Klasszikus francia költők 1. rész

JEAN RACINE - Egy keresztény panasza amiatt, hogy magában ellentmondásokat tapasztal

Uram, mily szörnyű háborúság!
Magamban két embert lelek.
Harcol az egyik, hogy legyek
szerető szívvel hű tehozzád.
A másik meg merő dacosság
törvényed ellen, ellened!

Az egyik csupa fény és szellem;
azon van, hogy égre tapadt
szememnek az örök javak
kincsén kívül semmi se kelljen.
A másik súlyával szünetlen
földre görbeszti vállamat.

Jaj, magammal víva csatákat,
békét ígyen hol lelhetek?
Akarom, s mégse köthetek.
Akarom, s jaj - ily bajt ki látott! -
A rosszat teszem, mit utálok,
és nem a jót, mit szeretek.
Szent kegyelem, ó, üdv sugára,
jöjj, békíts végre össze már:
édes erőszakkal akár
ejts rabságba, vidd szolgaságba
a lázadót; ő is kívánja,
mert gazdája most a halál

Illyés Gyula

JEAN DE LA FONTAINE - Moliére sírjára

Itt Terentius és Plautus pihennek,
bár Moliére alszik itt egymaga.
Egy lélek hármuk tehetsége, melynek
művészetén derült a frank haza.
Elmentek. S látni őket, nem kecsegtet
több remény. Próbálkozzunk bármivel:
úgy látszik, jó időre sírba vesztek
Terentius, Plautus és Moliére.

Rónay György


ANDRÉ CHÉNIER - A költészethez


Ifjú költészet, ó te rózsás, zsenge nimfa!
Bájadat ma milyen liget lombja borítja?
Könnyű lábad elé a víz partján, ahol
lágy léptekkel bolyongsz, milyen virág hajol?
Hol keresselek? Ím a tavasz újra itt van!
Fehér orcáinak bíborló színe csillan.
Dalol a fecske már. Zefír is itt terem
táncos lépteivel, s vele a szerelem.
Lombok, mezők, virág: ez az ő kis családja;
És Jupiter örül, ha látja, hogy leánya,
a Föld testén a te lágy újjaid alatt
szaporán mindenütt dallamos vers fakad.
A folyó, mely a völgy nyirkos ölében árad,
hűs, zengő, olvatag verseket zsong utánad;
csupa verset virít, mihelyt rásüt a nap,
a hamvas-rózsaszín kelyhű virágcsapat;
s a bérc, mit vízesés tajtékja von fehérbe,
villódzó verseket zúdít alá a mélybe.

Rónay György

Forrás: A világirodalom Klasszikusai - Klasszikus Francia Költők Európa Könyvkiadó 1984