Szabados György: Nyílt levél - Az igazságról

A Magyar Értelmező Kéziszótár az "igazság" szócikket több megközelítésből vizsgálja. Többek között ez olvasható: "Valaminek igaz volta. A valóságot hűen tükröző, neki teljesen megfelelő, igazi tényállás. Valamely közösségben kialakult erkölcsi eszmény, követelmény, illetve ennek érvényesülése. A törvényeknek, jogszabályoknak való megfelelés, illetve nekik megfelelő döntés, ítélet." Most, ebben a pillanatban már tudom, hogy nem ezt a témát kellett volna választani. Vagy egyetlen szót sem szabadna szólni róla, vagy előadássorozatokon át kellene megközelíteni valamennyire, hiszen annyira szerteágazó, annyi ellentmondónak tűnő tényező takarja el! Az előbb olvasottak szerint részben "igazi tényállás", részben "valamely közösségben kialakult követelmény". És ezt is találtuk: "a törvényeknek, jogszabályoknak való megfelelés." Nos, nézzük csak. Nagyon nagy gond az, ha igazságnak képzelem azt a normát, amely valamely közösség kialakult követelményrendszere. Időben a történelem évezredei során, és térben szerte a Glóbuszon, megszámlálhatatlan közösség alakította ki a maga igazságát. Ugyanaz az elv, tett, szó, egyszer az oltárra emelhetett valakit, másszor a máglyára lökhetett. Gondolom, sokaknak ismerős a hívő körökben elhangzó párbeszéd: "És te mikor ismerted meg az igazságot?" "Ó, én már ... (ekkor és ekkor)" A hiba ott van, hogy X közösségben ez azt jelenti, hogy: "mikor kerültél kapcsolatba a mi tantételeinkkel?" Bár Y közösségben is az a kérdés formája, - az igazságnak titulált ismeretek ennek a közösségnek a dogmái, melyek esetleg homlokegyenest különböznek az előzőétől. Akkor hol van, és micsoda az igazság? Pontosan ezt kérdezte valaki 2000 éve egy halálra szánt fogolytól. A názáreti Jézus a helytartó faggatózására mondta: "Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról." Jn.18,37. (Károli fordítás) Pilátus pedig megkérdezte: "Micsoda az igazság?" Jn.18,38. (Károli fordítás) Eddig minden rendben van, mert a legilletékesebbtől megtudhatta volna a római hatalmasság, hogy világának kesze-kusza látszat-, és áligazságai helyett mi - a nagybetűs IGAZSÁG. Nagyszerű, hogy megkérdezi. De rettenetes, és gyalázatos, hogy mindössze monológnak szánta ezt a kérdő mondatot, mert választ sem várva, otthagyja Jézust, és kimegy a vádolóihoz. Tetszett még az Értelmező Szótár azon megállapítása, hogy az igazság a törvényeknek, jogszabályoknak megfelelő döntés, ítélet. Milyen kár, hogy a gyakorlatban ennek nyomát sem látni. Érthetetlen, elfogadhatatlan ítéletek, fellebbezések, másod-, és ki tudja hányadfokú ítéletek napnál világosabban bizonyítják, hogy a jogszolgáltatás és az igazság köszönő viszonyban sincs egymással. Sőt, a törvények és az igazság is csak alig-alig. Nem túlzás úgy fogalmazni, hogy annyiféle igazságba ütközünk, ahány ember, ahány érdek van. Pedig ez nonszensz! Nem lehet egyszerre igaz, hogy a csecsemőnek a legjobb az anyatej, és az, hogy legjobb neki a kolbász. Nem egyforma igazság, hogy a virágoskertet vízzel kell öntözni, és az, hogy hypót kell rálocsolni. Talán az igazságról is biztosat kellene megtudni. Illetékest kellene keresni. Olyan illetékest, akiről ebben a témában Isten Igéje így tesz bizonyságot: "Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." Jn.1,14. (Protestáns fordítás) Milyen szomorú, hogy Pilátus mellette állva, vele beszélgetve, nem ismerte fel. Pedig az Úr neki is megmondhatta volna, mint neked, kedves hallgató, és nekem, és 2000 év óta minden bibliaolvasónak: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." Jn.14,6. (Károli fordítás) Tehát Pilátus kérdése mindössze annyiban hibázott, hogy nem "mi" az igazság, hanem "ki". Amennyiben a helytartónak nem lett volna sürgős a Mester vérét kívánó népvezérek társasága, és megvárta volna Jézus válaszát, talán hallhatta volna: "az Igazság itt áll előtted, és vele beszélsz." Mi van a mi igazságainkkal és igazságkeresésünkkel? Vajon mindig az éppen divatosat, a népszerűt választjuk ki magunknak? Vagy hagyjuk, hogy maga az Igazság válasszon ki minket? Csak kérdezem - önmagamtól is -, a válaszra vágyakozva kérdezzük-e, micsoda, kicsoda az igazság? Ha így van, várd meg barátom a választ is. Az az apostoli tanács, hogy "szüntelen imádkozzatok" (Thess.I.5,17. (Károli fordítás)), nem az imamalom fontosságát hirdeti, hanem azt, hogy legyen állandóan nyitott a hírközlő csatornád az Isten felé. Akkor biztosan felismered, hogy mennyire fontos számodra a Szentírás, hiszen az Úr Jézus utolsó földi éjszakáján így imádkozott az Atyához: "A te igéd igazság." Jn.17,17. (Károli fordítás) Hiszen - ugye - az igazságot keressük!? Az Üdvözítő ezt is ígéri - és nemcsak az első században élt követőinek -: "Kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad ... amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra." Jn.14,16. 16,13. (Új katolikus fordítás) Összegezve az elmondottakat, nem vagyunk kiszolgáltatva azoknak a félrevezetéseknek, melyek az igazság ruhájában jönnek. Nem kell kétségek és bizonytalanságok között vergődnünk. Mennyei Atyánk írott Igéje, mely az Úr szavai szerint az igazság, a Szentlélek, aki elvezet minden igazságra, és maga az Úr Jézus Krisztus a garancia a célba találásra. Ezt a megérkezést, igazságra találást kívánom mindenkinek, azzal a bizonysággal befejezve a mai nyíltlevelet, amelyet Megváltónkról tesz a Biblia: "Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá." Kor.I.1,30. (Protestáns fordítás)

Forrás: http://www.nyiltlevelek.ini.hu/