2009. január 8., csütörtök

Esterházy-kastély, Tata



A tatai Öreg-tó partján álló, késő barokk kastélyt építészeti értékei, díszesen kialakított belső terei, valamint 18. századi eredetű szentimentális kertje és angolparkja teszi egyedi látnivalóvá. Fellner Jakab, neves tatai építőmester tervei alapján épült 1765 és 1780 között, ennek révén vált igazán elismert és keresett szakemberré a fiatal, Tatán letelepedett építőmester. A kastély saroktornyos főépületét nyugatról a - hajdan vendégek szállásaként szolgáló - földszintes kiskastély, valamint melléképületek sora öleli körül. A műemlékegyüttes értékes része a belső udvarról megközelíthető a kocsiszín és az istálló is.

Történet

galleries/Tata_homl1.jpgEsterházy Miklós (1711-1765), a magyar testőrség kapitánya 1762-ben kapta meg a tatai és gesztesi birtokot, és még ugyanebben az évben megbízta Fellner Jakabot tatai rezidenciája terveinek elkészítésével. Fellner Bécsben igen nagy sikert aratott a tervekkel. A kastély homlokzati kiképzésére a német és osztrák barokk jelentős hatással volt, visszaköszönnek rajta többek között a würzburgi érseki palota, illetve a melki kolostor egyes megoldásai.

A kastély földszintjének déli részében kapott helyet a grófi lakosztály, felette, az emeleten építették ki a grófnéi lakosztályt. A kastély legpompásabb, a 19-20. században kialakított helyiségei a főépület emeletén találhatók. Igazi kuriózumnak számít az eredeti állapotban megmaradt aranyozott és festett faburkolattal ellátott királyi díszebédlő, valamint a 20. században kialakított hollandi csempés és márványfürdőszoba. A kastély több helyiségében eredeti állapotban megmaradtak a kandallók, a kályhák és a díszes gipszstukkók.

Uralkodói vendégek

A kastély jelentős szerepet játszott a történelemben: I. Ferenc osztrák császár és magyar király, valamint felesége, Ludovika királyné ide menekült a napóleoni harcok elől. Hetekig a kastélyban laktak, és az uralkodó itt írta alá 1809-ben a napóleoni háborúkat lezáró ún. bécsi vagy schönbrunni békét. Csaknem egy évszázaddal később, 1897-ben Ferenc József és II. Vilmos német császár szállt meg a kastélyban a tata környékén zajló „Császármanőver" elnevezésű hadgyakorlat alkalmával. 1921 októberében pedig itt fogták el az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt és feleségét az I. világháború utáni sikertelen visszatérési kísérletük után.

Építészet

A főépület belső udvarát övező, hajdan a vendégek elszállásolására épített „kiskastélyban" a falkutatások során magas színvonalú, többrétegű, 18. és 19. századi díszítőfestést tártak fel. Az egykori német ebédlő falait vadászjeleneteket ábrázoló festés díszíti, míg az ajtótokokat, ajtószárnyakat és a falburkolatot stilizált virágmotívumos díszítőfestés fedi. Legimpozánsabb helyisége a parkra néző egykori zöld szalon, melynek falait parkrészletek díszítik.

Egykor a kastély kapufülkéjében állt a neves osztrák szobrász, Jakob Christoph Schletterer (1699-1774) által készített márvány Immaculata szobor, melyet jelenleg a tatai Kuny Domokos Múzeumban őriznek.

galleries/Tata_kepeslap_medium.jpgHajdan a kastélyegyütteshez további melléképületek csatlakoztak. Az együttes kiemelkedően értékes része a 20. század első felében részben lebontott kocsiszín és istálló kis épülete, amely a fellneri építészeti jegyek legjellegzetesebb jegyeit viseli magán. A birtokközpont része volt még a szintén a tó partján álló, ma magántulajdonban lévő lovarda, és a tehénistállóból lóistállóvá alakított épületsor, továbbá a „nyári kastély", amely a Cseke-tó parti angolparkban áll, és ma a Kuny Domonkos Megyei Múzeum székháza. Az uradalmi központ épületegyütteshez tartozott a múzeumként szolgáló Tatai vár is. A tó partján, a kastély szomszédságában állt az 1913-ban lebontott tatai, neobarokk stílusú Várszínház, amelyet Fellner és Helmer tervei szerint Esterházy Miklós József (1839-1897), a tatai lovassport, tréning és versenypálya létrehozója építtetett. Ez volt az ország legkésőbbi főúri színháza. Belsejét Gustav Klimt festménye örökítette meg.

Park

A tatai parkrendszer kicsiny, de korántsem jelentéktelen része az Esterházy-kastély mögött elterülő 18. századi eredetű, szentimentális kert. Mai formájának kialakítása Karl Ritter kertépítész nevéhez fűződik. Fő eleme a neves építész és szobrászmester, Schweiger Antal által épített és faragott díszkút.

A kastély a II. világháborút követő államosítás után idegszanatóriumként működött. A műemlékidegen funkció meglepő módon nem tett jóvátehetetlen károkat, így annak történetéről, építési periódusairól a szondázásos kutatás, valamint a meglévő műtárgyak és építészeti elemek szakértői vizsgálata sokat ki tudott deríteni.

Az 1990-es évek elején a kórház kiköltözött az épületből. 2002-ben került a műemlékegyüttes a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága vagyonkezelésébe.
A kastélyban jelenleg felújítási, kutatási munkák folynak, ám eközben is nyitva áll a látogatók előtt.

Forrás: Műemlékek Nemzeti Gondnoksága


Nincsenek megjegyzések: