Sokszor elszörnyedek magamtól,
hogy egy-egy rossz óra alatt
mi minden megfordul fejemben,
mennyi förtelmes gondolat;
s ha visszanézek tíz-húsz évre,
bűnökre - mennyi tévedés! -
majdnem revolvert ad kezembe
a kései szégyenkezés.
És lassan mégis belenyugszom:
Ilyen voltam, hát mit tegyek?
Akárhogy bánom is ma ezt, azt,
megváltoztatni nem lehet.
És ez a megváltoztathatatlan,
amit most már vállalni kell,
azzal vezekeltet a rosszért,
hogy sohase felejtem el;
de vigasztal is, jóra oktat:
szeretni, ami emberi -
piszkosságaimból tanultam
másoknak megbocsátani.
1933
Forrás
Bejegyzések
_kicsi.JPG)
1 megjegyzés:
Gratulálok Péternek és köszönöm, hogy ezt, a szeretetről szóló három írást mai napi bejegyzései között csokorba fogta. S a sorrend is telitalálat, ahogy olvasni lehet (kell) őket!
A tudományos értekezés bemutatja és megmagyarázza, milyen és hogyan működik "a szeretet iskolája", ám tökéletesen megérteni és megtanulni a művészi alkotások segítenek! :)
Megjegyzés küldése