Jeles napok - December

Karácsony hava


December az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos A Julián-naptárban a tizedik. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy ez volt a tizedik hónap, amíg a január és február hónapokat később hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi.
Advent. Az egyházi év kezdete, a karácsonyi előkészületek időszaka. Kezdete a Szent András napját (nov. 30.) követő vasárnap előestéje. Eredete az V-VI. századra nyúlik vissza, s az első időszakban háromnapos böjttel volt összekötve.
December 4. Borbála napja. Szent Borbála emlékünnepe, aki Kis-Ázsiában élt. Keresztény hitéért halt mártírhalált. A bányászok, tüzérek, védőszentje. A Borbála nap hiedelemszokásai a magyar nyelvterületen csak szórványosan terjedtek el. Például a női munkatilalom, e napon a női látogató nem hoz szerencsét a házhoz.
December 6. Szent Miklós napja. Szent Miklós püspök a IV. században élt a kisázsiai Myra városában. A pékek, gabonakereskedők, diákok, eladólányok, révészek, vízimolnárok, polgárvárosok pártfogója. A Mikulás szó a Miklós név szlovák megfelelője, csak a XIX. században került be a köznyelvbe. Az ország egyes területein szokás volt a mikulásjárás, amely eredetileg középkori diákszokás volt. A falvakban a XX. század első évtizedeiben városi hatásra terjedt el az ajándékozás szokása.
December 13. Luca napja. Szent Luca a legenda szerint keresztényhitéért halt vértanúhalált, az egyház nem tartja valós történelmi személynek. A szembetegségben, szenvedők, az utcanők és varrónők pártfogója. A név a latin lux, az a fény szóból ered. Ehhez a naphoz kapcsolódó hiedelmek: például a férj- és házasságjóslás, halál- és beteg-jóslás, termésjóslás, időjárásjóslás.
December 21. Tamás napja. Hitetlen Tamás néven emlegetett apostol napja. A hagyomány szerint pünkösd után megjelent neki külön Jézus. Innen ered a szólás: Szent Tamás szolgája vagyok, azaz hiszem, ha látom. E naphoz is férjjósló praktikák kapcsolódnak.
Karácsony. Krisztus születésének megünnepléséről első adatok a IV. században találkozunk. Niceai János püspök szerint I. Gyula pápa alatt kezdték ünnepelni, majd az ünnep innen terjedt tovább. December 25-e a téli napforduló, az ókori hitvilágban - a Mithras kultuszban - a nap újjászületésének (Dies natalis solis invicti) ünnepe volt. A középkorban a karácsonnyal kezdődött az új esztendő.
December 24. Karácsony vigíliája, Ádám-Éva napja. Az adventi időszak utolsó napja. A karácsonyfa-állítást először Elzászban jegyezték fel a XVII. században. A XVIII. századtól már mint protestáns családi szokás terjedt el a német területen. A XIX. századtól a világ számos országában meghonosodott a karácsonyfa-állítás. Hazánkban a XIX. század első felében jelent meg, elsősorban nemesi, majd polgári körökben. Először Brunszvik Teréz martonvásári grófnő állított karácsonyfát. A század második felében a társadalom többi rétegénél is elterjedt. Magyarországon a karácsonyfa elterjedése előtt termőágakat állítottak, ezeket rozmaring-, nyárfa-, bürök-, kökényágakból készítették. Gerendára, vagy a szobasarokba függesztették, olykor a koronájával lefelé. A karácsonyi ajándékozás szokásának ókori előzménye a római újévi ajándék a strena, amelyet Kalendae Januriae (január 1.) alkalmával küldözgettek egymásnak. A német protestantizmus a XVII. századtól családi ünneppé tette a karácsonyt, s ettől kezdve az ajándékozás főleg családi körben jutott jelentőséghez: elsősorban a szülők ajándékozták meg gyermekeiket.
December 25. Karácsony napja. A hagyományos magyar paraszti életben a család ünnepe volt. Ez a nap munkatilalommal járt. Csak a legszükségesebb munkákat végezték el. Tilos volt ezen a napon a kölcsönkérés és kölcsönadás, mert kivitték volna a szerencsét.
December 26. Karácsony másodnapja, István napja. István az egyház első vértanúja, államalapító királyunk Szent István névadó szentje. A regölés a magyarság egyik legarchaikusabb szokása, fő időpontja is ezen a napon van. A regölés a legények és házasemberek termékenység és párokat összevarázsló házról házra járó köszöntő szokása, a téli napforduló pogánykori emléke.
December 27. János napja. Szent János evangélista ünnepe. E naphoz kapcsolódott a borszentelés szokása. A szent bornak is - minden más szentelménynek - mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert és állatot gyógyítottak vele.
December 28. Aprószentek napja. Aprószentek napja a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe, azoké, akiket Heródes a gyermek Jézus keresésekor megöletett. Ezen a napon megvesszőzték a gyermekeket a betlehemi kisdedek szenvedésének emlékére. Magyarázata kettős: egyrészt a pogány termékenységvarázslással függ össze, másrészt a bibliai történettel kapcsolatos.
December 31. Szilveszter. A polgári év utolsó napja, Szent Szilveszter pápa ünnepe. Este óévi hálaadást tartanak a templomokban. Szilveszterkor és újévkor a szokások és hiedelmek célja, hogy biztosítsa a következő esztendőre az emberek egészségét, szerencséjét, bő termést, az állatállomány szaporaságát. A népi kalendárium szerint szilveszter az újév első napjával összefüggő nap, ezért a két nap szokásai, hiedelmei gyakran azonosak, illetve mindkét napra érvényesek. Az éjféli zajkeltésnek – kongózásnak, csengőzésnek, pergőzésnek – ezen a napon fontos szerepe van. Részben azért, hogy mindenki felébredjen és az új esztendőben szorgalmasan dolgozzon, másrészt azért, hogy a nyáj az újév beköszöntésekor a másik oldalára forduljon. Ezért a nagyobb fiuk végigjárták a házakat, és kolompolással, ostorpattogtatással riasztották fel a jószágot, hogy megforduljon. Úgy vélték ugyanis, hogy ezzel biztosítják az állatok szaporaságát, és egészségét. A háziak borral, pálinkával, süteménnyel kínálták, és különböző ajándékokkal jutalmazták őket.

Forrás

Barátság - Idézetek

* A barát az, aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie. - Len Wein
* A barát az, aki mindent tud rólad, és mégis szeret. - Elbert Hubbert
* A barát ismeri a szívemben lévő dalt, és eldúdolja nekem, amikor kezdem felejteni. - Donna Roberts
* Nem pusztítom el az ellenségeimet, amikor barátaimmá teszem őket? - Abraham Lincoln
* Az igazi barát a legnagyobb kincs - és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet. - Rochefoucauld
* Van-e még barátság a világon? Fiatal emberek azt hiszik, van; de aztán megtudják, hogy amit barátságnak hittek, csak pajtásság volt. A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem adni és kapni akar. A barát csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jótáll a másikért. - Márai Sándor
* A jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat. - Seneca
* Két ember attól fogva számít igaz barátnak, amikor hallgatásuk már nem jelent kínos csendet. - Dave Tyson Gentry
* Az igazi barát az, aki akkor jön, amikor mindenki más megy. - Walter Winchele
* Barát az, aki akkor is velünk tart, amikor az egész világ ellenünk fordul. - Alban Goodier
* A szerelem és a barátság kizárja egymást. - La Bruyére
* ...nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátjainkban leltük fel az egész világot. - Kölcsey
* Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó. - Robert Brault
* Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.- Márai Sándor
* Ha felebarátod bajba jutott, tétovázás nélkül oda kell sietned, te légy az első aki megjelenik a helyszínen és az utolsó aki elhagyja." (Zwingli Ulrich)
* Mindenki barátja nem barátom nekem. (Moliére)
* A barátság, hallgatólagos szerződés két érzékeny és erényes ember között. Érzékenyt mondok, mert egy szerzetesben, egy magányos férfiban esetleg szemernyi gonoszság sincsen, mégsem ismeri meg a barátság érzését. - Voltaire
* A szolgálat és a barátság két párhuzamos vonal: nem találkoznak egymással. (Szuvorov)

Ismeretlen szerzőktől


* A mi barátságunk legyen az álom egy felébresztett perce, mely végigkíséri hosszú álmunk, s melynek élet a neve.
* A barátság nem nagy dolog, hanem milliónyi apróság.
* A barátok azok, akik megkérdezik, hogy vagy, és várnak a válaszra.
* Lényed által. Nemcsak azért szeretlek, ami vagy, hanem amivé válok, amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted, de azért is, amivé engem teszel. Szeretlek, mert minden hitnél többet tettél velem azért, hogy jó legyek, és jobban bármily végzetnél tetted, hogy boldog is legyek. Egyetlen érintés nélkül tetted ezt, szavak nélkül, jelek nélkül. Puszta lényed által művelted ezt. S talán épp ez a barátság lényege.
* ... csak a régi barátok tudnak összeveszni, majd kibékülni, mivel barátságuk kiállta az idő próbáját.
* Két ember attól fogva számít igaz barátnak, amikor hallgatásuk már nem jelent kínos csendet.
* Barát az, akit felhívhatsz az éjszaka kellős közepén azzal, hogy megöltél valakit, és ő csak annyit kérdez: hova vigyem a hullát?
* Van úgy,hogy úgy érzed egyedül vagy a világon.Valaki mégis mindig ott áll melletted,ő segít és bátorít

Forrás

Püspöki székesegyházak 1.rész

A 18. század elejétől a püspöki, érseki rezidenciák voltak az igényes műzene legfőbb mecénásai. A tekintélyes vagyonnal rendelkező püspökök bőkezűen áldoztak a zene támogatására: zenei együttes fenntartására, kották, hangszerek beszerzésére.

A két érsekség történelmi helyzetéből adódóan nem tudott rangjához méltó egyházzenei életet kialakítani. Az esztergomi érsekség a török időkben Nagyszombatban székelt, az érsekek viszont szívesebben tartózkodtak az ország fővárosává előlépett Pozsonyban. Pozsonyi rezidenciájukon alkalmaztak muzsikusokat, zenekarokat. A kalocsai érsekség az ország egyik legtöbbet szenvedett vidékén feküdt, így a 18. század első felében az érsekek az újjáépítéssel voltak elfoglalva.

A győri püspökség

A püspöki székhelyek között talán Győr volt a legjobb helyzetben. Mivel a törökök csupán néhány évre foglalták el a 16. század végén, a város szinte folyamatosan fejlődött. A kultúra felvirágoztatásában fontos szerepet játszottak a székesegyház püspökei. Széchényi György restauráltatta a templomot, majd 1684-ben egy alapítványt hívott életre Cassa musicorum néven, melynek kamataiból a győri, a soproni és szombathelyi egyházzenei együttes tagjait fizették mintegy 150 éven át. A 18. századi legnevesebb püspök Zichy Ferenc újabb intézkedései (a püspökvár felújítása, új orgona építtetése) a székesegyház zeneéletének kiemelkedő fejlődését alapozták meg.

A székesegyház együttese a 18. század folyamán nagyjából tíz állandó tagból állt, emellett különböző alapítványoknak köszönhetően alkalmanként egyre több hangszerest alkalmaztak, így duplázott vonósokat valamint számos fa- és rézfúvóst is. Az együttes 1791-ben volt a legnépesebb (14 állandó tagot számlált, akik mellett kisegítők is közreműködtek a templom kórusán).

A capella rangját és színvonalát illusztrálja, hogy kiválóan képzett muzsikusok is szívesen vállaltak állást a templomban. A zenészek nem kis része a birodalom legjelentősebb egyházzenei központjaiból, elsősorban a közeli Kismartonból, ill. Bécsből érkezett. Az Esterházy-udvarral való szoros kapcsolatot leginkább a játszott repertoár hasonlósága bizonyítja. A bécsi udvarhoz fűződő szorosabb kontaktust egy neves zeneszerző jelenléte is bizonyítja: 1755-57 között Győrben élt a fiatal Albrechtsberger. Győri tartózkodása alatt több egyházi művet komponált (legalábbis ezek autográfján maradt fenn a „Győrött komponáltam” feljegyzés). Albrechtsberger működése is a város virágzó, zeneileg vonzó légkörét bizonyítja. Szintén a császárvárosból érkezett Ignaz Kunath, aki 1747 -től működött a győri székesegyház zenekarában kürtösként. A székesegyház kottatára 21 kompozícióját őrzi.

A székesegyház első fontos vezetője Mechler András volt, aki 1711-ben alig húsz évesen került a karnagyi székbe. Több mint 50 éven át, 1766-ban bekövetkezett halálig vezette a capellát. Az ő nevéhez fűződik az együttes megerősítése, a jó képzettségű zenészek szerződtetése, a kottatár gyarapítása, és hangszerek beszerzése. Mechler keze nyomát a gyűjtemény mintegy félszáz darabja őrzi. Valószínűleg ő maga is komponált: a kézírásában olvasható anonym művek között minden bizonnyal saját szerzeményei is vannak.

1766 őszén, (egy korábbi próbajátékon való sikeres szereplés után) Istvánffy Benedekzsolozsma napi végzésének vezetése, a vasár- és ünnepnapok zenekaros miséjének ellátása, énektanítás a kispapoknak. Emellett kottákat másolt: idősebb zeneszerzők (pl. feltételezett mestere, G.J. Werner) műveit és kortársainak friss termését (pl. K.D.v.Dittersdorf, J. Haydn darabjait). Kiváló ízlését és tájékozottságát tanúsítja a kompozíciók kiválasztása. A kottatár bővítése mellett a karnagy a hangszerek megújításáért, karbantartásáért is felelős volt. (1733–1778) lett a székesegyház orgonista–karnagya. Az állás rendkívül sokféle feladattal járt. Istvánffy kötelessége volt a teljes gregorián

Istvánffy generációjának zeneszerzői között különleges helyet foglal el: nemcsak azért, mert a korabeli Magyarországon működött egyházi zeneszerzők sorában szinte az egyetlen magyar származású muzsikus, hanem mindenekelőtt zeneszerzői tehetsége biztosít számára kiemelt helyet a magyar zenetörténetben. Alkotásai alapján őt tekinthetjük a 18. század legtehetségesebb és legjelentősebb zeneszerzőjének.

Istvánffy Benedeknek mindössze tizenkét műve maradt fenn. Biztosra vehetjük – s erre éppen a megmaradt alkotások kivételesen magas színvonala a legfőbb érv – hogy ennél jóval többet komponált. Az ismert művek – csekély számuk ellenére – stilárisan nagyon sokfélék. Egy részük (himnuszok, antifónák) a barokk stílusban jellemző ellenpontos szerkesztést és harmonizálást, a stile antico írásmódot követi. A művek másik csoportja (a két ünnepi mise), és az offertóriumok a szerző korának legmodernebb klasszikus zenei nyelvét használja. Néhány tétel a két stílus közötti átmenetet képviseli.

Istvánffy működését áttekintve elmondhatjuk, hogy a győri székesegyház zenei tekintetben az ő karnagyi működése idején (1766-78 között) élte fénykorát.

Forrás: Magyar Zenetörténet

Nem lesz többé időjárás

Most, midőn e sorokat írom, ősz van éppen, hajnali ködökkel, hűvös reggelekkel, ólmos esőkkel, korai esteledéssel, nincs ebben semmi újdonság, így volt eddig is, így lesz ezután is, lesznek még őszök, hajnali ködök, hűvös reggelek, ólmos esők, korai esteledések, de időjárás már nem lesz többé, ennek vége, az időjárásról ezennel nyugodtan le lehet mondani. Persze, lesznek telek is, zúzmarával jönnek, esetleg hófúvással, szigorú szelekkel, majd szép pelyhekben hullani fog a hó is, de időjárás, az nem lesz többé, annak vége. És tavaszok is jönnek, ahogyan szoktak, hóvirággal, kinyílnak a barkák, kéklik az ibolya, s nő a fű, mintha húznák, lassan ereje lesz a napsütésnek, de nem lesz többé időjárás. Ez most már előre látható. Aztán a nyarak is szépen beérnek, jönnek melegek még és nyári záporok, de időjárás még a nyár kellős közepén sem lesz, elvész a nagy hőségben, mintha nem is lett volna.

Már most baj van az időjárással, a végét járja, lám, az időjárás-jelentéseket támogatni kell. Kiáll a tévébe a bemondó egy pálcikával, reámutat a térképre, elmondja mi vár reánk időjárásilag, aztán következik egy hosszú névsor azokról, akik ezt a jelentést támogatták. Van, amikor egy csöppnyi bemondást annyian támogatnak, hogy elolvasni is nagy gond a felsorolásukat. Egy bemondó, húszan támogatják a bemondását. Vagy harmincan. Nem számoltam. Maholnap csak az marad, a támogatók névsora. Az időjárás maga már nem fontos, csak az, hogy kik támogatták a bemondását. Csak az. Ezért vagyok most bátor kijelenteni, nem lesz többé időjárás.

Különben minek annyi időjárás? Minek ijesztgeti a népet, nagy zivatarokkal, hófúvással, kibírhatatlan kánikulával, árvizekkel, földcsuszamlással, forgószelekkel? Hogy pánikba essen a nép és ijedtében azt se tudja, merre szaladjon, mit csináljon, födelet javítson, vagy mindenét behordja a pincébe, el ne ázzon, mert ugye, tudjuk, milyen, ha pánikba esik az ember... Azt sem tudja, mihez kezdjen, csak lót -fut, amerre lát és fogja a fejét. Hát kell az ilyesmi a népnek? Nem kell.

Támogatók, azok kellenek. Abból semmi baj nem származhat, ha tudja az ember, kik támogatják az időjárás-jelentéseket. Semmi. Jó nyugodtan elolvassa az ember a névsort, esetleg az olvasásba belealszik. Nincs időjárás, nincs miért aggódni. Engem például boldoggá tesz, ha a támogatók kilétét tudom meg, ahelyett, hogy egy közelgő szélviharral fenyeget valaki ott a tévében, egy pálcikával állandóan hadonászva. Nem kell annyit hadonászni azzal a pálcikával, legjobb, ha nincs időjárás. Az a legjobb. Mert hogy nem lesz, az biztos. Már most baj van az időjárással. A végét járja, nagyon kell támogatni. Alig áll a lábán...

Marosvásárhely, 2008 október 10.

Elekes Ferenc

MIÉRT NINCS MIKULÁS?

A modern tudomány öt következtetése

„Mikulásaink járják az országot, és hamarosan megörvendeztetik a kicsiket és nagyokat. Hiányzik egy ötlet az év végére? Ajándékozza meg gyermekét a jóságos Mikulással való találkozás élményével! Lepje meg Ön is kedvesét, barátait egy igazi Mikulással, aki pár perc erejéig visszahozza a gyermekkori csodát! Miért ne lephetné meg munkatársait is egy belevaló Mikulással a céges karácsonyi bulin? Mikulásaink megjutalmazzák vagy megdorgálják a jól, illetve kevésbé jól dolgozó alkalmazottakat, s garantáltan vidámmá teszik cége évadzáró rendezvényét. Írjon nekünk, ha ötlete támadt vagy kérdések gyötrik, és mi segítünk. A Mikulás Manói”

1. Egyetlen fajta ismert rénszarvas sem tud repülni, de több mint 300.000 olyan élő organizmus létezik, amely még besorolásra vár, és bár ezek nagy része ízeltlábú, vagy baktérium mégsem zárhatjuk ki azt, hogy a Mikulás repülő rénszarvason közlekedik.

2. A földön kb. 2 milliárd 18 éven aluli gyerek van, de minthogy a Mikulás mellőzi a hindu, zsidó, buddhista vagy mohamedán gyerekeket így a munka 15%-ra csökken, azaz: 378 millió kölyökre. Háztartásonként 3,5 gyerekkel számolva ez 91,8 millió otthont jelent. Fel kell tételeznünk, hogy mindenhol van legalább egy rendes gyerek.

3. A Mikulásnak – hála a különböző időzónáknak és a Föld forgásának – 24 helyett 31 óra áll rendelkezésére az ajándékok kihordására (ha feltételezzük, hogy keletről nyugatra halad, ami logikusnak tűnik). Ebből az következik, hogy 822,6 látogatást tesz másodpercenként. Ez azt jelenti, hogy 0,001 másodperce van minden egyes háznál, hogy lepakoljon, beugorjon a kéményen, megtöltse a zoknikat, a többi ajándékot szétszórja a fa alatt, visszamásszon a kéményen keresztül és felpattanjon a szánra. Ha feltételezzük, hogy a szóban forgó 91,8 millió otthon egyenletesen helyezkedik el a föld felszínén, akkor a két ház között a távolság 1,2 km. A teljes út így 117 millió km nem számítva a kitérőket, amelyekre még a mikulásnak is meg kell ejtenie. Ez azt jelenti, hogy a Mikulás szánja mintegy 1000 km/s sebességgel halad, a hangsebesség 3000-szeresével. Egy hagyományos rénszarvas kb. 25 km/h-val megy, ha nagyon siet.

4. A szán rakománya újabb érdekes kérdés. Feltéve, hogy minden gyerek 1 kg ajándékot kap akkor a Télapó szánja kb. 378 millió kg-ot nyom (nem számítva a Télapót). Aki, ha tényleg minden otthonban megeszik egy kis édességet, mondjuk két (2) db. szaloncukrot akkor az út végére kb. 2,943 millió kg-t hízik, de ettől eltekintünk. Egy hagyományos rénszarvas max. 150 kg-ot képes elhúzni földön. Még ha feltételezzük, hogy a repülő rénszarvas mondjuk tízszer ennyit képes elhúzni, még akkor is minimum 214 200 db kell ahhoz, hogy az egész szánt Télapóstul elhúzza. Ez a sok szarvas 353 430 tonnára növeli az egész súlyát. (Csak összehasonlításképp: az amerikai Enterprise atommeghajtású anyahajó negyed ekkora tömegû!)

5. Ha ez a 353 430 tonna súlyú szán 1000 km/s-os sebességgel közlekedik, akkor nagy légellenállásba ütközik, a légellenállás felhevíti a rénszarvasokat. A két vezér rénszarvas másodpercenként 143.000 gigajoule energiát nyel el (eközben 234 milliárd decibel erejű robbanás hallatszik) kigyújtva maguk mögött a többi rénszarvast. Az egész szán rénszarvasokkal 4,26 ezredmásodperc alatt ég el. Eközben a Mikulásra 297 000 N erő hat, ami mondjuk egy 75 kg-os Télapó esetén 8.207.123 kg erővel préseli a szán háttámlájához.

Parker McCormann

Forrás: PR Herald


A fentihez kapcsolódó írás itt !

Az orosz nemzeti zenekultúra kialakulása

Társadalmi, történelmi háttér

Európa államai közül Oroszországban a 19. sz. közepén rendkívül hátrányos helyzetben volt. Itt következett be legkésőbb a polgári átalakulás, itt élt legtovább a középkor, itt volt legnagyobb a nyomor és a szellemi elmaradottság. Óriási volt a bürokrácia, s a titkos rendőrség által támogatott igazságtalan jogi rendszert minden szinten a korrupció uralta. A társadalmi problémák jó része a jobbágyság intézményében gyökerezett, s káros hatásai áthatották az élet minden területét, így a reformok a jobbágyság eltörlésére koncentrálódtak. (Jobbágyfelszabadításra csak 1861 után került sor.)

Az önálló orosz zenekultúra kibontakozása

Az orosz irodalom ez időszakban a művészetek közül elsőnek tárta fel az orosz valóságot. (Puskin, Dosztojevszkij, Tolsztoj). A zeneművészet - bár valamivel később - szintén felzárkózott az irodalomhoz és szoros kapcsolatban állt vele. Kezdetben a nyugati zene - olasz és francia opera - dominált, s az operabemutatók helyszínéül a fényűzően berendezett Pétervár udvari rezidenciája szolgált. S bár a nyugati zene hatása hátráltatta a hazai zeneművészet kibontakozását, ugyanakkor példát mutatva, formai és tartalmi elemeket kölcsönözve segítette is a megerősödését.

1836-ban döntő fordulatot jelentett Mihail Ivanovics Glinka: "Ivan Szuszanyin" c. operája. Bár Glinka arisztokrata származású volt, egész művészetét áthatja az orosz nép iránti szenvedélyes szeretete. Zenei világa 2 nagy forrásból táplálkozott: az orosz népdal és az olasz operaszínpad, melyet nyugat-európai tanulmányútja alkalmával ismert meg.

Ivan Szuszanyin c. operájában Szuszanyin a népi hős, a hazafi típusa volt, aki az ellenséges sereget egy áthatolhatatlan erdőbe vezeti, hogy aztán ő is ott vesszen. Az orosz opera történetébe e műben van először jelentős szerepe a nép és az ellenséges hadsereg drámaian konfliktusteli jeleneteinek. Az opera fináléja az orosz nép megdicsőülése. nem volt tehát véletlen az Ivan Szuszanyin 1836-os szentpétervári premierjének fergeteges sikere a demokratikus irányultságú társadalmi körökben. A feudális nemesség azonban gúnyosan "kocsis"-zenének nevezte, s a mű címét a cár parancsára "Életünket a cárért"-ra kellett változtatni, mivel a jobbágyi Oroszországban nem létezett nagyobb áldozat, mint az, amit az istenért vagy a cárért hoztak. Glinka már e művében kialakította az orosz nemzeti opera alaptípusát, amely hazai zenei forrásokból építkezik és amelyhez később minden orosz zeneszerző mint kiindulóponthoz tér vissza.

Második, "Ruszlán és Ludmilla" c. operáján közel öt évig dolgozott. Az ihletet Puskin epikus mesekölteményéből merítette, s ez a képzeletbeli téma módot adott arra, hogy a zenei képzelőerőt határtalan magasságokba emelje. Glinka nemcsak a régi orosz dallamok motívumaival dolgozott, hanem az egzotikus-keleti - arab, perzsa, kaukázusi - zene táncelemeivel is. Az elsők között volt, akik használták az egészhangjegyes skálát, a bővített hármashangzatokat, a merész zenei harmóniákat. Mivel Berliozhoz szoros barátság fűzte, bátran merített az ő ötletdús hangszereléséből is, ezt azonban mesteri módon alárendelte az orosz zenei hangzásvilágnak. Bár életműve nem terjedelmes, zenetörténeti jelentősége vitathatatlan, hiszen művészetével és egész lényével pártfogolta az orosz művészet ébredező demokratikus törekvéseit.

A 19. századi orosz művészet kibontakozása éles harcok közepette zajlott le. Az értelmiség két táborra szakadt:

1. nyugatosok: az ország nyugati mintára történő átalakítása mellett, a polgári átalakulás mellett döntöttek.
2. "szlávofilek" a konzervatívszárny: félt a nyugati felvilágosult szellem beáradásától, s mereven ragaszkodott a hagyományokhoz.

Volt egy időszak, amikor a két irányzat harca a zenei életen belül is érezhető volt.

I. A zenei konzervatív szárny

Tevékenységük legfőbb érdeme az orosz zenei élet felvirágoztatása. Nevükhöz fűződik a pétervári és a moszkvai "Orosz Zenei Társaság", és az első pétervári és moszkvai konzervatóriumok megalapítása. Vezetői: Nyikolaj Rubinstein és Artur Rubinstein voltak. E zenei réteg legjelentősebb és legmeghatározóbb egyéniségének számított:

Pjotr Iljics Csajkovszkij

(1840-1893)

Az orosz zenei romantika legsokoldalúbb nagy alkotói egyénisége. Művészetében egyesíti a nyugati romantika vívmányait az orosz nemzeti hagyományokkal. Csajkovszkij volt az első igazi orosz zeneszerző. Jómódú, középosztálybeli családból származott, s már gyermekkorában megnyilvánult rendkívüli érzékenysége a zene iránt. A pétervári konzervatóriumban Anton Rubinstein tanítványaként tökéletesen elsajátította a zene tudományát. Szentpétervári tanulmányait követően tizenkét évig a moszkvai konzervatóriumban dolgozott, mint pedagógus. Művei kezdetben kedvezőtlen hazai fogadtatásra találtak. Eme kudarc a túlfeszített munka, labilis lelki alkata és egy elhibázott házasság 1877-ben idegösszeomlásba sodorták. A kivételes tehetséggel megáldott orosz mester tragikusan ellentmondásos személyiség maradt. A lelki nyugalom pillanatai ritkák voltak nála.

Érzékeny lelki alkata, homoszexualitása, emberi kapcsolataiban nehézségeket okozott. A zenéjéből áradó szépség, tisztaság és harmónia azonban gyakran segített e nehézségek és lelki problémák leküzdésében. Lenyűgöző zenei stílusa tette lehetővé, hogy pártfogóra talált egy gazdag özvegyasszony, Nagyezsda Filaretovna von Meck személyében, aki bőkezű támogatásával kisegítette anyagilag is válságos helyzetéből, s megteremtette számára a gondtalan alkotói munka lehetőségét. Visszatérő depressziós rohamai számára Firenze városa megkönnyebbülést jelentett. 1878-ban költözött oda egy Mme von Meck által számára bérelt lakásba. Itt szokatlanul jól érezte magát, a várost 1879-ben hagyta el. Ettől kezdve állandóan utazgatott, mint műveinek dirigense beutazta Európát megismerkedett Brahmssal, Grieggel, Mahlerrel. 1880-tól kezdve neve világhírűvé vált. A muzsika majdnem minden műfajában alkotott maradandót. 1893-ban, élete utolsó évében sikere, népszerűsége és az iránta tanúsított tisztelet meghaladta a zeneszerzőknél szokásos mértéket. Alkotó erejének a csúcsán volt, ötvenhárom évesen is bővelkedett művészi tervekben. Egy alattomos kolerafertőzés azonban idő előtt véget vetett életének.

Művei

Csajkovszkij célja ugyanaz, mint az Ötöknek - az orosz népzenén alapuló zeneművészet megteremtése -, zenei neveltetése és sajátos lelki alkata folytán azonban közelebb állt a nyugat-európai romantikához, mint az Ötök csoportja. Máig sem szúnő népszerűségének magyarázata, hogy a maga érzés- és gondolatvilágát a legközérthetőbb hangon tudta a közönség elé tárni műveiben. zenei stílusának eredetisége az orosz népi melódiakincsen alapuló, közvetlen hangú zeneművészet. Művészete leginkább abban különbözik orosz kortársaitól, hogy a nemzeti hangot alárendelte az egyéni, emberi általános érvényű igazságok művészi ábrázolásának. A nyugati zenekultúrák közül a francia állt a legközelebb hozzá (Gounod, Bizet, Massenet), s részben az olasz zene is (Verdi), ám a német zene újító törekvéseivel, Wagner reformjával nem értett egyet.

Zenei példaképe és eszményképe Mozart volt, zenéjének örömtelisége, kristályszerű csillogása, a belőle áradó humanizmus maradandó értéket jelentett számára.

Szimfonikus programzenéje

Témájuk legtöbbször az emberi lét örök problémájával, az élet-halál kérdésével foglalkozik: "Vihar", "Hamlet", "Rómeó és Júlia" nyitányfantázia.

Hat szimfóniája közül főként az utolsó három vált a 19. század szimfonikus zenéjének igazi csúcspontjává.

"IV. f-moll szimfónia"	}	az ember úrrá lesz a sors erői felett.
"V. e-moll szimfónia"
"VI. h-moll patetikus szimfónia"		ez a mű a hattyúdala, melyben a hős elbukik a végzettel vívott küzdelemben.

Versenyművei

"B-moll zongoraverseny"

"D-dúr hegedűverseny"

E versenyművek a zeneirodalom legtisztább és legpompásabb értékei közé tartoznak, s a mai hangversenyélet állandó repertoárdarabjai.

Zongoraművei

"Évszakok"

"Gyermekalbum"

Színpadi zenéje

Csajkovszkij kitűnő zenei dramatikus is volt. Tíz operát komponált, melyek közül kettő - az "Anyegin" és a "Pique Dame" - a világ zenedrámáinak ékszerei. Mindkét esetben lélektani operát írt, s mindkettő alapjául Puskin műve szolgált. További operái - "Az orleansi szűz", Mazeppa", "A varázslónő", "Jolanta" - többnyire nem jutottak túl az orosz operaszínpadokon.

Annál inkább betörtek az ismertség világába Csajkovszkij balettjei - "Hattyúk tava", "Csipkerózsika", "Diótörő" -, melyek mesés hangvételű zenéjük szépségével nyűgözik le a közönséget, s nem egyszer azzal, hogy ihletésüket tisztán az orosz népművészetből merítik.

II. Az "Ötök" csoportja

Az Ötök csoportja volt a másik zenei szárny, amely az orosz nemzeti művészet megteremtéséért harcolt.

Tagjai: Milij Balakirev, Cezar Kjui, Rimszkij Korszakov, Alexander Borogyin, Mogyeszt Muszorgszkij.

Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij

(1839-1881)

A zenei realizmus egyik első képviselője, a realista orosz zene és zenés népdráma megteremtője, a 19. századi színpadi zene történetének Wagner és Verdi mellett legnagyobb alakja. Hiányos zenei műveltsége ellenére Muszorgszkij tehetsége kivételesen egyéni és sajátos, zseniálisan eredeti volt. Noha nemegyszer zenei amatőrnek csúfolták, zsenialitásában tisztánlátón felismerte, merre fejlődik a zene. Az élő zenei nyelvből merített intonációk felhasználása, a merészen harmonikus gondolkodás, a vonzalom az orosz dal iránt, a legmélyebb emberi érzések valóságos kifejezése alapján Muszorgszkijt nemcsak a realista zenedráma alkotójának, hanem a zenei impresszionizmus közvetlen elődjének is tekintik.

Nemesi családból származott, 10 éves koráig falun élt. Apja birtokán nőtt fel, ahol a cselédektől és gyermekkori nevelőnőjétől a "Nyanyától" hallott népdalok, népmesék egész életére, egész művészetére hatással voltak. Bár már gyermekkorában kivételes zenei tehetséget mutatott, alá kellett rendelnie magát apja akaratának és elvégezni a kadétiskolát. Ám nem sokáig maradt ezredénél, 20 éves korában szakított a katonai pályával, csatlakozott az Ötök társaságához, s a szentpétervári művészek bohém társaságában élt. Inkább az unalmas hivatali munkát választotta, tisztviselőként dolgozott, hogy ezután minden erejét a zenének szentelhesse. Gyenge alkatú, neurózisra hajlamos ember volt, ezért nagyon megviselte, amikor az Ötöket összefűző kötelékek fellazultak, s ő is magára maradt. Növekvő idegbántalmai elől alkoholmámorba menekült. Ez is elősegítette 1881-ben bekövetkezett halálát.

Művei

Muszorgszkij művészetének a maga korában nem volt olyan fogadtatása, mint pl. Csajkovszkijnak, túl naturálisnak és nyersnek ítélték meg az Ötök-ben is csak Borogyin lelkesedett érte. Nem volt túlzottan termékeny komponista, s amit hátrahagyott, annak javarésze félbemaradt, befejezetlen alkotás. Nagy részüket Rimszkij Korszakov hangszerelése juttatta el a közönségig. Műveinek témája az élet igazságának megismerése, a különböző emberi jellemek, karakterek ábrázolása, az orosz nép, az orosz történelem. Stílusát művészi realizmus jellemzi: az élet valóságának megismerése, annak bátor művészi megragadása, s ily módon való visszaadása a társadalomnak. Egyik f ő törekvése az orosz nyelvre alapozott deklamáció = énekbeszéd megteremtése volt. Főleg nagy dalciklusaiban sikerült ennek művészi szintű megvalósítása.

Dalok

Közel 80 dalt írt, közülük három dalciklus a legnevezetesebb.

"Gyermekszoba dalok"		7 darabból álló dalciklus.
(pl.: "Nyanyával" "A sarokban" "A bogár")
"Napfény nélkül"	}	dalciklusok
"A halál dalai és táncai"
Legközismertebb dala a "Bolhadal"

Zenekari műve

"Éj a kopár hegyen"

szimfonikus mű

Színpadi zenéje

"Házasság"	Gogol komédiája nyomán készült opera. A szöveg szó szerinti megzenésítése, librettó nélkül.
"Borisz Godunov"	Muszorgszkij művészetének ereje ebben az operában mutatkozott meg a leginkább. A szerző maga írta a szövegkönyvet Puskin azonos című tragédiája alapján. Újszerűsége és nagysága a művészien alkalmazott zenei realizmusban rejlik. Az orosz népnek, mint a történet aktív tényezőjének domináns szerep jut az egyes szereplők, mélyenszántó lélektani megrajzolásában, főként az önjelölt cár, Borisz lelki válságaiban és gyötrelmeiben. A mű csak nehezen érvényesült, 12 évvel a szerző utolsó finomítása után került először bemutatásra. III. Sándor cár először betiltotta az operát, mivel világnézetének nem felelt meg sem a gyilkos cár realisztikusan megrajzolt alakja, sem a nép meggyőzően kifejezett haragja az orosz nemesség, a bojárok iránt. A mű partitúrája örök kihívás maradt. Különböző szerzők - pl. Rimszkij Korszakov, D. Sosztakovics - hangszerelési beavatkozásokkal igyekeztek növelni a mű zenedrámai hatásosságát.
"Hovanscsina"	Szintén történelmi témájú opera, amely az orosz nép szenvedéseit ábrázolja a cári önkényuralom idején.
"Szorocsinci vásár"	Vígopera, e két utóbbi operáját nem fejezte be, s ennek oka örömtelen élete, valamint az alkohol erős befolyása volt.

Zongoraműve

"Egy kiállítás képei"

Több darabból álló zongoraciklus, amelyet később Maurice Ravel francia zeneszerző hangszerelt át szimfonikus költeménnyé. Az 1874-ben keletkezett művet Muszorgszkij barátjának Victor Hartman orosz festőnek a művész halála után rendezett kiállítása ihlette. A zeneszerző 10 tételben zenésítette meg festő barátja rajzait. Az egyes tételek közé "Promenade" felirattal összekötő zenét írt, amelyekben önmagát kívánta ábrázolni, amint a képek előtt sétál és szemléli őket.

1. kép: "Gnóm"

"Fantasztikus figura görbe lábakkal" írja róla Muszorgszkij, s zenéjében a torz alak tragikumát érzékelteti. Az utána következő "Séta" motívuma már oldottabb hangulatot teremt.

2. kép: "Az ódon vár"

Olaszos ritmus utal az itáliai környezetre, majd ismét a "Séta" következik.

3. kép: "Tüilériák kertje"

A párizsi parkban játszadozó kedvesen mozgalmas jelenet, a dinamikát a zenében a staccatók jelzik.

4. kép: "Bydlo"

Közvetlenül az előző tétel után hangzik fel, annak éles ellentéteként. A párizsi játszótér mozgékony staccatói után a kietlen lengyel tájon haladó ökrösszekér küzdelmes útját érzékelteti a basszus súlyos akkordjainak egyhangú döcögése. Utána ismét a "Séta" közjáték szólal meg.

5. kép: "Kiscsibék tánca a tojáshéjban"

Hartman, aki kiváló színpadi díszlettervező is volt, Szerov: Trilby c. balettjéhez rajzolta e vidám színpadképet.

6. kép: "Goldenberg Sámuel és Smüle"

Egy gazdag és egy szegény zsidó párbeszéde, s ebben az egyenlőtlen esélyekkel folytatott vitában az utolsó szót a gazdag Goldenberg Sámuel mondja ki. Ezután utoljára hangzik fel a "Séta" motívuma, ismét egész terjedelmében, alig némi módosítással idézve a bevezetést. Ettől kezdve már gyors ütemben vonzza a tárlat látogatóját a képek egyre izgalmasabb mondanivalója.

7. kép: "A limoges-i piac"

Zongoristák hírhedt erőpróbája e tétel. A veszekedő kofák sebesen pergő nyelvelését és indulatos gesztusait a piac mozgalmas életét, szüntelenül csattogó staccatókkal ábrázolja a zeneszerző.

8. kép: "Katakombák"

Az előző lármás jelenből átmenet nélkül visz a képek útja a néma régmúltba, Párizs katakombáinak hideg és mozdulatlan mélyébe. Ezen a képen Hartman önmagát ábrázolta, amint a párizsi katakombákat - a római kori síremlékeket - lámpással végigjárja. Muszorgszkij e tételben a "Séta" már ismert dallamát dolgozta fel sejtelmes, kísérteties zenében, s latin címet adott: Con mortuis in lingua mortua (Halottakkal a holtak nyelvén).

9. kép: "Baba Jaga kunyhója"

E tétel realisztikus mozgalmassága feloldja az előző kép hátborzongató valószerűtlenségét. Baba Jaga az orosz népmese boszorkányalakja. A tétel befejezése virtuóz kadenciával vezet át a szvit záróképéhez.

10. kép: "A kijevi Nagy Kapu"

Hartman készítette Kijev számára annak a díszes városkapunak a pályatervét, amelyet Hősök Kapujának neveztek, és amelyhez felhasználta a régi orosz építőművészet díszítő elemeit. A szvit diadalmas hangú pompás fináléja érzékelteti az ősi orosz elemeket.

Nyikolaj Andrejevics Rimszkij Korszakov

(1844-1908)

Az "Ötök" csoportjának meghatározó egyénisége volt, 27 évesen a szentpétervári konzervatórium professzora lett, s oly intenzíven vetette bele magát elméleti tanulmányaiba, hogy hamarosan a korabeli Oroszország legműveltebb művészévé vált. Részben az "Ötök" hatására, részben született demokratizmusából eredően Rimszkij Korszakov szívébe zárta az orosz népzenét. Gyűjtötte és harmonizálta azt, nincs még egy orosz művész, akinek életműve ilyen mélyen a népi hagyományokból eredne.

Művei

Alkotómunkája súlypontját 15 operája képezi. E művek leggyakrabban Puskin, Gogol és Osztrovszkij témáiból indulnak ki. Némely alkotásához a szerző maga írta a szövegkönyvet.

"Hópelyhecske"	a fantasztikus meseszerűséget kitűnően összekapcsolta az orosz élet realitásával.
"Szadko"	ebben egy régi legendát dolgozott fel, történelem és mitológia, kereszténység és pogányság keveredik a műben.
"Mese a Szaltán cárról"	a vokális és hangszeres kifejezés szándékos kontrasztjával valóságos és nem létező személyeket jellemzett.
"Az aranykakas"	a szatirikus jelenetek váltogatásával színpompás mesefreskót alkotott.

Rimszkij Korszakov, a hangszerelés és a hangszínezés kiváló mestere egy sor értékes szimfonikus művet alkotott, melyek közül a "Spanyol capriccio" és a "Nagyorosz Húsvét" vált világszerte népszerűvé.

Forrás

Segítség komolyzene!”

avagy a romantikus Pannon Filharmonikusok

„Segítség, komolyzene!” címmel tartanak „beavató” koncertsorozatot havonta a Pannon Filharmonikusok. A zeneértő közönség kinevelését fontos feladatnak tartják, így rendszeresen tartanak Pocaklakó- és Babakoncerteket, hogy idejekorán zene élményben részesítsék a legkisebbeket.

A Pannon Filharmonikusok azokról sem feledkeznek meg, akiknek a komolyzenével való találkozása későbbi életkorra halasztódott. Igaz, az idősebbek sokszor már másfajta zenei irányzatokkal találkoztak, és ez befolyásolja a komolyzenéhez való viszonyukat. (Csak megjegyzem, a csöppségekhez a komolyzene áll közelebb, jobban értik, mert struktúrája jobban emlékeztet az emberi hangra, amely ebben a korban számukra még elsősorban érzelmeket közvetít. Így van ez a komolyzenével is, nem értik, de csodálatosan érzik a komolyzene üzeneteit.) A nagyobbakkal és a felnőttekkel pedig meg kell szerettetni a komolyzenét. A decemberi koncert Csajkovszkij: Hattyúk tava című balett-zenéjét ismerteti meg a kisebb és nagyobb közönséggel az ANK Nevelési Központban december 3-án 18 órai kezdettel.

A választás tökéletes. Csajkovszkij az első Európa-szerte népszerű orosz zeneszerző. Romantikus életművét sajátos dallamosság, érzelemgazdagság, és élénk hangszerelés jellemzi. A Szentpétervári Konzervatóriumon tanult. Egy gazdag özvegy, Nagyezsda Meck segítségével (akivel valójában soha nem találkozott) teljesen a zeneszerzésnek szentelhette magát. Fő művei operák (köztük az egyik legismertebb az Anyegin) és balettek (úgymint a Rómeó és Júlia, a Diótörő). Hat szimfóniát, hegedűversenyt, három zongoraversenyt, kamara-, kórus-, zongoraműveket, dalokat írt. Műveinek romantikus szerkezetét és dallamvilágát könnyen megszeretik azok is, akikhez nem kifejezetten áll közel a komolyzene. Balettjei, amelyek a romantikában oly gyakori meseszerű librettót követik kifejezetten felkeltik az ifjabb korosztály érdeklődését is.

De úgy tűnik a zenekar szinte egész decembere a romantika jegyében zajlik: Akik december 11-én ellátogatnak a POTE Aulába a 19h 30-kor kezdődő koncertre ugyancsak romantikus és késő-romantikus orosz zeneszerzők társaságában tölthetnek egy estét. Csajkovszkij: Hattyúk tava c. balettje mellett Muszorgszkij Éj a kopár hegyen c. művét és Rahmanyinov Opusz 1. No 1fisz-moll zongoraversenyét., hallgathatják meg.

Muszorgszkij (1839-1881), az orosz zene egyik legnagyobb alakja szülei akaratából katonatiszti kiképzést kapott, noha zenei tehetsége már kisgyermekkorában kiütközött. Húsz éves korában lemondott tiszti rangjáról és attól kezdve a zenének élt. Az „orosz ötök” zeneszerzői csoport tagja lett, akik a régi orosz zene felkutatását, ápolását tűzték ki célul, és ezt akarták új műveik révén megismertetni a világgal. Muszorgszkij nemcsak az orosz népzenéhez vonzódott, hanem hazájának történetéhez, az ősi népszokásokhoz, a régi pogány hitvilágból megmaradt hagyományokhoz is és mindenek fölött az orosz néplélekhez. Mindezt tökéletesen tükrözik művei, amelyekből sugárzik a zeneszerző rendkívül eredeti egyénisége — annak ellenére, hogy zenei képzettsége nem volt hiánytalan: operáit és az ezen a napon felcsendülő szimfonikus költeményt is barátja és „Ötök”-beli társa, Rimszkij-Korszakov hangszerelte. Az Éj a kopár hegyen című hangversenyfantáziát Gogol Szent Iván-éj című drámája nyomán komponálta 1867-ben. A téma, a megnyílt sírokból előjövő és boszorkányszombatot tartó holtak, igen népszerű volt a romantikus zenében (gondoljunk Berlioz Fantasztikus szimfóniájára), Muszorgszkij azonban a régi hiedelem jellegzetesen orosz változatát írta meg.

Sergey Rachmaninov(1843-1943). Bár zeneszerzőként való elismerése váratott magára, zongoraművészi teljesítményével, legendás technikai tudásával és ritmusérzékével hamar tekintélyt szerzett, nemzedéke legnagyobb zongoristája volt. Művei többsége Csajkovszkijéval rokon késő romantikus stílusú, bár jelentős mértékben érezhető Chopin és Liszt hatása is. Három zongoraversenyt írt. Mindhárom népszerű. „Első zongoraversenyét (fisz-moll) még konzervatóriumi évei alatt, 1892-ben mutatta be, majd Aleko című operájával aranyérmet nyert az oklevél-pályázati vizsgán. Rachmaninov művészete Csajkovszkij nyomdokain halad: bár egy emberöltővel fiatalabb volt Csajkovszkijnál, mégis a konzervatív stílus mellett foglalt állást, és mint ilyen, szemben állt az orosz „Ötök” törekvéseivel (…). Ahhoz, hogy ez a stílus mégse tűnjék idejétmúltnak, porosnak a XX. század első felében, a zeneszerzés technikájának olyan mérvű virtuóz elsajátítása és az ihletnek olyan forró heve kellett, mint ami Rachmaninov néhány művét jellemzi.” (www. Fidelio.hu Pándi Marianne)

Forrás Terasz

AZ ÓKORI RÓMA ÉPÍTÉSZETE

AZ ÓKORI RÓMA ÉPÍTÉSZETE

A korszak világképe és történelme: etruszkok, latinok és görögök Itália félszigetén. Az etruszk királyság bukása, köztársaság. Az etruszk szokásrend továbbélése: társadalom, vallás, szertartások. Latin szövetség. Politikai és gazdasági hegemónia megteremtése, a kultúra és művészet behódolása az előzmény kultúrák előtt. Császárság. Építészet: az etruszk templom és síremlék. A boltozásos technika. A köztársaság korának templomai, a görög és római típus összehasonlítása. A fórumok felépítése és fejlődése. A középületek: a bazilika típusának kialakulása. A köztársaság korának lakóháza: Pompei. Építészeti együttesek: Praeneste: Fortuna Primigenia. A felületosztó architektúra: a Colosseum felépítése és építészeti kialakítása. A császár-fórumok Rómában. Városépítészet, hadiépítészet, mérnöki munkák és tájrendezés. Emlékmű építészet. A térművészet kezdetei: Pantheon. Tivoli, Baalbek, Caracalla termái, Maxentius-bazilika. Diocletiánus palotája Splitben. A római birodalom pannóniai építészete.

Az etruszkok történetéről még ma is keveset tudunk. Kr.e. 8. században már az olasz félszigeten éltek: kultúrájuk virágzása a Kr.e. 5. századra tehető. Ez időben az Appennini-félsziget nagyobb részét uralmuk alatt tartották. Utolsó királyukat a fellázadt latinok Kr.e. 510-ben űzték el. Szokásaikat, szertartásaikat, az általuk felhalmozott tudást a rómaiak vették át és fejlesztették tovább. Írásos emlék, krónika alig maradt fenn róluk, ezért eredetükről sem sokat tudunk. Valószínűleg Kis-Ázsiából vándoroltak ki és telepedtek le Itália földjén.

Az első ismert etruszk emlékek a krétai törzsek sírépítményeikhez és a mykénei kupolasírokhoz hasonlítanak. Méhkas formájú, álboltozatos építmények, melyhez hasonlókat azonban Kréta szigetén vagy Mykénében akkortájt már nem építettek. Mindez elő-ázsiai eredetüket bizonyítja. De hasonló módon folytatták és továbbfejlesztették a mykénéi erődítések építésének technikáját.

Az ő találmányuk volt a "boltöv kapuja" (Porta dell'Arco Volterrában), melynek fala négy-öt méter vastag tufa kövekből épült, a boltív pedig ék alakúra megfaragott kemény mészkő kövekből (Kr.e. 4. évszázad). A boltíves nyílásáthidalás technikáját a görögök is ismerték, az íves formát azonban nem kívánták beilleszteni építészetük szigorú, oszlopos-gerendás rendjébe. Az etruszkok nagy vívmánya, hogy a boltöves nyílásáthidalásban rejlő sokoldalú formai lehetőséget felismerték: ezzel példát adtak a római építészeknek a pilléres-boltozatos, oszloprendekkel díszített árkád motívumának kifejlesztéséhez.

Az etruszk városokról csupán római közvetítéssel szerezhetünk tudomást: úgy tűnik, szabályos, négyzet formájúak voltak, tervezett, derékszögű utcarendszerrel. Három kapujuk, három fő útjuk és három templomuk volt, a három főisten, Tinia, Uni és Minvra tiszteletére. A "városalapítás" etruszk szertartását a rómaiak is átvették: a város négyszögletű kerületét egy fehér bikával és fehér tehénnel, rézekével szántották körül (Marzabotto városának feltárt maradványai).

Az etruszkok - mint ahogy az az ókori kultúrákban máshol is előfordul - a halált az élet egy másik formájának tekintették, ezért sírjaikban nem egyszer saját lakóházaikat mintázták (Perugina: Volumnius sírja). A sírkamrák központi tér köré csoportosultak, ahogy később a római lakóház lakószobái is az átrium (belső udvar) köré épültek.

A latin rómaik a Kr.e. 8. században Közép-Itáliában, az etruszkok és a déli görög kolóniák közötti, vizes, mocsaras völgyekben, a mai Róma környékén paraszti közösségekben éltek. A kis falvak latin és szabin lakói a hagyományok szerint Kr.e. 753-ban egyesültek egyetlen városi közösségé. Sokáig az etruszk királyok fennhatósága alatt éltek. Kr.e. 510-ben - miután sikerült az etruszk uralom alól megszabadulni, köztársaságot alapítottak: a közügyek intézését választott hivatalnokokra - consulokra - bízták.

Az etruszk szokásokból és kultúrából azonban szinte minden hagyományt átvettek. Az etruszkoktól tanulták a madárjóslatok szertartásait, a látványos diadalmenetek megrendezését és az állatviadalok szokását. A diadalmenetek fontos kelléke volt a diadalív, az állatviadaloké pedig az amphitheatrum: a rómaiak ezeket etruszk mintára továbbépítették.

A római kultúra másik forrása a görögöké volt. Előbb a dél-itáliai görög kolóniákat hódították meg (Kr.e. 3. évszázad), majd a balkáni félsziget görög városait (Kr.e. 168). Az első ismert római templomépület, így a kör formájú, oszlopos Vesta templom mestere minden bizonnyal görög építész lehetett. A Forum Boarium megmaradt négy oszlopos, oromzatos temploma, a Fortuna Virilis (Kr.e. 2. század) a hellén sajátságok mellett már római jellegzetességeket is mutat: ezek nagyobb részét bizonyíthatóan az etruszk templomépítészetből vették át.

A Fortuna Virilis templom főhomlokzata előtt a görögöknél szokásos oszlopsort megkettőzték: így a templom tömegének egy harmad részét az oszlopos tornác teszi ki. E mögött helyezkedik el a zárt cella, melynek mélysége az épület hosszának további két harmadát foglalja el. A főhomlokzat oszlopai a cella tömör felületén fél- és háromnegyed oszlop formájában ismétlődnek meg: a fél oszlopok a tornác oszlopaival együtt harmonikus egységet alkotnak.

Érdemes e kis méretű templomot a hasonló nagyságú, görög templomokkal összehasonlítani. A két, méretre szinte azonos épülettípus között fontos különbségeket találunk. Érdemes ezeket felsorolni. A görög templom - hála a homlokzatokon körbefutó oszlopos folyosónak - minden oldalról egyforma képet mutat (prosztylosz): a homlokzatok egymással egyenértékűek. A római templom főhomlokzata gazdagabb kialakítású, mint az oldalhomlokzatok (félperipterosz). A főhomlokzat jelentősége nő: ezzel az épület jellegzetes irányultságot kap, azaz a templomépület leghatásosabban a főhomlokzat irányából - frontálisan - érvényesül.

A görög templomot csupán három lépcsőfok választja el a környező tájtól: a római magas pódiumon áll és a magas oldalfalak közé épített lépcsőn csupán a fő homlokzat irányából közelíthető meg. A bejárathoz vezető lépcső megint csak tovább erősíti az épület "frontális" - főhomlokzatra irányuló - jellegét. E különbséget legtöbb esetben a templomok elhelyezése magyarázza. A görög templom egymagában, az őt körülvevő táj részeként áll természetes környezetében: a római templom ezzel szemben legtöbbször egy-egy városi tér - fórum - fontos alkotóeleme, épületek karéja veszi körül.

A görög templomot fedő nyeregtető laposabb hajlás esetén is biztonsággal elvezeti az esővizet: ennek megfelelően oromzata is alacsonyabb. A római templom tetőzete - a helyi, esősebb időjárásnak megfelelően - meredekebb: ez a tympanon erősebb hajlásáról is jól leolvasható.

Ami a templomok fő szerkezeteit illeti: a klasszikus görög templom általában kőből épült, a római gyakran kő, tégla és fa szerkezetek együttes alkalmazásával, égetett kerámia - terrakotta - burkolattal készült. A Rómában alkalmazott vulkáni kövek amúgy sem voltak alkalmasak a finomabb tagozatok kialakítására: a görög templomokhoz hasonló, tisztán és élesen metszett kőprofilokkal ritkábban találkozunk. Különösen a tufa anyagú oszlopok faragása volt durvább, a kemény mészkövet - travertin - könnyebben, jobban lehetett formálni.

A köztársaság építészetéről három campaniai város - Pompeji, Herculaneum és Stabiae - megmaradt emlékei alapján kaphatunk képet. E három települést Kr.e. 79-ben a Vezúv kitörése pusztította el. A hamu- és láva réteg alól csupán a 18. században szabadították ki a bámulatosan épen maradt emlékeket.

A köztársaság korabeli - korai - római városok egykori kialakításáról Pompeji kiásott fóruma ad tájékoztatást. A fórum minden oldalról zárt, városi tér volt. A térre fő tengelyében kapu vezetett. Ezzel átellenben állt a várost védő isten vagy császár pódiumra helyezett temploma. A tér további oldalait - a görög agórák mintájára - emeletes oszlopsor keretezte.

A fórumon egymás mellett sorakoztak a legfontosabb középületek: a bíróság épülete, a "basilica", a szenátus, városi és tartományi tanács székhelye, a "curia", a gazdasági és építési hivatal és más középületek és raktárak. A fórumok említésre méltó épületei voltak a vásárcsarnokok és az üzletek, a közelben helyezkedett el a cirkusz, az amphitheatrum, a színházak - theatrumok - és fürdőépületek - thermák.

Pompeji kiásott romjai a köztársaság korának lakóházairól is tájékoztatnak (38. ábra). E korra még a családi lakóházak voltak jellemzőek, melyek helyén később több emeletes bérházak - "insulák" épültek. Az egész szabályos lakótömböt kitöltő, előkelő lakóház, a "domus" volt, ennek alaprajzi elrendezésében az etruszk hagyományok jól kimutathatók. A római lakóház fontosabb helyiségei - szemben a görög házakkal - mindig szimmetrikus elrendezésűek voltak. A bejárat (fauces) tengelyében találjuk az átriumot, melyet Pompejiben befelé lejtő félnyereg tetők vettek körbe. Az esővízet a középen kihagyott nyílás gyűjtötte össze és vezette az átrium közepén elhelyezkedő vízmedencébe (impluvium).

Az átrium körbefutó félnyeregtetőit sok esetben csak a tetőzet túlfutó gerendavégei támasztották alá ("orvos háza"). Máshol a lefutó tető négy sarkát egy-egy oszlop támasztotta alá ("Ezüstlakodalom háza"). A nagyobb méretű átriumok ereszét oszlopsor kísérte (Epidius Rufus háza). Az összes helyiségek az udvarra nyíltak. Két oldalt lakószobák helyezkedtek el, az udvar két oldalsó végében egy-egy benyíló (cubiculae) "T" formájúra bővítette a belső udvart.

A ház fő helyisége, a "tablinum" a bejárattal szemben helyezkedett el. Utóbbi a ház urának és feleségének hálószobája volt, később fogadótér céljára építették: oszlopos teréből széles átjárón lehetett a kertbe (hortus) jutni. A hátsó kertet magas, tömör fal vette körül: később ezt oszlopfolyosóval övezték (perisztylium). A pompeji házak belsőit festéssel díszítették.

Az első nagyszabású középületek, város méretű együttesek a polgárháborúk idejéből, a császárság előtti évtizedekből származnak. Az első polgárháborút Marius és Sulla vívta és Kr.e. 82-ben Praeneste elfoglalásával végződött. A második polgárháború Kr.e. 49-45 között zajlott: Caesar meggyilkolása után Octavianus trónra lépésével (Kr.e. 31) kezdődött el a császárság kora.

Később, a Flavius és Antonius családból származó császárok (69-180) az akkor ismert világ nagyobb részét elfoglalták. A határok szélesedésével velejárt az egyes tartományokban fellángoló nyugtalankodás. A birodalom összetartó erői a Krisztus születése utáni évszázadban egyre gyengültek: a hatalmat katona császárok ragadták kezükbe. A keresztények üldözése Nagy Konstatntínusz (285-337) idejében szűnt meg, ekkor a kereszténység a birodalom állami vallása lett.

A keletről betörő törzsek szakadatlan támadásai az utolsó császárt, Romulus Augustulust 476-ban lemondásra késztette, ez a római birodalom végét jelentette. A polgárháborúktól a császárság bukásáig eltelt jó négy évszázad alatt számtalan császári fórumot és jelentős középületet emeltek. Közülük az első - Fortuna Primigenia szentélye Prenestében - éppen a polgárháború lezárásának emlékére épült, Kr.e. 82-ben.

A hatalmas templom romjait csupán az l950-es években találták meg: felépítését a fellelt apróbb részletekből rekonstruálták. A teraszokra épült együttes szigorúan szimmetrikus elrendezésű. A "szerencse istenasszonyának szentélye" a negyedik teraszon épült, magas, lépcsőzetes alépítményre. Az első szintre kétoldalt fedett lejtő - rámpák - vezetett. Az második terasz lépcsője a kompozíció tengelyében kapott helyet, az itt kialakított csarnok átvágásával.

A teraszok homlokzata mögött húzódó csarnokteret hosszdongával fedték: a boltíves nyílások sorát hatalmas pillérekkel támasztották alá. A boltozatos (archivoltos) architektúra a homlokzaton is megjelent. Nehézkes formáján azzal enyhítettek, hogy a faltestek homlokfelületére felületosztó architektúra formájában "rámásolták" a görög eredetű, oszlopos-gerendás (architrávos) homlokzati rendszert. Az így előállt homlokzati architektúra az úgynevezett "Colosseum-motívum" (39. ábra), melyet ettől az időtől fogva az építészetben folyamatosan használtak.

Igen jellemző a római építészet szemléletére, hogy a fél oszlopokból és egyenes gerendákból álló építészeti elemek a terhek viselésében nem vettek részt: feladatuk csupán a dekorálás volt. Csupán látszatát adták a hagyományos architektúrának, azaz "szerepet játszottak". Mögöttük a természetes, vulkánikus kötőanyaggal készült betonboltozatok és betonpillérek viselté az igazi terheket. Ez a féle szerkesztésmód az antik római építészet teljes történetét végigkísérte.

Az elkövetkező időkben az egymást követő császárok sorra építették fel fórumaikat (40. ábra). Pompeji fórumához képest a méretek természetesen erőteljesen nőttek: a fórum rendeltetése azonban - legalább is részben - megmaradt. A római császári fórumok mindegyikét magas kőfal választotta el az őket körülvevő városrésztől. A kőfalnak természetesen gyakorlati szerepe is volt: a gyakori tűzvészektől óvta a becses építészeti együtteseket. A falak ugyanakkor az építészeti elhatárolódást is szolgálták. Minden egyes császári fórum - hatásos hossz- és kereszttengelyeivel, tengelybe állított templomépületeivel és félkörívvel (exedra) bővített oszlopcsarnokaival egy-egy külön világot jelképez.

Az ókori Róma városközpontja az egyes zárt városi terek "összeadásával" - additatív módon - jött létre (Forum Romanum, Kr.e. 2. sz., (12. kép) Caesar fórum, Kr.e. 46., Augustus fóruma Kr.e.20., Trajanus fóruma, 113.) (41. ábra). A császári fórumok csak részleteikben, rom formájában maradtak fenn. Ezzel szemben a dél-franciaországi Nimes fórumának temploma - Maison Carrée - (Kr.e. 20-ban Agrippa építtette) ma is áll: ezt megtekintve valósabb képet nyerhetünk az egykori fórumon álló római templom megjelenéséről.

Az ókori Róma legjellegzetesebb épületei közé tartoztak a színházak. Ami ezeket a színházakat görög előképeiktől megkülönbözteti: a római színház - kevés kivétellel - a városok belső magjában épült. A természetes adottságok - lankás domboldal - felhasználásáról természetesen szó sem lehetett: a nézőtér alatti "dombot" építmény formájában valósították meg. Marcellus színháza Kr.e. 13-11. között épült, öntött beton szerkezettel, átlós mintájú kő burkolattal: a lelátók alatti folyosókat beton dongák sora fedte. Nézőterén egyszerre 11.000 római polgár foglalhatott helyet. (Az épület félkör ívben hajló falait később palota homlokzatába foglalták.)

A színházak mellett - etruszk mintára - amphitheatrumok is épültek: a gladiátorok és vadállatok harca lépcsős arénával körülvett arénában folyt. A legnagyobb ilyen építmény a Flaviusok amphiteathruma, a római Colosseum (42. ábra), (13. kép), mely a Kr. utáni első évszázad derekán épült. (Nevét talán Néró közelben elhelyezett, lerombolt szobor - kolosszusáról kapta.) A Colosseum építésze lényegében egymásnak fordítva két színházat épített. A hatalmas épület ötvenezer főnyi közönségnek adott helyet: ezek mozgását és elhelyezését mintaszerűen megszervezték. A nézőteret és a négy emeletes körfolyosó rendszert beton pillérváz támasztja alá.

A hatalmas építményt négy szintes architektúra díszíti. A pilléres-boltozatos épületpalást elé oszlopos-gerendás látszat-architektúrát (Colosseum-motívum) állítottak. A nyílásokkal gazdagított három alsó szintet nagyvonalú, "abroncsszerű" tömör felső szint fogta össze. Az építmény hatalmas méretei ellenére ma is arányosnak és kiegyensúlyozottnak tűnik.

Hasonló tudatossággal, merész mérnöki munkával épültek fel a római polgárok komfortját szolgáló mérnöki létesítmények, hidak, vízvezetékek (aquaeductus) hídjai, völgyzáró gátak és a kontinenseket átívelő utak rendszere (Borostyánkő-út). A római kor embere kevéssé tisztelte a táji adottságokat, mint az őket megelőző görögök. Tudatos munkával a táj átalakítására törekedtek. Tájalakító munkájuk eredményeit ma is viselik kontinensünk egyes vidékei.

Sajátos alkotásai a római időknek a diadalív, melyen a hazatérő győztes hadsereg átvonult. Az ellenségtől zsákmányolt fegyvereket a diadalívek oldalára vésték (Titus diadalíve).

A tervezett római város központja a katonai tábor volt. Alakja legtöbbször szabályos négyzet, hossz- és kereszttengelyében egy-egy főúttal. A várfalakat bástyák sorával erősítették meg: a főutak tengelyében kapukat létesítettek. A főutcák által határolt negyedeket derékszögű mellékutcákkal osztották további, szabályos tömbökre. (Timgad castruma 328 x 357 méter méretű, "telepített" város volt). A polgárváros (canabe) legtöbbször a katonai tábor köré települt (Arrabona, 2-3. évszázad).

A császárság második szakaszában hatalmas középületek egész sora épült Rómában és a provinciákban. Ezek egyike volt a Trajanus fórumához kapcsolódó "bevásárló központ" (Mercati di Traiano). Anyaga téglával burkolt beton volt, a közel százötven üzletet (taberna) három, ívesen hajló "üzletutca" mellé, emeletes tömbökbe telepítették. A terület közepét hatalmas "vásárcsarnok" foglalta el. A vásárcsarnok két emelet magas belső terét hat, folyamatosan összekapcsolt római keresztboltozat fedte. Az oldalsó üzletek két szinten kaptak helyet. A földszintieket a központi térből, az emeletieket galériás folyosóról lehetett megközelíteni.

A római építészet legjelentősebb alkotása a Hadrianus korában épült Pantheon (43. ábra) (118-128). Korában fórum épületeinek együttesébe foglalták, ma önmagában áll. Nyolc oszlopos előépítmény - porticus - mögött 43,30 méter átmérőjű, kupolával fedett, hatalmas rotunda alkotja az épület magját. (Hasonló méretű belső terei voltak a császári termáknak - meleg-fürdőknek - is: például Caracalla termái.) A rotonda belső térhatása lenyűgöző. A belső teret félkör- és szögletes alaprajzú térbővületek gazdagítják: a hét fülke a hét bolygót jelképezi. A tér megvilágítását 8,92 méter átmérőjű felső körbevilágító - opeion - biztosítja: a felülről bezúduló fényköteg tovább növeli a tér drámai hatását. A Pantheon terében lényegében a világegyetemet modellezte meg a római kor építészete, rendkívül meggyőző, látványos formában.

A hatalmas belső tér nyugalmát és erejét a tökéletesen megoldott kupolaszerkezet erősíti. A külső-belső betonköpeny között öntött betonból épült szellemes rajzú vázszerkezet. A beépített építőanyagok súlya alulról felfelé fokozatosan csökken, a faltestek üregesek.

A betonboltozat különféle fajtáinak alkalmazása megszabadította az építészeket a korábbi idők kőszerkezeteinek merev szigorúságától: ennek hatására a római kor legvégén új stílus - egyfajta "görbe vonalú" építészet bontakozott ki. Jó példa erre a Baalbekben felépült Venus templom (44. ábra), melynek könnyed, ívekkel határolt tetőszerkezetét a henger formájú, tömör szentély elé állított oszlopok sora hordja. A templom ugyancsak karéjokkal "megcsipkézett" pódiumon áll.

Hadrianus a Róma melletti Tivoliban építtetett magának pompás villaegyüttest (118-135). A nagyszámú építményből álló együttes létesítményeit domboldalban helyezték el. A "görbe vonalú" építészet egyik legösszetettebb alkotása a császár szigetre épült körvillája (Teatro Marittimo) (45. ábra). A Piazza d'Oro északi pavilonja nyolcszög alaprajzú és esernyőre emlékeztető, könnyű tető fedi. Az épületekből, parkokból, fasorokból álló "építészeti tájat" számtalan kisebb-nagyobb épület, parkok, vízmedencék és fasorok gazdagítják.

Diocletianos spalatói (Split) palotájának alaprajza (46. ábra) (160 * 190 méter) leginkább várfalakkal körülvett katonai táborra hasonlít. Csupán a tengerre néző homlokzat könnyedebb felépítésű. Alaprajzát a fő- és keresztutca bontja négy negyedre. Különösen érdekes a palota előcsarnoka a bejárat tengelyében. A nyitott előteret oszlopokra épített boltöves árkád kíséri. A boltív és az oszlop párosítása először itt jelentkezett Európa építészetében.

Forrás