázod magadban, életed mely területén szeretnél változtatni, nagyjából mit akarsz elérni, és ebben milyen szerepet szánsz lelki/szellemi vezetődnek . Ha már ennél a kérdésnél elakadsz, és úgy érzed, tökéletes káosz uralkodik a fejedben, számodra első körben valószínűleg egy önismereti tanfolyam vagy egy pszichológus a megfelelő választás.

Bármely specifikusabb módszer korai lehet: hiába ad ugyanis életprogramot, ha üres edényedet saját tartalmaival tölti fel, s Te közben továbbra sem tudod meg, ki vagy és mire van szükséged valójában.

Lewis Carroll Alice Csodaországban című művében Alice egyszer csak egy útkereszteződéshez ér, ahol két ösvény áll előtte - mindkettő előre mutat, ám ellentétes irányban. Egy fán ülő macskától kérdi meg, melyik utat válassza.
- Az attól függ, hová akarsz menni - mondja a macska.
- Nem tudom - feleli Alice.
- Akkor voltaképpen mindegy, melyik utat választod, nem igaz? - hangzik a macska válasza.

Ha az első kérdésre már határozott válaszod van, lássuk a következőt. Az alapvető választás ugyanis az, hogy praktikus ismeretekre van szükséged, vagy spirituális útra kell, hogy lépj. Tehát mit szeretnél? Sikeresebbnek lenni abban, ami most vagy, esetleg egy egészen újfajta gondolkodásmódot és életformát?

Ha az előbbit, akkor ne a misztikus tanítások felé indulj. A vallás soha nem lesz igazi otthonod, ha kizárólag kudarcaid elől menekülsz bele, és az ezotéria rendeltetése sem az, hogy titokzatos varázsigék és meditációk segítségével jobban érvényesülj a fogyasztói civilizációban. Ne azért akarj megismerkedni ezekkel a tanításokkal, mert sikertelen vagy az üzleti életben vagy átmeneti válságba jutott a magánéleted.

Ha gyakorlati problémád van, gyakorlati módszert keress - pl. marketing kurzust, agykontroll tanfolyamot vagy kommunikációs tréninget. Bárki bármit ígér, a helytelenül értelmezett ezotéria nem oldja meg praktikus gondjaidat , és felszínes érdeklődésed miatt annak valódi tartalmaihoz sem tudsz eljutni. Így legfeljebb divat-ezoterikus lehetsz, akinek útkeresése társasági beszédtéma, tele homályos fogalmakkal és nagyképűséggel.

A zen-buddhizmus a vágyakat se beteljesíteni, se elfojtani nem segíti, pusztán átéli. Nem az emberi természet tökéletesítése, csupán megtapasztalása a célja. Bárhogyan döntünk, a szenvedést nem tudjuk kikerülni, pontosan ott vár ránk mindig, ahová menekülünk előle. A zen-buddhizmus szerint a mester nem mások, hanem önmaga mestere. Tanítványai nem azért gyűlnek köréje, hogy kövessék őt, hanem hogy bátorítást nyerjenek példájából. A mester sem kívánja vezetni a tanítványokat, de neki oly sok van, hogy szívesen megosztja másokkal. Egy zen-mestertől hiába is várnánk magyarázatot - sosem beszél nyíltan, nehogy megfossza tanítványát a felfedezés örömétől.

A keleti tanítások irányába kizárólag akkor érdemes elindulnod, ha kész vagy elkötelezni magad egy hosszú, csöppet sem csillogó, próbatételekkel teli útnak , melynek végére érve alapvetően más emberré válsz, mint aki most vagy - más szokásokkal, más célokkal, más értékrenddel. Hogy egy kicsit közelebb kerülj ahhoz, ez miről is szól voltaképpen, érdemes megismerkedned egy különös mester nevével.

A hatvanas évek Franciaországában óriási sikere volt egy bizonyos Arnauld Desjardins vezette, keleti tanításokkal foglalkozó televíziós műsornak. Desjardins lebilincselő riportfilmeket forgatott Ázsiában, a hindu ashrámokban, buddhista kolostorokban, szufita közösségekben, találkozott és beszélgetett az ott élő lelki mesterekkel, bölcsekkel.

Mindenkit meglepett, sőt sokan el is fordultak tőle, amikor népszerűsége csúcsán egyszer csak otthagyta a televíziót, és maga is lelki vezetésbe kezdett. Mivel nyitott szellemű keresőként csaknem minden vallási és szellemi hagyományt élénk érdeklődéssel tanulmányozott, némelyek szélsőséges szinkretizmussal vádolták, noha ő mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy keresztény.

Amikor évtizedekkel később egy vallási folyóirat riportere váltásának okáról faggatta, Desjardins meglepő kijelentést tett: Ázsia lelkisége lehanyatlott, elfogytak a mesterek, akiket felkereshetett volna. Meghaltak a tibeti aszkéták, az indiai bölcsek, s a szentek és szerzetesek világát egy pénzt és kényelmet hajszoló társadalom foglalta el.

Desjardins 1974-ben létrehozta első ashramját, ahol a szellemi keresőket fogadta - teljesen ingyen. A hozzá fordulókat meghallgatta, és legjobb tudása szerint tanácsot is adott nekik. Noha ezt a lelkigyakorlatos helyet semmi módon nem reklámozta, özönlöttek az érdeklődők, s hamarosan jóval tágasabb helyet kellett neki keresni.

Amikor megkérdezték tőle, hogyan válhat valaki lelki mesterré, Desjardins így válaszolt:

"Ahhoz, hogy valaki lelki mesterré váljon, le kell töltenie az inaséveket, és tapasztalatokat szereznie egy lelki úton, kiállva a próbákat. Mielőtt tanácsokat adna, el kell jutnia az igazi békéhez. Ami engem illet, türelmes, állhatatos, olykor nyakas voltam. Az évek során elindult bennem egy átalakulás, amelyre bárki képes.
Az emberi természet nem csupán képtelenség, erőszak, reménytelenség, hazugság, képmutatás és hitványság, de magában rejti a szeretetet és a részvétet is. A lelki mesternek hosszú felkészülésre van szüksége, a pszichológiai és lelki formálódás éveire, melyek elegendő bölcsességet biztosítanak. Magam mindig vigyázok, hogy a tanácsok ne alanyiságomból, ne tudattalanomból jöjjenek elő.
A rossz tanács igen nagy pusztítást okozhat, ezért ha nem látok világosan, inkább hallgatok. "

Desjardins a nyugat lelki keresését gyakran zavarosnak és felszínesnek tartja. Az a tapasztalata, hogy a legtöbben gyorstalpaló kurzust szeretnének elvégezni a bölcsességért, valami mágikus receptet várnak, hogy eljuthassanak a legmagasabb tudatállapotba . Ő azonban senkinek sem ígér könnyű sikert, mint ahogyan véleménye szerint egyetlen lelki mesternek sem szabadna megtennie.

Noha egyszerű útról van szó, ez nem jelenti azt, hogy ez az út egyszersmind könnyű is. Rengeteg elmélkedéssel, gyakorlással és aszkézissel van kikövezve, és ami a legfontosabb, el kell fogadni, hogy ez az út nem hozzátesz valamit ahhoz, amik vagyunk, hanem mély belső átalakulást követel.

Ha már a második kérdésre is tudod a választ, elérkeztünk az utolsóhoz. Szellemi iskolákból és gyakorlati tanfolyamokból is ezer meg ezer kínálja magát - melyik a Neked való?

Nos, ez az a kérdés, amelyre annyi a válasz, ahányan feltesszük. A legjobb tanács, hogy nagyon figyelj arra a belső hangra, amely, ha nem nyomod el, meglepő pontossággal tudatja Veled, merre indulj. Fogadd meg, amit Hamvas Béla tanácsolt Smaragdina című művében: "Guarda e passa!" - vagyis nézd meg, és lépj tovább! Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg! Ha épp annyira megőrzöd nyitottságodat és kiváncsiságodat, mint józan kritikai érzékedet, nagy felfedezések várnak Rád.

Forrás