Lőcsei Szent Jakab-templom

Lásd még: Lőcse és környéke, Lőcse (Levoča), Betlér (Betliar), Vöröskolostor (Červený Kláštor), Szent Jakab-templom, Menedékkő (Kláštorisko), Krasznahorka (Krásna Hôrka), Szepesi vár, Nagyőr (Strážky)

A lőcsei Szent Jakab-templom Szlovákia egyik legnagyobb gótikus temploma. Működő templom, napi misékkel, több mint 700 éve Lőcse, a hajdani szabad királyi város plébániatemploma.
Gazdag a történelme, egyben több művészeti emlék kincsestára. Ezt tükrözi az is, hogy háromszoros nemzeti emlékhely: a templom önmagában az, de a híres Lőcsei Pál mester fafaragványa és Szilassy János barokk stílusú aranyműve is a nemzeti kultúrörökség része.
A templom a középkorban nagyon tisztelt id. Szent Jakab apostolról, a harcosok, vándorok és munkások védőszentjéről kapta nevét. Ünnepnapja július 25. Ezen a napon tartották régen a lőcsei nagy évi vásárt.
A római-katolikus Szent Jakab-templom Szlovákia egyik legjelentősebb vallási épülete. A templom önmagában és belső kiépítése 1965-től nemzeti emlékhely. Legcsodálatosabb a főoltára, amely egyben a világ legmagasabb gótikus stílusú oltára, a későgótikus stílusban munkálkodó híres Lőcsei Pál mester műve. Az oltár 18 m 62 cm magas.
A gótikus oltáron kívül Szilassy János művei – a 18. század második felében készült szentségtartók, kelyhek és egyéb vert arany- és égetett, cseh gránátokkal díszített zománcművek – is 1992-től a nemzeti kulturális örökség részei.

KÖRNYÉK: Késmárk-Kežmarok (31 km), Magas-Tátra-Vysoké Tatry (Ótátrafüred-Starý Smokovec - 38 km), Poprád-Poprad (26 km), Szepesi vár-Spišský hrad (19 km), Szepesváralja-Spišské Podhradie (15 km), Szepeshely-Spišská Kapitula (15 km), Zsigra-Žehra (19 km), Igló-Spišská Nová Ves (10 km), Szepessümeg-Smižany (14 km), Szepescsütörtök-Spišský Štvrtok (12 km).

Bevezető Felül Szlovákia általában gazdag természeti szépségeiről és számos történelmi, építészeti, festészeti, szobrászati stb. emlékeiről - híres. E tekintetben Szlovákián belül is kiemelt helyzete van a régi időktől Szepességnek nevezett régiónak. E területen található a Magas-Tátra csaknem teljes egészében, de ezenkívül a Szlovák Paradicsom, a Lőcsei-hegység nagyrésze, valamint a Szepes-gömöri Érchegység is. A lakosság – a cipszerek - is külön említésre méltók. Régebben nemzetiségileg nagyon különböztek. Az eredetileg itt élő szláv lakossághoz a 12-14. században jelentős számú német telepes csatlakozott. A magyar királyoktól kapott előjogok a telepesek számára lehetővé tették, hogy rendkívül sűrű település- és város-hálózatot hozzanak létre. Ezek a települések nem csak a gazdasági élet, hanem a kutúra központjai is voltak. A hegyekben jelentős számú, sajátos kultúrájú ruszin-ukrán lakosság telepedett le. Északon, a Szepesi-Magurán, gorál népcsoport lakik, nyelvjárásuk a lengyelhez közeli. A nemesség a múltban részben magyar eredetű volt. A kulturális fejlődésen nyoma van a Hunfalván (Huncovce) lakó nagyszámú zsidó közösségnek is. Természetes, hogy a századok folyamán a nemzetiségi összetétel változott. Működött az asszimiláció, sajátos szerepe volt a 19. századbeli magyarosításnak, a 20. század pedig a zsidó, majd a 2. világháború után a német lakosság csaknem teljes megsemmisítésével játszotta el dicstelen szerepét. A kultúrörökség megteremtéséből a cipszerek mindegyik nemzetisége kivette a részét. Az egyik többel, a másik kevesebbel járult a közös örökséghez. Úgy véljük, itt nem beszélhetünk szlovák kultúráról, de németről vagy magyarról sem, annak ellenére, hogy még ma is többen ezt állítják. Inkább olyan örökségről van szó, amely a középkortól napjainkig bizonyítja az emberi zsenialitás nagyságát és mélységét. A Szepesség történelmi központja, hajdani adminisztrációs, gazdasági és kultúrközpontja Lőcse. Nagyjából a régió központjában található, a jelentős európai kereskedelmi útvonalak kereszteződésén. Számos középkori előjogának köszönhetően előkelő helyet foglalt el Európa városai között, magasröptű városrendezésével, építészetével és kultúréletével. Gazdasági szempontból is a jelentős városok közé tartozott, egyrészt mint az iparos tevékenység, másrészt mint a nemzetközi és belkereskedelem központja. A város jelentős szerepéről máig sok tény tanúskodik. Említsük meg a polgári építészeti stílust, amelynek történelmi értéke gyakran csak most bukkan elő, az egyes épületek felújításánál. De ide sorolhatjuk a szakrális építészetet is, annak meglepő nagyságával és minőségével. Ennek köszönhetően a múltban gyakran nevezték Lőcsét szlovák Nürnbergnek is. Ezek közül is talán a legjelentősebb kincs a Szent Jakab templom – a városi plébánia, amelyben egyedülálló középkori gótikus stílusú szárnyas oltárok találhatók. Ezeknek egy része két nemzeti kulturális örökség köréhez is tartozik. Kevesen tudják, hogy 12 saját készítésű gótikus oltárral, amelyek nagyrészt az eredeti helyükön találhatók, Európában csak Lőcse és Bártfa (Bardejov) dicsekedhet. A világ legnagyobb galériái sem birtokolnak ilyen mennyiségű gótikus stílusú oltárt, miközben a főoltár nem csupán művészeti remekmű, hanem egyben a világ legmagasabb gótikus stílusú oltára is. Az oltárokon kívül a Szent Jakab templom még több sírfelirattal és egyéb művészeti remekművel is dicsekedhet. A templom valódi értékét csak a művészethez értők szűk köre ismeri, a nagyközönség még nem. FOTOALBUM

A templom építészeti stílusának fejlődése és történelme Felül Csak a 16. század közepétől ismerünk okiratokat Lőcse történelméből. E kortól kísérhetjük figyelemmel a templom építészeti stílusának fejlődését, történelmének változását. A régebbi időszakokra csak egyes adatok, a hagyomány és a régészeti kutatás utal, bár az utóbbit csak a sekrestyében és részben a templom környékén végezték el. Az eddigi irodalom szerint a mai Szent Jakab templomot 1290-1400-as évek között kezdték el építeni. Az időpont meghatározásában az építészeti elemekből indulnak ki. Ismert tény, hogy az okiratokban Lőcsét először 1249-ben említik, és hogy 1271-ben a szepességi Szászok fővárosává – civitas capitalis – vált. A hagyomány és a régészeti kutatás szerint Lőcsén már ezen időpont előtt legalább két templom létezett: a Szentlélek templom – egy román stílusú rotunda a 11. századból a Kassai kapu mellett álló mai minorita templom helyén és a Szent Miklós templom, amely a mai várostól délre volt, az Ólőcse (Stará Levoča) nevű helyen. A második említett templom a 11. század végéből, a 12. század elejéről származik, és a 13. század közepén, a 14. században, esetleg még a 15. században is kibővítették. A történelmi és régészeti kutatások szerint Lőcsét a mai város helyén kezdték építeni, építészeti stílusa szerint a tatárjárás utáni időben, talán 1245 előtt. A város építésével egyidőben keletkezhetett ez a plébániatemplom is, mivel a régi Szentlélek plébániatemplom nem ezen a helyen volt. Az biztos, hogy a mai sekrestye a 13. század közepében lerakott kőfalon emelkedik. Talán 1270 körül építették át. Mivel több román motívumos kőfej a mai templom szentélyében is megtalálható, nem zárható ki, hogy annak idején a sekrestye az eredeti templom részét képezte, amely a mai szentély helyén állt, avagy egy önálló kis kápolna volt, esetleg a templom presbitériumát képezte. Az bizonyos, hogy a város fejlődése, de főleg az 1321-ben kapott kiterjedt raktározási jog egy nagyobb, reprezentatívabb templom megépítését kívánta. Arra következtethetünk tehát, hogy a mai Szent Jakab templomot az 1330-1350-es és 1370-es évek között építették. Ez időszakból ugyanis olyan falfestmények maradtak fent, amelyek meghatározzák az időpontot, amikor az építésnek meg kellett történnie. Az másodlagos kérdés, hogy az építkezés egy vagy két szakaszban történt-e. A lényeg az, hogy a 14. század harmadik harmadában a templom már állt, a további építkezések már csak a melléképületeket és az empóriumot, az oldal- vagy a kereszthajók feletti árkádos, karzatszerű részt illették. A legrégibb kibővítés a Szent György-kápolna a templom északi oldalán. Valószínűleg 1390 körül építették Ulenbach György, kassai polgár temetkezési kápolnájaként. Ulenbach Györgyöt 1392-ben temették ide. A kápolnát valószínűleg 1414-ben szentelték fel. Lőcse legerőteljesebb fejlődése a 15. században volt. 1474-ben fogadta Mátyás királyt, feltételezhetően ekkor építették a déli előcsarnokot a fölötte lévő kápolnával, amelynek Corvini oratórium a neve. Egyazon korban építették az északi előcsarnokot is, talán a Thurzó család költségén, valamint a nyugati orgonakarzatot. A templom belsejében ekkor már az oltárok ekészültek, és az orgona is megvolt. A templom főhajója elejére a Thurzó család szarkofágjait helyezték el. Lőcse következő nagy történelmi pillanata 1494-ben volt, amikor itt találkozott a négy Jagelló fivér, köztük a lengyel és a magyar király. Kíséretükkel hosszabb időt töltöttek itt. E találkozóra emlékeztet a középső hajó hátsó részén található pad, valamint a Máriahó-oltár. A látogatást követően a templomot gazdagon berendezték. Ennek okát nem csak a város kiváló gazdasági helyzetében kell keresni, hanem a város magasan művelt papjaiban is, élükön Dr. Henckel Jánossal, a nagy humanistával. Új oldaloltárakat építettek, sőt a város egy új főoltárt is rendelt. A templomban új orgonát szereltek be és ekkor keletkeztek a falfestmények is. 1519-ben építették fel a könyvtár épületét az északi kapu fölött, valamint elhelyezték az új toronyórát. Ez időben érkezik Lőcsére Pál mester, a kitűnő fafaragó, a városban és környékén több híres művészeti alkotás megteremtője. Elmondhatjuk, hogy a templom legértékesebb kincsei a 16. század első negyedében keletkeztek. Nagy szerencsénk, hogy az 1538-as, 1550-es és későbbi várostüzekben ezek megmaradtak. Még az 1544-ben győztes reformáció sem változtatott a templom berendezésén. Az oltárszárnyakat bezárva tartották, ezért nem volt ok arra, hogy eltávolítsák belőlük a szobrokat. 1622-ben egy új orgonakarzatot kezdtek építeni északi bejárattal, röviddel ezután a templomban egy gazdagon díszített orgonát is felszereltek, amelyet a karzatra kívülről erősítettek fel. Az orgonával szemben fából egy szószéket is faragtak. Természetesen időről-időre, szükség szerint a templomot tatarozták (tetőfedés, harang, tető). Csupán a torony sérült annyira meg, hogy a 17. század közepén egy külön haranglábat építettek, a tornyot később lebontották. 1667-ben a régi orgonakarzatot összekötötték az új karzattal, az ún. suszterkórussal. A 17. század utolsó negyede úgy a város mint a templom számára változatos időszak volt. 1674-ben az ellenreformáció hatására a templomot az evangélikusoktól elvették és a katolikusok újra berendezték. A rendi felkelések alatt a templom néhány év alatt többször is tulajdonost váltott, miközben több eredeti oltár is megsérült, sőt eltávolították. Eltávolították a világi zászlókat, páncélöltözeteket, pajzsokat, sarkantyúkat stb., amelyeket régebben a sírok fölé helyeztek. A 17. század végén egyes plébánosok az eltávolított oltárok helyett barokk stílusú oltárokat kezdtek építtetni. De még ezzel sem nyerte el a templom a végső arcát, mert az 1706-1710-es években az evangélikusok és a katolikusok megosztva használták. 1710-től aztán teljesen a katolikusoké lett. Új oltárokat építettek, és így 1830-ban 15 oltárja volt. Az 1747-es nagy várostűz behatolt a három déli kapun keresztül a templomba is, de csak kisebb kárt okozott. Ezután a kapukat – egy kivételével – befalazták. A tűzvész utáni legkomolyabb beavatkozás a főoltár előtt a Thurzó család sírjainak eltávolítása volt, valamint a templom padlójának kikövezése homokkővel. A 18. század végén a tető magasságáig szétszedték a templomtornyot és új torony építésén gondolkodtak. Erre az 1852-1857-es években került sor, ezután építették meg a hátsó oldalkápolnákat is. Ezekben az években hívta fel a világ figyelmét Merklas Václav a lőcsei templom belső értékeire. A főoltár szerzőjét – Lőcsei Pál mestert is ekkor azonosították. A templom egy új, neogótikus stílusú Szent Erzsébet oltárral is ekkor gazdagodott, felhasználva az eredeti 15. századi festményeket. Az 1866-1867-es években felújították a híres orgonát is, az orgona ekkor kerül a mai helyére. A felújítás folyamán találták meg és restauralták az északi falon lévő falfestményeket, később a presbitérium falfestményeit is. Az általános felújítás keretében látták el a templomot a 19. század kilencvenes éveiben színes ablaküvegekkel, és 1911-ben a mai padlózattal. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után egy nagyobb felújítást terveztek. 1923 után kezdték el, egy új tűzvész után, amelyben a templom teteje leégett. A felújítás a 20. század harmincas éveinek végéig tartott. Egy új általános felújítás 1948-1949-ben kezdődött. Kicserélték a tetőfedést, letisztították a templom oszlopait és belső íveit, kijavították a tetőszerkezetet és a kőborítást is. Fel akarták újítani a villanyvezetékeket, be szándékozták vezetni a templom fűtését és újra kicserélni a padlózatot Az állam egyházellenes intézkedései azonban megakadályozták a templom belsejének felújítását. Nagyobb felújítási munkákhoz csak 1952-ben fogtak. A Kotrba fivérek állami költségén felújították a főoltárt. A Kotrba fivérek ezután is módszeresen vettek részt a további felújításokban, de más restaurátorok is dolgoztak a többi oltár, szobor, falfestmény felújításán. A költségeket a plébánia viselte, Klubert Štefan lőcsei plébános jóvoltából. A további oltárok felújítását Dlugoš František végezte el 1989 után. Elmondhatjuk tehát, hogy az összes oltárt felújították, valamint az orgonát és a szószéket is, azaz a a templom belsejét teljes egészében. A templom külsejének felújítása messze meghaladja a plébánia anyagi lehetőségeit. Ezek felújítása az állami szervek, a város és több alapítvány hozzájárulásával történik. FOTOALBUM

Építészeti stílus Felül 1. Szent Jakab apostol főoltára a presbitériummal 2. Szent Jánosok oltára 3. Szent Anna-oltár 4. Szent Péter és Pál oltára 5. Szent Miklós-oltár 6. Szent Katalin-oltár 7. Szent Mihály arkangyal oltára 8. Az ínségben segítő tizennégyek oltára 9. A Jó Pásztor oltára 10. Krupek-család faberakásos padja 11. Faberakásos pad Gergelytől, a késmárki asztalosmestertől 12. Háromhelyes pad a 15. századból 13. II. Thurzó Alexius sírfelirata 14. Máriahó-oltár 15. Szent Dorottya legendája 20 festményben 16. Sekrestye 17. Szent György-kápolna 18. Északi előterem 19. Az orkonakarzat alatti falfestmények 20. A Születés-oltár és a Születés-kápolna 21. Szenátori pad 22. Szent Erzsébet-oltár és kápolna a Thurzó család sírfelirataival 23. Déli előterem 24. Karácsonyi predella oltárja 25. Kiskerényi (Kurimany) két Mária oltárszekrénye 26. Mátyás király passió oltára A lőcsei Szent Jakab plébániatemplom a szlovák építészet történetében kitüntetett helyet foglal el. A művészettörténelem szerint ezen épülettel jutott Szlovákiában a gótikus stílusú építészeti stílus magasabb fokra, ez a lépcsőzetes háromhajós templom módosításában nyilvánult meg, egy pszeudobazilikai teremben. A középső és oldalhajók között van egy bizonyos magassági különbség, de ez lényegesen kisebb, mint a bazilikák esetében. A lőcsei templom alaprajzát és építészeti stílusát különös kiegyensúlyozottság jellemzi. Ez egy vagy több nagyon fejlett építészeti iskola eredménye, ezek bizonyára a Duna-medence építészeti stílusa hatására fejlődtek így. Az építészeti stílus kiegyensúlyozott volta, a négyszög alapú viszonylag egyszerű oszlopok és az egyszerű keresztboltív miatt az épület egyszerűnek hat. Valójában azonban egy nagyon fejlett építészeti iskola műve, ezt bizonyítja nem csak az építők következetes munkája, hanem az a tény is, hogy a templomot a középkori számszimbolika szerint építették, akárcsak a gyakran megcsodált franciaországi katedrálisokat. A hármashajó, a Szentháromság szimbóluma, más templomokban is gyakori. Ettől fontosabb, hogy a templom boltozata (az ég szimbóluma) tizenkét oszlopon nyugszik, hasonlóan mint az Egyház életének alapja is a tizenkét apostol. Latinul a ecclesia szó jelenthet templomot, de az egyházat is. A templomba eredetileg öt kapun lehetett bejutni – ez Krisztus öt sebének szimbóluma. A templom belső méretei: 49,5 m hosszú, 22 m széles és a középső hajó magassága 19 m. Méreteinek köszönhetően a lőcsei templom Szlovákia egyik legnagyobb terme. Érdekes, hogy a szentély viszonylag kicsi, valamint az, hogy az első és utolsó három ívmező keskenyebb, mint a templom közepén lévő ívmezők. Ez összefügghet, de nem szükségszerűen, az építkezés alatti tervváltoztatásokkal. A mai sekrestye egy önálló egység, ívmezőkkel ellátott szentélyként épült. A templom világítását háromrészes gótikus stílusú ablakok biztosítják, az ablakokat különféle három- és négylevelű geometrikus alakzatokkal töltötték ki. A déli kapu felett egy rózsaablak található. A két főkapu közül a déli díszesebb, ezen keresztül lépett a templomba a városi előkelőség és a jelentősebb látogatók. Gazdagon díszített, az oszlopok fején emberi vagy állati szobrok találhatók, ezeknek kellett szimbolikusan megakadályozni, hogy a templomba tisztátlan erők jussanak be. A 15. század második feléből származó déli előterem különös csillagszerű boltozattal rendelkezik, ennek bordáit festett díszítéssel emelték ki. Az északi előterem eredetileg gerendázott menyezettel rendelkezett, de a 16. század első negyedében hálószerű boltozatot kapott, az átépítést bizonyára az akkori plébános – Henckel János – fedezte. Ő építtette a bejárat és a Szent György kápolna fölött elhelyezett könyvtárat is. A tartópilléren található címer bizonyára az övé, nem pedig a Thurzó családé, ahogy azt eredetileg gondolták. Az északi kapu a délihez viszonyítva egyszerűbb díszítésű. Előterméből egy gótikus stílusú kapu vezet a Szent György-kápolnába, valamint több reneszánsz stílusú kapu vezet az oldalhajó feletti árkádos, karzatszerű részbe, az empóriumba, valamint a könyvtárba. A nyugati empórium is csillagszerű boltozattal rendelkezik. A templom legutolsó bővítése a torony két oldalához hozzáépített hátsó kápolnák. 1859-1860-ban építették, boltívük és ablakuk pszeudogótikus. A 18. század végén rossz műszaki állaga miatt lebontott templomtornyot 1852-1858 között építették újjá neogótikus stílusban Mück Frigyes, lőcsei építész tervei szerint. A munkákat Schmidt Lajos kőfaragó mester vezette. A torony is új tetőszerkezetet és új födémet kapott az 1923-as tűzvész után. FOTOALBUM

Forrás