Valóban a kék a boldogság színe?

A szín az agyban a szemünk által keletkező érzet, amely az agy reakciója a fénytörésre. A három, más színekből kikeverhetetlen alapszín (sárga, piros, kék) közül egy amerikai kutatás szerint mindkét nem számára a kék a legmegnyerőbb.

A Marylandi Egyetem kutatói már régóta vizsgálják a különféle színek és fények emocionális hatását, és az egyetemhez tartozó Mind Lab tudósai önkéntesek egy csoportján azt vizsgálták, hogy ugyanazon színek miként hatnak a férfiakra és nőkre. A The Daily Telegraph honlapján közzétett kutatás legfontosabb megállapítása, hogy a kék szín mindkét nem esetében erősíti a bizalmat, ahogy a férfiak esetében még a vörös, a nőknél pedig a lila szín is. Férfiaknál a kék és zöld, a hölgyeknél pedig a kék mellett a lila és narancssárga váltotta ki a boldogságérzetet főként, miközben általánosságban kijelenthető, hogy az élénk színek jótékony hatással voltak a vizsgált személyekre. David Lewis, a Mind Lab alapítója szerint csöppet sem véletlen, hogy a szürke téli időszak nincs kedvező hatással az emberi pszichére: a kutatások szerint a színek hatásának „kitett" alanyok 25 százalékkal jobban teljesítik az intelligenciateszteket, miközben általános reakcióidejük 12 százalékkal jobb, mint a kontrollcsoport tagjaié, mindamellett több szót képesek memorizálni, s a szem- és kézmozdulataik összehangoltsága is magasabb szintű. A professzor szerint érdemes minél élénkebb színekkel küzdeni a téli hónapok mélabúja ellen.

A kék a legcsalfább szín

A szemünknek oly kedves kék talán a legcsalókább szín. Az égbolt és a tenger kékje ugyanis alapvetően csak illúzió. Az égbolt színét valójában a Föld légköre, illetve a légköri fényszóródás, a Rayleigh-szórás okozza, mert a Naptól távolodva a vörös, sárga és zöld komponensekből egyre több hiányzik, és főként a felhőtlen, párátlan és pormentes levegő csodás kékségben tündöklik, miközben a Földet körülölelő légkör nélkül az égbolt feketeségében csak a Nap és a csillagok látszanának, ami jól érzékelhető a Holdon készült felvételeken. A nagyobb vizek, tengerek színe mélyebb kék, mint az égbolté, aminek egy részét az égbolt visszaverődő fénye adja. A növényvilágban és az állatok között is fellelhető a kék szín, ám számos gyümölcs és rovar kékségét szintúgy a Rayleigh-szórás, nem pedig a pigmentek okozzák. Könnyen megbizonyosodhatunk erről, ha a szilvát, áfonyát vagy kékszőlőt erőteljesen megdörgöljük: így ugyanis előtűnik a valódi, sötét, vörösesbarna, szinte fekete árnyalatuk. A rajtuk lévő viaszréteg miatt tűnnek ugyanis kéknek, akár a rovarok, melyeknek a potrohát szintén vékony viaszréteg borítja. Meglepőbb azonban, hogy valójában nincsenek is kékszemű emberek, ugyanis a kék festék nem létezik a szemben. A kékszemű juhász szivárványhártyáján is sötétbarna pigment található: csupán a fölötte lévő vékony tejfehér réteg fénytörésében tűnik csábosan tengerkéknek a tekintete.

Kék (a félrefordított) rapszódia

Az oroszországi zsidó emigráns família sarja, a brooklyni születésű George Gershwin, a szimfonikus jazz megteremtője, aki a huszadik század elején Joplin ragtime-futamait és a harlemi jazzt ötvözte Ravel és Sztravinszkij zenei világával, 1924-ben írta meg tévesen Kék rapszódiának fordított alapművét, a Rapsody in Blue-t, amelyben a blue valójában melankóliát jelent, nem pedig az égbolt kék színét. Kevesebb mint három hét alatt született meg a zongorára és jazz-zenekarra írt darab, amelynek a nyitányában felhangzó klarinétszóló pillanatok alatt emblematikussá vált, és Woody Allen Manhattenjén kívül az elmúlt évtizedek során számos alkotásban a reklámoktól a játékfilmekig sok helyütt felcsendült már. Gershwin, aki a pályája során megszámlálhatatlan világslágert és musicalt komponált, maga is egyik legfontosabb művének tekintette a Porgy és Bess mellett a Rapszódiát. Az 1924-ben bemutatott darab újszerű hangzásával lenyűgözte a New York-i közönséget, és bár a darab hangszerelését a megrendelő Paul Whiteman zenei rendezőjének, Ferde Grofének tulajdonítják, az eredeti szerzeményt Gershwin komponálta. A Kék rapszódiát, mely az Egyesült Államokban és világszerte az egyik legnépszerűbb zenemű, ma már az általános iskolákban is tanítják. A félrefordításra visszatérve: a blues, mint műfaj is a szomorúságot, a panaszt és a melankóliát dalba foglaló stílus.

Forrás: Öreg a nénikéd