Bejegyzések
2009. január 13., kedd
Kosztolányi Dezső: Kétségbeesés
Várom, hogy asztalunkat megterítsék,
s leszedjék.
Várom, hogy érkezzék s elmenjen innen
a vendég.
Egy tárgyat figyelek, egy furcsa, nem-várt
ajtónyitást, egy gombot, vagy egy szempárt.
Ezer darabra törtelek, te tág,
elbírhatatlanul-zavart világ.
Jobb is nekem nem nézni az egészbe,
belefogózni egy-egy csonka részbe
és állni ottan,
jéggé fagyottan.
Mert idegen és őrült az egész,
de nyájas és rokon velem a rész
1930
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
_kicsi.JPG)
3 megjegyzés:
Lengyel András: “...Csillogó felületek gyöngyhalásza”
Kosztolányi Dezső nietzschei “vázgondolatai” (részlet)
"A “gondolkozó” Kosztolányi megértése tehát valójában az író, saját intenciói szerinti mélyebb megértésének is föltétele. Azok a műalkotássá átlényegülő, de lényegében mégis gondolati eredetű és jellegű, szűrő és preformáló előföltevések és sémák, amelyek tájékozódása során Kosztolányi tudatában összeálltak, saját tapasztalatai szerint is műalkotás-alakító tényezőkként kezelendők."
( www.literatura.hu/szemle/kosztolanyi.htm )
hú de bonyolu't e Vad-idézet!
- nem lehetne lefordítni 7köznapi nyelvre es e méyenszántó gondokat?
vagy attul félünk, h. ugyanazt pár szóba' es el lehet mondni, és semmi különös, közhey lész?
én Koszt. versikéjibül 1. olvasásra csa' valamiféle szegényes, gyáva hitetlenséget, lemondást, beszűkülést érzek ki
- e blaszfémia?
Kosztolányi "Kétségbeesés" című verse nem istenkáromlás, sem kegyeletsértés, inkább a véges felfogóképességű ember idegenkedése és szorongása a Mindenség "elbírhatatlan" végtelensége és bonyolultsága ("zavarossága") miatt.
A Lengyel Andrástól eredő gondolat meg arról szól, hogy Kosztolányi műveinek mély megértéséhez tanácsos megismerni a "gondolkodó" Kosztolányit is.
Megjegyzés küldése