SZOLÓN - gnómák

Az életkorokról

Gyermekcsék fogaik kicsi korban nőtt kerítését
hét esztendejükig kisfiuként kivetik.
Isten hogyha megád másodszor hét kerek évet,
bimbózik s kivirul rajtuk az ifjui báj.
Háromszor hét év ha lepergett, pelyhezik álluk,
s még noha nőnek, az arc zsenge zománca fakul.
Négyszer hét évét ha betölti a férfi, kiváltképp
délceg s szembeszökő rajta a férfierő.
Ötször hét évet számlálva a férfiu, nászra
gondoljon, s fiakat nemzeni kedve legyen!
Hatszor hét évét ha betölti a férfi, csiszolt a fő,
s immár gyermekesen nem szívesen pepecsel.
Hétszer s nyocszor hét esztendős korra kiváltképp
bölcs és szépszavu: ez kétszeri hét kerek év.
S bár a kilencszer hét éves még nem tehetetlen,
nagy tettekre tunyább szelleme és szava már.
Végre, ki tízszer hét esztendőt érve, keresztül-
lépte e kor küszöbét, sorsa halálra megért.

Kárpáty Csilla fordítása


Az igazi gazdagság

Egyformán vagyonos mindaz, ki ezüstben-aranyban
gazdag, mind, aki dús búzavetéseken úr,
sok lova és öszvére van; ámde az is, ki derűsen
éli le épkézláb testtel az élte sorát,
nőjén és gyermekén örömét leli, míg fiatalság
fűti s boldogító, szép napok üdve virul.
Mindez kincs a halandónak. De nem is viszi senki
nagy vagyonát Aidész éji lakába soha,
meg nem váltja magát a haláltól és az emésztő
kórtól, nem menekül mégsem az aggkor elől.

Franyó Zoltán fordítása


Senkise boldog

Boldog a földilakó nem lesz soha; küzd nyomorogva
mind, ki halandó lény nézi az égi napot.

Franyó Zoltán fordítása






Gnóma

A gnóma (görög gnomé, 'felismerés, megérzés, ítélet, vélemény') eredeti jelentésében ókori görög műfaj: irodalmi forrásból merített és átélt helyzetekre idézetként alkalmazott tömör fogalmazású életbölcsesség, szállóige. Latin megfelelője a szentencia. A közmondás népi, és képi jellegével szemben filozófiai jellegű szemléletből indul ki, és retorikai, logikai eszközökkel él. A gnóma műfaji fogalma a Kr. e. 5. században alakulhatott ki. A legősibb gnómagyűjtemények: Hippokratész orvosiskolájának gyűjteménye Knidoszi gnómák címen, és Démokritosz Gnómái. A középkor, a reneszánsz és a felvilágosodás is kedvelte a gnómát, de már nem csupán az irodalmi forrásokból merített életbölcsességet tekintették annak.




Szolón (Kr.e. 640-598)
Görög költő, államférfi.

Előkelő származású, bár sokáig kereskedelemmel foglalkozott. Szalamisz című elégiája korábbi népgyűlési felszólalása hatásának, valamint a sziget elfoglalásának állít emléket. 594-ben arkónná választották. Megszüntette az adósrabszolgaságot, pénz- és mértékreformot, vagyon- és munkaügyi szabályokat vezetett be, s ezekkel előkészítette Athén későbbi fellendülését. Az archaikus kor elégia- és iamboszköltészetének fontos alakja. Epikus ión költői dialektusban írott műveinek központjában az athéni társadalom politikai és erkölcsi problémái állnak. Verseit felhasználta közéleti céljaira is. Az egyén és a közösség erkölcsi felelősségének kérdése adja A Múzsákhoz írt 76 soros költeményének témáját. Az antik hagyomány a „hét bölcs” közé sorolta.


Forrás: Görög költők antológiája - A világirodalom klasszikusai, Európa Könyvkiadó 1982.