Gárdonyi Géza: Földre néző szem 1. rész

Kedves fiaim!

Ezeket a jegyzeteket nektek írogattam. Míg kicsinyek voltatok, arra gondoltam, hogy vezető kezet nyújtok a jegyzetekben; most hogy már megnőttetek, arra gondolok, hogy erősíteni fognak a jegyzetek az ítéletben, okosságban.
Az én gyermekségem csak 11 éves korig volt vigyázat alatt, azontúl mindig meg kellett előbb égetnem az ujjomat, ha okulásra volt szüleségem. A felnőtt ember is sokszor áll tétován, tanácstalanul az élet egyes kérdései előtt, hát még az ifjú?
Ha a halál elragad közületek, ezekben a jegyzetekben megtaláljátok az én intő, őrködő, javatokra gondoló lelkemet.

TÁRSASÁG

Aki társaságba vágyik, lelki hiányokban leledzik. Hordó, amelyet a saját borával nem lehet már feltölteni.
*
A gyermek nem bir megtenni társaság nélkül. A cigányok és az összes műveletlen népek társaságban kóborolnak. A paraszt vasárnap amint felöltözött, kiáll a kapuba. Keresi kivel beszélgethetne.
Az emberiség kiválói magánosan szerettek élni. Egy francia iró azt mondotta:
- Megtisztelve érzem magamat, ha valaki meglátogat, de mindenki örömet szerez, ha nem látogat meg.
Ebből megítélhetitek, hogy a társaság nem éppen szükséges föltétele az életnek. A testileg gyöngék védelmet éreznek a társaságban, az agyilag gyöngék így iparkodnak a gondolataikat kiváltani.
Örökké társaságban lenni épp oly túlság, mint örökké magában élni. De mindenesetre kellemesebb és hasznosabb a két túlság között, ha már választani kellene, - az utóbbi.
*
Kerüljétek azt:
Aki talmi aranyláncot, üvegből készült ékkövet hord.
Akinek minden szava mézes.
Aki azonnal feketének festi, akit ti dicsértek.
Aki azt mondja: - Nincsen Isten!
Aki többet költ, mint amennyi tőle illenék.
*
Ovakodjatok az olyan embertől, akinek a szemét a ravaszság ráncai jellemzik. Nem tiszta lélek.
Ovakodjatok az olyan embertől, aki hízeleg. Megfizetteti veletek a szavait.
Ovakodjatok az olyan embertől, aki hibáitokat értékeitek gyanánt emlegeti. Csúfolódó. Gonosz.
*
Ha a kénytelenség olyan emberrel vet össze, aki nem hozzád való, akadjon rögtön sürgős dolgod a tőle való szabadulásra, hapedig nem akad, légy türelmes és hallgatag, ameddig a kénytelenség hozzábilincsel.
Társaságod megválasztásában ne nézd:
Ki szegény?
Ki gazdag?
Ki alacsony?
Ki magas?
Csak azt nézd, hogy:
Tiszta-e a gallérja?
A tisztaságot nem csupán a ruhára értem.
*
A művelt nők társasága a legkellemesebb. Gondolkodásuk csapongó, szökdécselő. Állatiságtól mindig iparkodnak távol lenni (hiszen a női öltözet fejlődése nem egyéb, mint az emberi test eszményítésére való törekvés.) sok finomság, gyengédség van bennük, és tiszta, önzetlen szeretet is.
*

Az a kellemes, aki elménkben kedves képeket költ.
Innen van az, hogy a panaszkodó ember unalmas és kellemetlen. Rossz képek csoportját ébreszti agyunkban.
(Érteni kell, hogy a képek alatt mit értek. Minden szó, vagy legalább is minden gondolat képeket ébreszt bennünk.)
*
Ne ejtsen tévedésbe benneteket soha a méltóságos arc, se az erős hang.
A páva is méltóságos állat, de azért nincs főbb esze, mint a tyúknak.
Az oroszlán is tud ordítani, de azért csakolyan barom, mint a többi barom.
*
Tapasztaljátok majd, hogy egyes népfajok testibb életet élnek, mint mink. Ilyenek a mi érintkezési körünkben a zsidók némelyike, olaszok és cigányok. Természetes, hogy vannak köztük is kivételek, de ezek többsége a társalgást csakhamar a tenyészet terére fordítja, az
állati életre, mert ez az élet az övé, tehát a gondolatai is e körül forognak
*
Festők és zenészek többnyire kedves emberek és felületes gondolkodásúak.
Sokat forognak a világban és így nagy az élettapasztalatuk, de mélyen fekvő témákról nem lehet velők beszélni, mert többnyire keveset olvasnak és így a tudásuk inkább az egyéni tapasztalatok halmozottsága, mint az emberiség értelmi tárházából valók.
Ha olyan festővel vagy zenésszel kerültök össze, akinek a társasága nem kellemes, tőlük a legkönnyebb megszabadulni. Csak dicsérni kell előttük egy versenytárs munkáját.

TÁRSALGÁS

Sokszor láttam már társas összejöveteleken embereket ülni vagy állani, akik nem foglalkoztak senkivel s velök se foglalkozott senki. Ti ezt ne cselekedjétek. Abban a percben amint se ti nem mulattok, se veletek más, megszűnt a jogotok tovább ott maradni.

*
Gyakran halljátok, vagy mondjátok magatok is:
- Nem tudom magamat kifejezni.
Rám úgy hat ez, mintha azt mondanák:
- Sok a gyöngyöm az indiai oceán fenekén, - de nem tudom felhozni.

*
Embertársaink iránt úgy kell viselkednünk, mintha Krisztus második parancsa így volna felírva a szívünkbe:
- Szeresd felebarátodat jobban, mint magadat.

*
Minden gondolat agyi izgalom. Az ember agya ilyen izgalmak raktára. Ezen izgalmak úgy rakodnak el, mint ahogy az orgona-sípokat állítja sorba az orgonacsináló.
Mikor beszélsz egy-egy sipót érintesz a veled beszélő emberben.
Beszélhetsz a bányászszal bármiről, ő neked az aknázásról fog szólani. A földműves a gazdálkodásról. A tenorista a hangról. A színész a színpadról.
Az okos embert éppen az különbözteti meg a nem okostól, hogy nem a saját orgonáján játszik, hanem hadd szóljon kinek-kinek a maga sípládája. Ha érdekes hallgatjuk. Ha nem érdekes, menekülünk.
A rút gondolat olyan mint a rút gyermek: senki se néz rá örömest.
A rút képzetek az ember lelki háztartásának a szemétdombja. Minek forgatni?

*
Hogy okosan viselhessétek magatokat társaságban, gondolkozzatok csak ezen:
Mi a beszéd?
És:
Mért beszél az ember?
Nézzetek meg két beszélgető nőt: sokszor látjátok, hogy mind a kettő beszél. Egyiket sem érdekli mit mond a másik, csak az, hogy mit mond ő maga?
Mért beszélnek ezek?
Ellenben nézzetek meg két beszélgető okos embert: mind a kettő arra vigyáz: mit mond a másik? Őmaga iparkodik hallgatni amennyit csak lehet.
Mért beszélnek ezek?
Amazoknál a cél maga a beszéd. Emezeknél a beszéd anyaga.
Közönséges beszélgetésben az ember mindig arról beszél, ami az agyát izgatja, vagy valamikor izgatta. Innen van, hogy a közepes értelmű ember szívesebben beszél, mint hallgat, az értelmes ember meg szivesebben hallgat, mint beszél. Mert az értelmes ember nem tartja szükségesnek, hogy nyilvánítsa mindazt, ami az ő agyát izgatja. Be van gombolkozva. Csak a hozzátartozói előtt jelenik meg nyíltan, bizalmasan.

*
Ha megfigyelitek a gyermeket és a nőt, a parasztot és a cigányt, szóval a csekély értelmű embereket, csakhamar látjátok, hogy a beszédük tengelye az Én. Az Én a harangozó. Bárki közelíti meg, mindenkinek harangoz. Harangoz meggondolás nélkül, végevárhatatlanul, mígcsak arra nem eszmél, hogy nem hallgatják.

*
Ismertem egy szegény szabót. Annyira nyomorult életet élt, hogy soha meleg ételt nem evett. De volt neki egy kávéházi tajtékpipája, afféle kétkoronás ordinári portéka. Vasárnaponkint kiállt azzal a kapu elébe és büszkén pipált vele. Azt gondolta, hogy senkinek olyan a világon nincsen. S ha tréfából kérdezték mennyiért adná el, komolyan felelte, hogy nincs annyi pénze senkinek a faluba, amely ezzel fölérne.
A szellemi világban is vannak ilyen pipák. Akinek kevés van, dicsekszik vele. Akinek sok van elrejti.

*
Az embert abból ismerhetitek meg, ha azt nézitek mi izgatja őt?
A gyermeket ez a kérdés izgatja: táplálkozás.

*
Néha elkerülhetetlen, hogy olyanokkal kerülünk össze, akik kíváncsisága az illemek mértékén felül van.
Nem mindennapi gyönyörűség az ilyen tolakodót hallgatással utasítani rendre. Hallgatunk. Rá se nézünk de a lehető legnyugodtabb és kifejezéstelenebb arccal. És hallgatunk, mintha merőben megsiketültünk volna.
Vigyázunk, hogy ki ne pattanjon belőlünk egy bántó szó. A tökéletlen embert szabad javítani, de nem megszúrni. Ez már az emberszeretet törvényébe ütközik. A hallgatás némely esetben ékesszólás.

*
Az ember állati testben járó angyal.
Földi életünkre össze vagyunk forrasztva egy állattal. Ez az állat a testünk. Kerüld azokat az embereket, akikben több az állat, mint az angyal. Megismered őket a beszédükről.
Minél jobban kifejlődött valaki az állatiságból, annál kevésbé foglalkoznak a gondolatai az ember állati életével.
Mindennap hallhatod a parasztok beszédét: tele van a testi élet szavaival. Ők a Legműveletlenebbek. Gondolatvilágukban több az állatifogalom, mint az eszmei.
Gsak a szenvedés és a szeretet nyitja meg olykor bennök az angyal ajkát, s ilyenkor látod, hogy az ő ruhájok olyan, mint a Szamaritánus álmában irtam Mathuzsálemről.

*
A hallgató ember - lepecsételt levél.
A beszélő ember - kirakodó láda.

*
Művelt ember társalgásából hiányaik az ember-szólás, a pénz, az ember állati dolgai, a dicsekvés, a tisztálkodás, az emésztés, sértegetés.
Mindenki azon igyekszik, hogy jelenléte a másiknak kellemes legyen.

*
A rosszkedvű ember megmérgezi a levegőt jelenlétével. Fuss tőle. S minden olyan helyről, ahol rosszkedvűek élnek.
Minek lakjunk siralomházban, ha nem vagyunk elitéltek.

*
Érdekes társalgó lehet mindenki, aki olyan nézeteket nyilvánít, amely a társaság nézetével ellenkezik. Ha e nézeteket jól tudja bizonyítani és védeni, övé a figyelem.
Az aztán mindegy, hogy igaza van-e vagy nincs: vagy mulatságos, vagy tanulságos.

*
Sokan vannak, akik tudják a társalgásnak ezt a formáját és mindenben ellenkezőt beszélnek, még a saját meggyőződésük ellen is, csak hogy érdekeseknek mutatkozzanak. Persze ha ügyetlenül csinálják, vesztenek az értékükből.

*
Ne vitatkozzatok Istenről, lélekről, halhatatlanságról soha senkivel. Akinek a lelke fejlettebb, mint a teste, mindezeket ugyis érzi, akinek meg
a lelke fejletlenebb, mint a teste, annak-beszélhet akár maga Jézus Krisztus, nem lehet neki bebizonyítani.

*
Beszélgetésből olykor harc keletkezik. Némely ember türelmetlen az olyan iránt, akinek nem az a véleménye, ami az övé. Haragszik, kiabál.
Az ilyen embernek ezt felelem:
- Kérem ne haragudjon, hogy az én véleményem más. Én se haragszom, hogy az öné más. Beszéljünk másegyébről.
Vagy:
- Ön kiabál, tehát izgatott. A fölizgult ember érzelmi alapon áll. Értelmi ügyet tisztázni érzelmi argumentumokkal nem lehet.
Hapedig a disputáló ostoba, hallgatok és mihelyt lehet sajnálatomat fejezem ki, hogy távoznom kell.

*
Ha dicsérni lehet valamit, dicsérj gondolkodás nélkül, s kétszeresen. Ha leszólnod kell vala mit, gondold meg hétszer, mielőtt kimondanád, s ha már ki kell mondanod, hallgasd el, ha lehet. Mert a dicséret jóérzést kelt. A leszólás fájdalmat.
A gyógyító orvos metszésétől is húzódunk.

*
Szinészszel nem lehet öt percig beszélni annélkül, hogy ki ne mondja ezt a szót: Szerep.

*
Az emberek jobban szeretnek beszélni, mint hallgatni. Hallgassatok, ha kellemetlen is. Csak akkor beszéljetek, ha látjátok, hogy a másiknak a ti hallgatástok nem tetszik.

*
Okos ember ha beszél, mindig másnak beszél. Az ostoba mindig magának beszél, mikor másnak beszél is.

*
Mikor valamit megköszöntök, szavatok legyen dúsan aranyozott. Mikor elégedetlenséget fejeztek ki, - ha nem használhattok vele sem ügynek, sem embernek, akkor csak magatokban beszéljetek.

*
A köszönöm olyan bankó, amelyre nincs írva szám. Egyiknek sokat ér, másiknak keveset, de mindenki szívesen elfogadja.

*
Olyan figyelmesek, finomak legyetek a férfiak iránt is, mintha azok is nők volnának. A nők iránt legyetek olyan egyszerűek, mintha férfiak volnának.

*
Életbölcsesség:
Bolond ember az, aki láncot tesz magának kezére, lábára.
Az ígéret - lánc.

*
Minden ajánlatnak meg van cukrozva a teteje.

*
Micsoda aranydió a majd! Hogy megkopik mikorra most lesz belőle. De valami láthatatlan angyal nyomban ad megint az embernek, - az örök gyermeknek, - másik és másik aranyozott diót.

*
Ne vitatkozzatok soha mélyen senkivel. Az erdőn is sok a görbe fa. Oktalan vállalkozás a görbe fákat kiegyenesíteni.
Én azt szoktam tenni: hogy a félszeg véleményre mondok egy felvilágosító megjegyzést. Ha nem használ, az ő ügye, nem az enyém.

*
A fickándozó ember vicceitől se tántorodjatok meg. A kereskedők közt lám sok a furfangos, eszes, mégis alig van köztük aki az életet és vagyont meg tudná különböztetni. Neki a vagyon az élet. Mindennap látják, hogy a halál kiragadja az embert vagyonból, s az is bizonyos, hogy egy kereskedő sem marad a vagyonában, de azért ő mégis csak a vagyonának él.

*
Ha olyan téma kerül szóba amely bennünket nyugtalanít, gondoljuk meg, hogy a ki nem mondott szó a mienk, a kimondott soha többé.

*
Sohase feleseljünk élőszóval. Mindenkit bánt az, ha a nézetét hibásnak mondjuk, mert ezzel gyenge felfogásunak is tartjuk.
Viszont ha bennünket is boszant, hogy másnak a nézete más, s néha szembeötlőn sánta, tekintsük a percet és az embert elénk vetődött kellemetlenségnek. Huzzuk fel az esernyőt és menjünk tovább, mihelyt lehet.

*
Minden embernek két oldala van: egyik fehér, másik fekete.
Soha ne beszéljetek senkinek a feketéjéről.

Forrás