ASZKLÉPIADÉSZ verseiből ...

Életuntság

Huszonkétéves se vagyok és már unok élni. Ó Eroszok, mi e kín, mi ez a vad dobogás? Haljak bele, mi lesz a szórakozásotok? Őrült kockázás, játék, mint azelőtt, gyerekes.

Szabó Lőrinc fordítása


Viszonzatlan szerelem

Kelyhet fogj, Aszklepiadész! Miért sírsz? Mi hiányzik? Nem csak rád küldöttKüprisz ilyen nyavalyát, durva nyilát nem csak szíved számára hegyezte szörnyű Erósz. Még élsz - mert hogy a porba heversz? Fogjuk hát Bakkhosz poharát! oly kurta a hajnal, várjuk amíg fáklyák gyúlnak a hazauton? Fogd kelyhed! Nincs több szerelem - jőjj, balga barátom, az örök éjjelben majd nyugalomra lelünk.
Tótfalusi István fordítása


Küldj havat ...

Küld havat és jeget és ködöt, árassz sürű sötétet, lángbaborítsd az eget, földre eressz tűzesőt. Elveszhetsz, de míg élnem hagysz, bármilyen áron, szörnyűbb vészeken is vígan éldelek én. Mert az isten hajt, aki rajtad is úr, aki téged, Zeusz aranyesőként ércfalon átvezetett.
Somlyó György fordítása


A szerelemtől megsebzett Meleagrosz panasza


Megsebzett a heves Phílainon s bár a sebem nem látni, a körmeimig gyötri a testem a kín. Végem, Erósz! Végem van, meghalok én, viperára léptem nagy hanyagul, s máris elért a Haéál!
Orbán Ottó fordítása


Édes ...


Édes a szomjasnak a havas ital; édes a télből enyhe zefír szárnyán szállni a tavasz elé; mégsincs semmi olyan édes, mint amikor szerelemben összefonódott párt rejt a közös takaró.

Szabó Lőrinc fordítása


Forrás: Görög Költők Antológiája - A Világirodalom Klasszikusai - Európa Könyvkiadó: 1982