A Gyermekirodalom gyöngyszemei 6. rész

Michael Ende: Világgá mentem, majd jövök /részlet/


- A pontos idő negyed nyolc- adta hírül a rádió.
- Ne turkálj a müzlidben, Soma!
- Idd meg a tejet is!
- Soma, fejezd már be az evést!
- Sietned kell!
- És semmi csavargás!
- A végén megint elkésel az iskolából!
- Ha így folytatod, semmire sem viszed az életben!
Záporoztak Somára apu és anyu intelmei már hajnalok hajnalán.
- Épp elég bajunk van most Sárával, hogy kanyarós lett. Az egész éjszakát végigbömbölte - panaszkodott anyu.
- És ha megkérhetlek, kifelé menet ne vágd be megint az ajtót! - intette apu.
- Ugye, nem akarod felébreszteni a beteg húgod, Soma? - figyelmeztette anyu.
- Most pedig induljon a Kezdjük vidáman a hetet! műsorunk! - harsogta a rádió.
Soma (kor: 8 év+3 hónap, magasság: 1 méter 25 centi, élősúly: 35 kg, hajszín: vörös, arc: szeplős),
akinek e szülői intelmek szóltak, könnyedén felállt a reggelizőasztaltól, lassított felvételként kivánszorgott a folyosóra, belebújt az esőkabátjába, óvatosan a hátára vetette iskolatáskáját, elképesztő lassúsággal nyakába kötötte sálját,fejébe nyomta sapkáját, halkan kinyitotta az ajtót, majd miután szinte lábujjhegyen lépkedve kiosont,
olyan dühvel csapta be maga mögött, hogy az egész bérház alapjaiban remegett meg. Egy pillanatra megállt, és fülelt. Majd húga üvöltését meghallva elégedetten biccentett, és a fokokat hármasával véve lerobogott a lépcsőn:
Így a ház valamennyi lakója kivétel nélkül és egyértelműen megbizonyosodhatott arról, hogy Szupersoma fénysebességgel
száguld az iskola felé. Odakint esett az eső. Nem nagy kunszt, már napok óta egyfolytában esett. Nem az a frissítő záporféleség
volt, hanem vékonyan csordogáló, randán szemetelő eső, amely épp elég kitartó ahhoz, hogy a hideg és a nyirkosság végül az ember
kabátujjába és nyakába is felkússzon. Olyan eső, amely hosszabb időre rendezkedett be. Somának erről Erna néni jutott eszébe,
aki mindig így indított, ha látogatóba jött hozzájuk: - Igazán nem akarlak zavarni benneteket, drágáim, csak egy-két napra maradok!
Majd szemrehányó pillantással a heverőre dőlt, és egy teljes hónapra náluk ragadt. Mindennek a tetejébe hétfő volt. Általában rengeteg
dolog szól a hétfő ellen. A korai időpont ellenére a város dugig volt emberekkel, akik szintén rühellték a hét első napját. Csak rájuk kellett nézni.
Soma azért lúdbőrzött a hétfőtől, mert kíméletlenül tudatosodott benne, hogy legszebb éveiből újabb hetet kell áldoznia a helyesírás oltárán;
és olyan gügyeségeket kell bemagolnia, mint az egyszeregy és egyéb fölösleges dolgok. Mindezt egy olyan napszakban, amikor minden értelmes
lénynek csak egyvalamit lenne szabad művelni: durmolni a jó meleg ágyban.
Logikus, tűnődött Soma keserű vigyorral az arcán: nagyon is jól tudja, miért ragaszkodnak a tanárok a korai időponthoz. Egyetlen céljuk, hogy minél több kiszolgáltatott gyereknek törjenek borsot az orra alá. E nélkül valószínűleg rettenetesen unnák ezt az egész iskolásdit. A szülők pedig újra és újra a tanárok pártjára állnak.Ebben hajthatatlanok.

Feladatok:

1. Kikre gondol ellenségesen Soma?(több válasz is lehetséges)

A. a szüleire
B. a húgára
C. a tanárokra
D. a járókelőkre

2. Szülei figyelmeztetése ellenére miért csapja be az ajtót?

A. Mert dühös rájuk
B. Mert nem hallotta a figyelmeztetést
C. Véletlenül
D. Hogy felébredjenek a szomszédok

3. Melyik megállapítás nem jellemző a főhősre?

A. Lassan eszik
B. Nem szereti a hétfőt
C. Szófogadó
D. Már többször elkésett az iskolából

4. Miért jut eszébe Somának a régóta tartó esőről Erna néni?

Mert Erna néni -
A. olyan szomorú, mint az esős idő
B. nagyon sovány
C. mindig hosszan marad náluk
D. mindig esős időben érkezik

A megfejtéseket e-mailen küldheted el!
Írd le a kérdés számát, és mellé a helyes válasz betűjelét, illetve a válaszodat!