2009. január 16., péntek
Kölcsey Ferenc: Havazás
Utcákra és terekre
szálldos a könnyü, halk hó
szitál és leng kavargó
pelyhe.
A végtelent söpörve
táncol, újra meg újra,
végül fáradtan hull a
földre.
Az álmosarcú nagy sík
fölött halotti formán,
tetők, kémények ormán,
alszik.
A csend világa áll ma.
Kinyújtózik a földön
felejtő, nemtörődöm
álma.
De a mély nyugalomból
a szív emlékre kelve,
egy hamvadt szerelemre
gondol.
Forrás
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Karcsú kötetben elférnek Kölcsey Ferenc összes versei (160 oldal) - ezt a verset sehogy sem találom köztük (gyanús lett hamar a modern stílus is)!
Az általam közzétett írások forrását rendszerint megjelölöm. Ezúttal ez sajnos elmaradt. Nagyon szégyenlem. Kölcsey "Havazás" c. versét a következő helyen találtam: http://www.poema.hu/index.php?lap=katlist&id=65&start=18&limit=6
Igaz, másutt én sem láttam. Köszönöm a figyelmeztetést!
Megjegyzés küldése