CSŐGL JÁNOS: HÁZASSÁGI ABC 8. rész

22. És ha ő nem szeret már?

Aki kicsit is szereti hitvesét, sőt talán az is, aki nem szereti, kíváncsi rá, sőt figyeli, szereti-e még a párja. Mindenkinek fáj, ha úgy érzi, társában kihűlt a szeretet. Olyan tapasztalat ez, amit nagyon kevés ember tud szó nélkül hagyni. Ilyenkor jönnek a szemrehányások, a követelőzés, nyomukban a veszekedés, a még nagyobb elhidegülés.

Ha észreveszed, hogy párod nem szeret már úgy, mint régebben, először is így gondolkodj: "Nekem elsősorban a magam szerelmét kell őriznem, vigyáznom, nem a párom szerelmén kell rágódnom." Tehát a világért se add vissza a kölcsönt, ne kezdj el gyanúsítgatni, pörölni, ne válj magad is ridegebbé. Te csak szeress, légy kedves és gyöngéd, nem fogod megbánni.

A szerelmet nem lehet erőltetni, kikövetelni, sőt ez veszélyes, mert az ilyen fegyver könnyen sül el visszafelé. A szerelmet a másikból elő kell csalogatni. A növényeket a földből a nap melege kelti életre, a párod szerelmét a te vonzerőd. Próbálj olyan lenni, akit lehet szeretni!

"Dehát én olyan vagyok, mégsem szeret!" Sajnos, ez egyáltalán nem biztos. Lehet, hogy a magad ítélete és ízlése szerint vonzó, szeretetre méltó vagy, ám könnyen megeshet, hogy a párod egészen mást kívánna, mint amit nyújtasz neki.

Úgy el tudják mondani például az asszonyok, hogy ők a férjükért, a családjukért élnek, szinte az ő cselédeik. De a párjuk talán mást várna. Például, hogy a nő elismerje a férje kiválóságait, hogy hálát mutasson, hogy szívesen beszélgessen vele, partnere legyen valamilyen kedvtelésében. Az embernek lesnie kell, mire vágyik a hitvese és azt kell neki nyújtania.

És ha megmondja, mit hiányol, nem kell megsértődni: neki semmi sem elég jó, inkább örülni kell, hogy már nem szükséges találgatni, mivel járhatnék a kedvében, hiszen megmondta. Próbálj szívből örömet szerezni neki, akkor majd nem kell panaszkodnod, hogy nem szeret.

Ha nem mondja, próbáld meg kitalálni az ízlését. És figyeld magad, elég szeretetre méltó vagy-e, úgy ahogyan ő szeretné. Sose hirdesd fennen, de még csak magadban se gondold, hogy te jó férj, illetve jó feleség vagy, csak a párod... Ezt majd ő fogja megállapítani, a te dolgod, hogy hozzá igazítsd, számára alakítsd magad.

Ha valami nagy baj adódik a házasságban, akkor is inkább azt keresd, mi benne a te vétked, ne kezdd rögtön a társadat okolni.

Egy kézenfekvő példa: a férj egyszerre csak inni kezd. Kimaradozik, a barátaival csavarog, részegen jön haza késő éjjel, és ebből kezd rendszer lenni. Ilyenkor biztosan hibás az italozó férj. De az asszony nem sokat ér el azzal, ha a párja fejére olvassa helytelen magatartását. Igaz, nem hagyhatja annyiban a dolgot, de magába is kell néznie, mennyiben felelős ő maga a történtekért.

Talán arra fog rájönni, hogy a férje azért iszik, mert folyton a barátaival őgyeleg. És ezt miért teszi? Mert nem szeret hazamenni. De miért nem szeret hazajönni? Talán mert hitvese túl hagymaszagú, lompos, veszekedős, türelmetlen, nincs ideje rá, leinti, ha mond valamit, cseppet sem kedves, esetleg mindig ráripakodik: "hol voltál ilyen sokáig?"; "nem tudod megtörölni a cipődet?". Lehet, hogy az a baj: a lakásuk nem otthon, mert nagy a rendetlenség, a piszok.

Egy szó mint száz, a látszólag ártatlan félnek is azon kell törnie a fejét: miben hibás ő maga és azon sürgősen változtatnia kell.

Nem rossz módszer más házasok megfigyelése. Sok fonákságot veszünk észre a viselkedésükben. Meg tudjuk mondani, kinek-kinek mit kellene másképpen tennie. De ne állj meg itt! Kérdezd meg magadtól: vajon te nem jársz hasonló cipőben, te nem követed el ugyanazokat a hibákat, amelyeket másokban megszólsz? Kicsit több önismeret, több belátás, alázat, kicsit több gyanakvás önmagadra, azután egy kis önnevelő erőfeszítés - és máris szeretetre méltóbb vagy, nagyobb az esélyed, hogy a párod nem un el, szeretni fog hosszú távon is.

Addig neveljétek magatokat, amíg fiatalok vagytok. Az idős kor testi-lelki érelmeszesedéssel jár. A hibák megcsontosodnak, a természetünkké válnak. Meg aztán, amit megbocsátanak nektek a fiatalságotokért, a csinos arcotokért, termetetekért, azt nem fogják elnézni, ha már elsuhannak felettetek az évek. A párotok sem biztos, hogy elnézi. Ne legyetek hát fiatalon beképzeltek, önelégültek. Vegyétek komolyan az önvizsgálatot, az önnevelést, a párotokhoz való hasonulást. Nincs ennél jobb befektetés: társatok szeretetét kamatozza.

23. Csak a test és semmi más?

Amennyire kívánják egymás testét a fiatalok eleinte, annyira el tudják unni a párjukkal való nemi együttlétet a házasság folyamán. Nagy baj ez, mert a nemi közömbössé válás megfertőzheti összetartozásuk érzését. Ilyenkor kívánják meg a változatosságot, és megcsalják egymást. Némelyek titokban, mások nyíltan vagy éppen közös megegyezéssel. Ez alapjában rendíti meg a házasságot, még akkor is, ha fennen hangoztatják: nem féltékenyek egymásra.

A szokások változnak, divatba jöhet a nyitott házasság is, de az emberi természet alapjaiban nem változik. Isten monogámnak teremtett bennünket, igazában csak egy valakivel óhajtunk egyek lenni - ezen nem lehet változtatni. Nemiség váltogatott partnerekkel sok mindent eredményezhet, de kiegyensúlyozott életérzést, boldogságot, valódi, szép kielégülést semmiképp.

Nem elég erről annyit mondanom, hogy a világért se csaljátok meg egymást. Valami több kellene. A házasoknak meg kellene tanulniok úgy élni a nemiséget, hogy ne vágyakozzanak különösebben a változatosságra, találják meg élvezetüket évtizedek múltán is a házastárssal való nemi együttlétekben.

Hogyan lehet ezt megvalósítani? Úgy, hogy a nemiség ne csak a testek érintkezése legyen, hanem az egész emberé. Lélek legyen a nemi életben. A test ugyanis minden alkalommal körülbelül ugyanazt nyújtja, ezt valóban nagyon el lehet unni. Maga az ember viszont mindig más, egy kicsit mindig új.

A köznapi életben is újra meg újra meglepetést tud okozni egymásnak a férj és a feleség, változó hangulataikkal, új gondolataikkal, stílusuk apró változásaival, érlelődő érzelmeikkel, terveikkel, váratlan kijelentéseikkel. Ha a nemi találkozásban nem csupán test a testtel válik eggyé, hanem ember az emberrel, szív a szívvel, lélek a lélekkel, akkor ez sok szép meglepetést, újdonságot, változatosságot rejt magában. Az ilyen nemi együttlét nem pusztán az ösztönös testi vágyak kielégülése, hanem a baráti együttélés, összetartozás csúcsa, ünnepe, az egész ember élménye.

Tudatosítsátok önmagatokban és a párotokban is: "nem az a fontos, amit csinálunk; te vagy a fontos, te kellesz!" Nem a kéj a fontos, hanem a tökéletes együttlét, a teljes eggyé válás. Tudatosítanotok kell: "nem mindegy, kivel csinálom, nekem csak te kellesz, teutánad vágyódom, veled akarok egyesülni, veled akarok valami olyant élni, amit senki mással, mert te vagy nekem az egyetlen".

Mint minden szeretetben, úgy a nemi együttlétben is az önzetlenség a mérték. Újra csak igaz, hogy az önzően szeretett tárgy vagy lény elunható, az önzetlenül szeretett ember sosem, tehát nem annyira a saját gyönyörűségeteket kell keresnetek, hanem elsősorban a másikét.

Ne vedd olyan biztosra, hogy ha neked jó volt a nemi találkozás, akkor jó volt a társadnak is. Sok férfi él abban a tévhitben, hogy ami neki nagy élmény volt, ugyanaz volt a feleségének is. Ugyanakkor meglepően sok asszony bevallja a barátnőknek, védőnőknek, hogy - férje önelégültsége ellenére - neki nem sok gyönyörűsége szokott lenni az együttlétből. A nők pedig könnyen abba a hibába esnek, hogy a nemi találkozásban odaadás nélkül vesznek részt, csak tűrik az eseményeket, vagy kegyet gyakorolnak.

A nemi életet is tanulni kell: megérezni egymás vágyait, figyelni a másikra, segíteni neki. Jóakaratú önzetlenségre és beleérző képességre van itt szükség.

Legyen a nemi odaadásban sok érzelem. Nem az örül igazán, aki csak testi gyönyört érez, hanem az, aki megtapasztalja, hogy neki is, a párjának is szíve van.

Sivár dolog, ha a nemi aktus csak elsietett, gyors és szenvtelen kielégülés. Legyen olyan együttlét, amely "bár örökké tartana". És ha vége az izgalomnak, akkor sem szabad hátat fordítani egymásnak. Abból csak az derülne ki: csak a kielégülés volt fontos, nem a másik emberrel való egyesülés. Ahelyett, hogy rögtön otthagynátok egymást, inkább becézve, átölelve, gyöngéd szavakkal éljétek át az együttlét bensőséges szépségét. Így adhatjátok egymás tudtára: valóban te vagy a fontos nekem.

Mindezt így lehetne röviden összefoglalni: éljétek modernül a nemiséget. Persze manapság azt értik modernségen, hogy a nemiségben gátlástalanok, nem ragaszkodnak a partnerhez, nem sokat adnak az érzelmekre, nem szerelem kell, hanem minél bizarrabb testi kielégülés.

Pedig ez nem valami modern stílus. Madách Az ember tragédiájának római jelenetéből - és talán a történelemből, regényekből is - tudhatjátok, hogy a gátlástalan szexet a régi görögök és rómaiak is ismerték. Dédapáitok korában is létezett a nyitott házasság, hiszen a dédanyák tudták és tűrték, hogy férjeik bizonyos műintézetekben pótolják azt, amit szerintük nem kaptak meg eléggé a házasságban. A nudizmus sem új találmány: régi festők képei tanúskodnak róla, hogy ismerték már nem sokkal a középkor után, sőt az előtt is.

Akinek a nemiségben mindegy, hogy kivel, csak a testi élvezet a fontos, annak valójában nagyon ásatag a gondolkodásmódja, mert ma is úgy véli, hogy a nő nem igazi ember, nem méltó társa a férfinek. A régi korokban nem egyesülhettek a nővel úgy, mint ember az emberrel, csak úgy, mint élvező a gyönyör eszközével. Ilyenformán igazán mindegy volt, mikor, kivel elégültek ki.

Nem jutott eszükbe (amint a modernkedőknek sem), hogy az embernek és a nőnek is lelke van. A lélek a nemi együttlétben is él, jogait követelné, ha figyelnének rá, ha törődnének vele. Nem jutott eszükbe, hogy az ember nem a puszta testétől nagyszerű, legyen bármilyen gyönyörű a teste s a test élvezete. Nem értették, hogy az emberben a legfontosabb, hogy ember; és hogy a teljes ember benne van a nemi együttlétben is. Fellelheti ki-ki önmagában és a társában, ez pedig fölemelő örömök forrása.

A modern kor fő jellemvonása, hogy ma a legfőbb értéknek az embert tartjuk, továbbá, hogy felfedeztük, a nő is teljes értékű ember, akivel lehet barátságban lenni, lelkileg egyesülni. Az a modern nemiség, amelyben egészen ember az ember, aki úgy közelít a partneréhez, mint aki szintén ember. Az ember egyszerre test és lélek, érzelem és gondolat, érzések és eszmék. Nem élvezőgép tehát és nem élvezhető tárgy. Csak az érdemli meg a modern jelzőt, ami jobb a réginél, az ókorinál, a századelejinél. A nemiség csak akkor igazán jó, ha benne ember adja magát embernek, ember fogadja el az embert.

Minden kor embere szerette a változatosságot. Az ókori és a múlt századi ember a nemi változatosságot csak a partner cserélgetésével tudta elképzelni. Kizárólag, de legalábbis főleg csak a testet kereste, és ugyanaz a test általában mindig csak ugyanazt képes nyújtani. A modernség abban jelenhet meg, hogy felfedezzük: az egész ember sosem ugyanaz, mindig más, mindig új. Aki a nemi együttlétekben emberként akar egyesülni emberrel, annak soha nem lesz unalmassá a házastársa.

Mindez persze nem választható el attól, hogy a jó házasságban a férj és feleség egymás legjobb barátai, lelkileg is egymásra találnak. A valóban modern nemiségnek ez az alapja, enélkül nem megy. Az az egészen szép, egészen kielégítő nemi együttlét, amely az egyébként is meglévő teljes, tehát testi-lelki egység felemelő ünnepe.

Az is igaz, hogy az ember esendő, adódhatnak olyan alkalmak, kísértések, hogy pillanatnyilag félrelép, megcsalja a párját. Vértezzétek fel magatokat ilyesmi ellen! De tudjátok meg, aki mégis elbukik ezen a téren, és egyébként úgy éli nemileg a házaséletét, ahogyan erről az előbb szó volt, az bűne után visszamenekül a hitveshez.

Ennek az a magyarázata, hogy a jól élt nemiség olyant ad, amit semmiféle más szex: otthonosságot. Hasonlítsuk ezt az érzést ahhoz, amikor egy ifjú pár a maga munkájával, szorgalmával, lelkesedésével szép és meleg otthont teremt magának. Amikor elmennek nyaralni, lakjanak bár luxushotelben, hamarosan feltámad bennük a vágy az otthonuk után. Nos, akivel lelkileg is egy az ember a nemiségben, annál otthon van. Ezt az érzést semmiféle más nemi élmény vagy változatosság nem tudja pótolni. Aki emberi módon éli nemiségét élete párjával, az őszintén mondhatja neki: "Hidd el, nekem kizárólag veled jó!"

Ez a valóban modern dolog, mert ez az, ami a legjobb, és amit a régebbi időkben csak azok fedeztek fel, akik messze megelőzték korukat. Akkor is ők tudták, mi az igazi boldogság, ma is ők tudják.

Forrás