AZ ÓKORI GÖRÖG ÉPÍTÉSZET

A görög építészet kezdetei

A görög őskor folyamán alakultak ki fokozatosan az alaprajzi rendszer és felépítés elemei. A fejlődés régészeti ásatásokkal feltárt csekély maradványokon és néhány korabeli, épületet ábrázoló iparművészeti tárgyon figyelhető meg. Jól szemléltetik a fejlődést a Korinthoszi-öböltől északra fekvő Thermon egykori Apollón-szentélyében feltárt, korban egymást követő és egymásra rétegeződött épületek maradványai: két megaron, és az egyik helyére i. e. 625 táján épült ún. C-remplom.
Egy elpusztult megaron alapjai fölé i. e. 625 körül épült szárított agyagtégtából. Keskeny naoszát fa oszlopsor két hajóra osztotta. Nyitott bejárati végét az oldalfalak és a közöttük álló oszlop közeiben kapuszárnyak zárták le. Hátsó végén az erősen kinyúló cellafalak opiszthodomoszt fogtak közre. A naoszt kölapokra állított faoszlopokkal határolt folyosó, pterosz vette kőrűl. A fagerendákból készült párkány frízén a triglifek és metópák színes mázú, égetett agyagból készültek, hasonlóan a kinyúló szarufavégekre szögezett díszes geiszon is. Ezek számos töredékét találták meg az ásatásnál.

Az archaikus kor emlékei

Az i. e. VII. században - még jobbára fa és agyag alkalmazásával - lényegében kialakult a dór peripterosz templomok alaprajzi rendszere, felépítése és oszloprendje, díszítő részleteivel együtt. Az anyag, szerkezet és forma harmonikus egységét azonban csak az i. e. VI. század folyamán teremtette meg a fokozatos áttérés a kőépítészetre.
Kezdetben változtatás nélkül átvették a fa-agyag építkezéseken kialakult arányokat. Az arányokkal való kísérletezés során az egyes vidékekre jellemző, egyéni alkotások jöttek létre. Ezt mutatják az archaikus kor kiemelkedő emlékei: Olümpiában a Héra-templom, a szicíliai Szelinus ún. C-temploma, a dél-itáliai Poszeidonia ún. Bazilikája és a korinthoszi Apollón-templom.

• Olümpia: Héra-remplom. A Peloponnészosz nyugati részén fekvő Olümpia ősi kultuszhelye előbb csak a környékbeli lakosság, majd az i. e. VIII. századtól az összgörögség Zeusz tiszteletére rendezett ünnepi versenyjátékainak lett a színhelye. Az itteni szent liget, az Altisz és környezete a görög és a római kor tíz évszázada alatt nagyszámú. jobbára vallásos, részben világi rendeltetésű, jelentős művészeti értékű alkotással épült be.
  A Héra-remplom, ill. Héraion, az itt állott épületek egyik legkorábbika i. e. 600 körül épült. Dór stílusú, hexaszril peripterosz. Naosza pranaosz és opiszthodomos között cellát foglal magába.
  

  Falai mészkő tömbökből rakott lábazat fölött szárított agyagtéglából épültek. Az oldalfalakat a cellában négy-négy beugró falnyelv tagolta, amelyek a falakat merevítették, egyben - a födémgerendák alatt a fesztávot csökkentették, és így tágasabb belső tér kialakítását tették lehetővé. Utóbb a falnyelvek elé - ezeket talán el is bontva - oszlopsorokat állítottak, amivel a cella háromhajóssá vált. A falnyelvek és a belső oszlopok tengelye egybe esett a külsőkével.
  A naoszt a homlokoldalakon hat, a hosszoldalakon tizenhat oszloppal határolt oszlopfolyosó vette körül. Az oszlopok és a gerendázat eredetiteg fából készültek. A faoszlopokat évszázadok folyamán fokozatosan cserélték ki a készítésük idejének megfelelő formálású kőoszlopokra. Így ezeken a dór stílus fejlödése az archaikus kor zömök, nehézkes oszloptörzseitől a lapos, erősen kiívelő echinuszos fejezeteitől a hellénisztikus karcsúbb, de kissé száraz, merev formálásáig végig követhető. A finomabb megmunkálású díszítöelemek égetett agyagból készültek.

  A rendkívül hosszú és nyomott arányú archaikus templomnak ma csak kétlépcsős alépítménye, naoszának lábazati fala és néhány oszlopa áll. Más részeinek nagyszámú töredéke maradt ránk.
  Az olümpiai szent liget központi épülete a klasszikus kor egyik legjelentősebb alkotása, az V. század közepén épült, hatalmas Zeusz-remplom volt, amelynek ma csak a földrengéstől ledöntött romjai láthatók. A templomokon kívül a területen különböző korokból származó szentélyek, kincsesházak, oszlopcsarnokok (sztoák), tanácsház, vendégszállások, tornacsarnok (gümnászion) és birkózótér palaisztra helyezkedtek el. A körítőfalon kívül, keletre fekszik a dongaboltozatos átjárón megközelíthető futóversenypálya, amelyet eredetileg az i. e. VI. században alakítottak ki. A kőlapokból kirakott rajt- és célvonal közötti 192,28 m távolság volt a görög hosszmérték, a stadion. A húsz versenyzőre méretezett, 29 m széles pályát földrézsűkből kialakított, többször bővített lelátók veszik körül, amelyeken 50 000 néző foglalhatott helyet.
  
  

• Szelinusz: C-templom. A Szicília délnyugati partján települt gazdag dór város fellegvárának területén négy, keleti részén három nagyméretű dór peripterosz templom romjai maradtak fenn, amelyeket istenségeik biztos ismeretének hiányában az ABC betűivel különböztetnek meg. A legjelentősebb az i. e. VI. század közepén a fellegvárban épült C-templom, a város legrégebbi és legnagyobb temploma.
  Erősen megnyújtott cellájába zárt pronaoszból léphettek, amelyet elől antepillérek közötti oszlopok helyett, kapunyílással áttört fal határolt. A nyítást három egymásra hajtható bronz kapuszárnnyal zárhatták. A cella belső végéhez kincstár (adüton) kapcsolódott. A naoszt a homlokoldalakon hat, a hosszoldalakon tizenöt oszloppal határolt, széles oszlopfolyosó vette körül, amelyet a bejárati oldalon második oszlopsorral megkettőztek. Az egymástól viszonylag távol állított, kevésbé zömök, erősen sudarasodó oszlopok fejezete nyaktagból, kis lemeztaggal csatlakozó, nagykiűlésű, lendületes ívű echinuszból és széles abakuszból áll. A gerendázat súlyos, magassága meghaladja az oszlopmagasság felét. A föhomlokzaton a triglifek között archaikus domborművekkel díszített metópák helyezkedtek et. Az orommezőt hatalmas, női szörnyfejet, a Gorgór ábrázoló kerámia dombormű töltötte ki, és kerámia elemekkel burkolt, gazdag ornamentális festésű geiszonok keretezték. Az épület más részein a lyukacsos mészkő tufa felületeket vékony habarcsréteggel simították és festették.
  A templom négylépcsős alépítményen emelkedett, amely a homlokoldalon nyolclépcsős feljárattá bővült. A fennmaradt alépítményen 1926-ban állították fel újra az ókorban földrengéstől leomlott építmény északi oszlopsorát a párkányzat egy szakaszával.
  
  
• Poszeidonia: ún. bazilika. A Dél-Itália nyugati partján alapított acháj telepes-város, latin nevén Paestum Héra-szentélyében fennmaradt két templom közül a tévesen bazilikának nevezett Héra-templom az i. e. VI. században épült. Különleges elrendezésű, archaikus dór peripterosz, végoldalain kilenc, hosszoldalain tizennyolc oszlopos, széles oszlopfolyosókkal. Az antepillérek között három oszloppal határolt pronaoszból két bejárat vezetett a nyújtott cellába. Ezt középtengelyében hét oszlop sora két hajóra osztotta. Zárófalának közepén az oszlopsort lezáró falnyelv nyúlt ki, szélén pedig bejárat nyílt a hátsó kincstárba.
  

  Vaskos oszlopai erős íveléssel sudarasodnak, felső átmérőjük az alsónak csak kétharmada. Fejezeteik mélyen visszametszett, levélsorral díszített nyaktagból, lapos, erősen ívelt, alján levélkoszorúval díszített echinuszból, és közel azonos magasságú abakuszból állnak. A gerendázatot csak architráv és fríz alkotja, amelyen közvetlenül a tető színezett kerámia szegélyű eresze nyugodott. A templom kőfelületeit vékony habarcssimításon fehér alapon kék és vörös díszítőelemekkel színezték. A templomnak teljes külső oszlopsora, architrávja, továbbá három belső oszlopa áll. A naosz falai az alapok felett elpusztultak.
  
  

• Korinthosz: Apollón-templom. A Peloponnészosz északkeleti partján, a görög félszigettel összekötő földszorosnál, az Iszthmosznál fekvő ősi kereskedő városban, a dór stílus szülőhazájában i. e. 540 körül épült az arányaiban már kiforrott dór peripterosz templom. Négylépcsős alépítmény krepidóma fölött a véghomlokzatokon hat-, kétoldalt tizenöt oszlopos folyosó fogta körül a naoszt. Ezt tömör harántfal osztotta hosszában két belső térre: az antefalak között két oszloppal határolt pronoszból nyíló nyagyobb keleti és nyugati oldaláról nyílóbkisebb helyiségre. Előbbit négy-négy, utóbbit két-két oszlop tagolta három hajórara festették.

A klasszikus kor emlékei

A klasszikus korra végleg kiforrottak a dór templom alaprajzi elrendezésének és felépítményének megoldásai és harmonikus arányai, amely így uralkodó típus maradt. Az archaikus korra jellemző helyi sajátosságok erős eltérései csökkennek. A dór mellett jelentős az ión stílus is. Főként Kisázsiában és a közeli szigeteken alkalmazzák monumentális templomokon, attikai változatát pedig Athénben. Az i. e. V. században megjelenik a korintuszi oszloprend is.
A növekvő lakosságú, tervszerűen kiépülő városokban felépülnek az első állandó középületek és színházak. Az építkezésekhez az igényesebb megjelenés érdekében a mészkövek és a kerámia díszek mellett egyre inkább alkalmazzák a márványt is.
A kor kiemelkedő emlékei Aigina szigetén az Aphaia-templom, az akragaszi Zeusz-templom, a poszeidóniai ún. Poszeidón-templom, az athéni fellegvár, az Akropolisz épületegyüttese és az ún. Thészeion, az eleusziszi telesztérion, a phigaliai Apollóntemplom, a delphoü Apollón-templom és tholosz, az epidauroszi körtemplom és srínház, továbbá néhány emléképület.

• Aigina Aphaia-templom. Az Athén tengerpartjától délre fekvő, dórok lakta szigeten korábbi szentélyek helyén i. e. 500 körül épült az Artemisz istennővel azonosuló helyi istenség tiszteletére. Bár még őriz archaikus vonásokat, arányai és formái érettek. Aránylag rövid tömegét háromlépcsős alépítményen két végén hat-hat, oldalain tizenkét, viszonylag karcsú dór oszlop szegélyezi. Gerendázatának magassága az oszlopokénak már csupán egyharmada, és ezáltal könnyedebb hatású. A cellához két végén antefalak között két oszloppal határolt pronaosz és opiszthodomosz kapcsolódik. Belsejét kétszintes, alsó magasabb oszlopok áthidalójára állított felső alacsonyabb oszlopokkal alakított oszlopsorok két - csupán 90 cm széles - szélső és 3 m széles középső hajóra osztják.
  
  
• Akragasz: Zeusz-remplom. A Szicilia déli partján állott dór város, a mai Agrigento szent kerületében, - ahol öt dór peripterosz templom romjai is fennmaradtak -, az i. e. V. század elején épült. Egyik legnagyobb, egyben legsajátosabb görög templom, az egyetlen ismert pszeudoperipterosz. A hatalmas, 53 m széles és 110 m hosszú épületet szabadonálló oszlopsor helyett tömör fal határolta. Ezt kívül a végoldalakon hét, a hosszoldalakon tizennégy óriási féloszlop, belül ezek tengelyében falpillérek tagolták.

A falakkat egyűtt kváderkövekből épült, alul 4 m átmérőjű, 18 m magas féloszlopok kannelúráiban egy ember elfért. A romok között talált 8 m magas férfiszobrok, telamónok valószínűleg az oszlopközökben, a félmagasság fölött visszaugratott falsík előtt álltak, és felemelt, behajlított karjukkal az erősen kiugró gerendázatot támasztották alá.
A belső teret két, fallal kitöltött kőzű pillérsor osztotta a peripteroszok oszlopfolyosóinak megfelelő szélső hajókra és középső cellára. A bejáratok a keleti homlokzat két szélső és a déli oldal középső oszlopkörében nyíltak.
A templomnak ma már csak földrengéstől teljesen ledöntött maradványai láthatók.

• Poszeidónia: ún. Poszeidón-templom. Az archaikus Héra-templom mellett valószínűleg Zeusz tiszteletére az i. e. V. század közepén épült, az olümpiai Zeusz-templom mintájára. A klasszikus szigorú dór stílus legépebben fennmaradt emléke. Végoldalain hat, hosszoldalain tizennégy oszloppal határolt (pronaosszal és opiszthodomosszal közrezárt) celláját kétszintes oszlopsorok osztják három hajóra. A templom a lebontott cellafalak födém és tető híjával teljes egészében, párkányzatával és oromzataival együtt fennmaradt. Így jól érzékelhető súlyos, nyugodt tömegének egykori uralkodó jellege az alacsony beépítésű környezetben.

Athén: Akropolisz.

Athén szent kerületét alkotó fellegvára hegyekkel és dombokkal körülvett medence közepén magasodik a város fölé. A mükénéi korból eredő vár helyén épült archaikus templomegyüttest a perzsák i. e. 480-ban a város megszállásakor lerombolták. Ehelyett épült az i. e. V. század közepétől, Athén fénykorában az új együttes. Rendeltetése egyaránt volt vallási és politikai.

Elsősorban az idegen hódítók fölött Athéné istennő segítségével aratott gyözelem emlékművének szánták, és építésének költségeit jelentős részben a hadizsákmányból fedezték. Ugyanakkor a vezető szerephez jutott Athén és politikai vezére, az építkezés fő mozgatója, Periklész a görögség egyik vallási, politikai és kulturális központjává akarta tenni. Ezért a legmagasabb művészi színvonalon igyekeztek megvalósítani, hogy felül-múlja más vallási központok, Olümpia és Delphoi fényét és jelentőségét, és méltó módon hirdesse Athén gazdagságát és hatalmát. Az Akropolisz a város védő istennőjének szent kerülete, a tiszeletére rendezett Panathénaia ünnep színhelye, a városon át a templomáig vezető felvonulás célpontja volt. Az együttes épületeit, templomait ezért úgy rendezték el, hogy a felvonulás meghatározott útvonalán végighaladó tömeg elött egyenként és együtt is hatásosan táruljanak fel.

A nagyrészt korábbi, erős védőfalakkal körülvett Akropolisz legjelentősebb épületei a Kapuépítmény, a Propülaia. a Niké Aprerosz-templomocska, a Parthenon és az Erechtheion.

• A Propülaia az Akropolisz várfalakkal körülvett fennsíkjának nyugati peremén, a meredek lejtőn kígyózva felvezető út végpontjánál, i. e. 537 és 531 között Mnésziklész tervei szerint épült korábbi, eltérő tengelyű kapuzat helyén. A pentelikoni márványból készült, ünnepélyes kapuépítmény - mint elődje is - a tirünszi vár kapuzatainak elrendezését fejlesztette tovább. Lényegében a várfal vonulatára merőleges, antepillérekben végződő falak közötti átjáró. Ezt harántfal osztotta tágasabb külső és néhány lépcsőfokkal magasábban emelkedő belső oszlopcsarnokra. A harántfalban öt, a közép felé növekvő méretű kaput nyitottak.
  A külső és a belső csarnok teljesen azonos homlokzatát hat dór oszlop alkotja főpárkánnyal és szobordísz nélküli, üres oromzattal lezárva. A belső csarnok tömege magasabb padlószintje következtében a külső fölé emelkedik oromfalas tetőzetével. A nyugati külső csarnok magas lépcsőzetű alépítményen áll. A lépcsőzetet a középső, szélesebb oszlopközben a legnagyobb kapunyíláshoz vezető lejtős feljárat szakítja meg. Ezen hajtották fel az áldozati állatokat a fellegvárba. A csarnok részben visszaállított gerendás és kazettás márvány mennyezetét a rámpát közrefogó három-három ión oszlop támasztotta alá.
  A kapuzatot alkotó kőzéprészhez kívül kétoldalt U-alakban a bejáratra merőleges tengelyű szárnyépületek kapcsolódnak. A középrészről kiforduló lépcsős alépítményen emelkedő, a kapuzaténál alacsonyabb homlokzatukat antepillérek között három dór oszlop, főpárkány és oromzat alkotja. A bal oldali, északi szárny az oszlopsorral határolt előcsatnokból és az ebből nyíló, eredetileg ünnepi lakomák céljára szánt, majd képtárnak, pinakothékának használt teremből áll. Az előcsarnoktól dór pilaszrerekkel tagolt, középen ajtóval, kétoldalt egy-egy ablakkal áttört fal választja el.
  A szimmetrikusan ugyanilyen elrendezésűre tervezett déli csarnoknak csak a főhomlokzata épült meg a szemköztivel azonosan. E mögött csak - a túlsónál mélyebb, nyugat felé a Niké-templomhoz átjáróul nyitottan hagyott - előcsarnok épült.
  A fellegvár belseje felől a kapucsarnok kétoldalán egy-egy nagyobb termet terveztek, amelyeknek csak a sziklába vágott alapárkai készültek el.
  A Propülaia az egyszerű épülettömegek kapcsolásának, egyben a dór és az ión oszlop együttes alkatmazásának egyik első görög kísérlete. Belső oszlopai az attikai ión legszebb példái közé tartoznak.
  
  
• Niké Aprerosz temploma. A Szárnyatlan győzelemistennő, ill. Athéna Niké kis szentélye i. e. 420 körül a Propülaia déli csarnokától nyugatra kiugró mükénéi sziklabástya kiszélesített, kváder támfalakkal körülvett teraszán épült, talán a Parthenon egyik mesterének, Kallikrarésznek a tervei alapján. Márványból készült, kis méretű, ión stílusú amfiprosztilosz. Háromlépcsős alépítményen álló, csaknem négyzetes, belül alig 4 m oldalhosszúságú cellája kelet felé teljes szélességében nyitott. Nyílását az antepillérek között két keskeny pillér osztja meg, a közöket rácsok zárták el. A cella két vége előtt négy-négy ión oszlop hordja a cella oldalfalain is végighúzódó, háromrészes párkányt.
  

  Frízének domborműve a templom három oldalán a görögök és a perzsák ütközetét, a negyediken a csatát szemlélő olümposzi isteneket ábrázolja. A kis templom a klasszikus kor egyík legszebb ión stílusú alkotása. A templom teraszát i. e. 410 táján kívül Niké-alakokat ábrázoló domborművekből összeáltított mellvéddel vették körül.
  A templom a XVIII. század végéig viszonylag épségben állt. Ekkor a törökök ágyúállás építéséhez lebontották, és köveit beépítették. 1835-ben német építészek a megtalált kövekből újra felépítették.
  
  

• Parthenon. Az együttes főépülete az Akropolisz legmagasabb részén, a fennsík déli szélén Athéna Parthenosz, a Szűz Athéné tiszteletére i. e. 447 és 438 között épült, szobrászati dísze 432-ben készült el. A hatalmas, kb. 31 x 70 m alapterületű épület Ikrinosz és Kallikratész építészek terve szerint, a neves szobrász, Pheidiász közreműködésével épült. Teljes egészében pentelikoni márványból építették, korábban megkezdett, a lábazatnál félbemaradt, hasonló alaprajzú, de kisebb templom alépítményére, és elkészült oszlopdobjainak felhasználásával.
  A háromlépcsős alépítményen emelkedő templomot végoldalain nyolc, hosszoldalain tizenhét karcsú, finoman sudarasodó, aránylag sűrűn állított dór oszlop határolja. Az ezekkel arányos magasságú gerendázattal és a végoldalakon timpanonokkal lezárt épülettömeg rendkívül kiegyensúlyozott, monumentális hatású. Harmonikus megjelenését az alépítmény és a párkány határoló éleinek enyhe ívelése, az oszlopok kismértékű befelé dőlése és más, optikai kiegyenlítéseket eredményező, árnyalatnyi méretmódosítások fokozzák.
  A viszonylag keskeny körüljáró oszlopfolyosó padlószintjéből két lépcsővel emelkedik ki az amfiprosztilosz elrendezésű naosz. A pronaoszt és opiszthodomoszt rövid antefalak előtt hat-hat oszlop sora határolja, így zárt előterek helyett szinte második oszlopfolyosót alkotnak. A naosz belsejét harántfal osztja hosszában két térre. A pronaoszból nyílik keleten a nagyobb cella, az opiszthodomoszból a kisebb, talán kincstár rendeltetésű nyugati helyiség.
  A rendkívül nagy, 19 m szélességű és hosszú cellát részben a fesztávolság csökkentésére, részben a tér arányos tagolására U-alakban, az oldalfalakkal és a végfallal párhuzamos, kétszintes dór oszlopsorokkal keskenyebb körüljáróra és tágas középtérre osztották. A hátsó oszlopsorral a középtér túlságosan nyújtott jellegét csökkentették. Egyben kedvező helyet biztosítottak Pheidiász 11 m magas, márvány Athéné-szobrának, amelynek ruhája arany és elefántcsont (krüszelefantin) borítású volt.
  Az alsó, magasabb oszlopokat áthidaló architrávon álltak a födémgerendákat alátámasztó felső, alacsonyabb oszlopok. A kétszintes oszlopelrendezéssel a teljes belmagasságot átfogó oszlopokat küszöbölték ki. Ezek ui. a 13 m magasságnak megfelelő nagy átmérőjükkel megbontották és lerontották volna a tér egységes hatását.
  A nyugati, kisebb terem famennyezetét a dórnál lényegesen karcsúbb arányú négy ión oszlop támasztotta alá.
  

  A Parthenon összhatásában a harmonikus arányok és az építészeti részletek végletekig kidolgozott művészi megformálása mellett jelentős szerepet játszott - sajnos töredékesen ránkmaradt - gazdag szobrászati dísze, Pheidiász és műhelyének alkotásai. A metópák domborművei mitológiai párharcok jeleneteit ábrázolják. A keleti timpanon szoborcsoportozata Athéné születését, a nyugati az istennő és Poszeidón a város birtoklásáért harci fogatról vívott párvíadalát ábrázolta. A naosz falán felül körülfutó domborműves fríz a Panathénaia ünnepi menetet eleveníti meg, amelyet a keleti oldalon az istenek gyülekezete fogad.
  A színes festésű plasztikai díszen kívül az építészeti elemek márványfelületének többszínű festése élénkitette az épület megjelenését.
  A Parthenon hatását tovább fokozza mesteri elhelyezése a kömyezetben. A Propülaiától feltáruló látványban az emelkedő sziklalejtő tetején, magas alépítményre helyezett, szoborszerűen plasztikus épülettömeg lenyűgöző monumentalitással uralkodik. A felvezető úton közeledve, majd az északi homlokzat mellett a keleti főbejáratig elhaladva a szemlélő előtt a változó magasságú és irányú nézőpontokból az épülettömeg a homlokzatok oszlopsorai és a közökben nyíló átlátások egyre újabb, de mindenfelől kedvező képet mutatnak. A belépésnél a monumentális oszlopfolyosó után a magasabban fekvő és így némileg kisebb oszloprenddel határolt, levegősen nyitott pronaosz fokozatos átmenetet biztosított a kisebb oszlopok kétszintes sorával tagolt, zárt betső térhez.
  A Parthenon a XVIII. század végéig viszonylag épségben és csekély változtatásoktól eltekintve eredeti alakjában maradt fenn. Az i. sz. IV. századtól keresztény templomnak, 1458-tól a törökök mecsetnek használták. 1687-ben a velencei haderők ostromakor az épűletben tárolt lőpor ágyúlövedéktől felrobbant, és súlyosan megrongálta azt. További károsodást okozott, hogy a XIX. század elején Lord Elgin angol követ a törökök engedélyével a szobrászati disz jelentős részét kibontotta és Londonba szállította, ahol ma a British Museumban látható. A Parthenon feltárását és részleges helyreállítását Görögország felszabadulása után, a XIX. század derekán kezdték meg.

• Erechrheion. A Parthenon északi oldalával szemben, a fennsík északi szélén, ősi kultuszhelyek romjai fölött i. e. 42l és 406 között épült Athéné és Poszeidón Erechtheusz tiszteletére. Összetett tömegű építmény, amelynek északi és nyugati homlokfalai a változatos terepalakulat miatt 3 m-rel mélyebb szintről indulnak (mert a déli homlokzat egy korábbi Athéné templom alapfalára épült). Az épület belsejét harántfal hosszában két részre osztja.
  A keleti oldalon hat ión oszlopos, nyitott előcsarnokból nyílik Athéné szenrélye. A 3 m-rel alacsonyabb padlószintű nyugati részben van a Poszeidón-szentély, és mögötte két sírhelyiség. A nyugati homlokzaton 3 m magas lábazaton négy, kívülről ión féloszlopból belülről félpillérből összetett támasz tartja a főpárkányt és oromzatot. Közeiket a római korban ablaknyílásokká szűkítették.
  Az épület oldalhomlokzatai elé északon és délen egy-egy előcsarnok ugrik ki. Az északi oszlopcsarnok túlnyúlik az épület nyugati véghomlokzatán, hogy középső oszlopköze a Poszeidón-szentély bejáratának tengelyébe essék. Az oszlopcsarnok hat ión oszlopának lábazatát és fejezetét finom faragványos díszítés borítja, amit eredetileg fémberakások is gazdagítottak.
  A déli, ún. Kariatida-csarnokon oszlopok helyett a magas lábazati falra állított hat márvány leányalak, kariatída támasztja alá a párkányt. Ez csak architrávból és geiszonból áll, talán a túlságos terhelés látszatának elkerülésére.
  Az Erechtheion kötetlenül és festőien csoportosított részeit a gondosan összehangolt arányok fogják harmonikus egységbe. A főbb istenség kultuszával meghatározott funkciója mellett szerényebb méreteiben és erősebb tagolásában az a törekvés is érvényesűlt, hogy a Parthenon zárt, monumentális tömegével ellentétes jellegű, de művészileg egyenrangú épületet állítsanak szembe.
  Az Akropolisz területén még további, kisebb-nagyobb szentélyek és más épületek helyezkedtek el. Ókori képét az épületeken kívűl az ezek szent kerületét elzáró, kapuzatos körítőfalak, támfalak, továbbá nagyszámú, sokféle megformálású emlékmű és szobor tette változatossá. Az együttesnek egykor hangsúlyos eleme volt a Propülaiának csaknem tengelyében, az Erechtheiontól délnyugatra. Athéné Promakhosz (= védelmező Athéné) hatal-mas, bronzból öntött, lándzsás szobra, ugyancsak Pheidiász műve.

• Athén: ún. Thészeion. Héphaisztosz és Athéné tiszteletére az i. e. V. század közepétől épült pentelikoni márványból, az Akropolisztól északnyugatra, a völgyben elterülő agorár szegélyező dombháton. A végein hat, oldalain tizenhárom oszloppal körül-vett dór peripterosz sok tekintetben a Parthenon elrendezését és arányait követi. Oszlopfolyosója a két végoldalon két oszlopköznyire bővített. Celláját mély pronaosz és rövidebb opiszthodomosz fogja közre. Belsejét a Parthenonéhoz hasonlóan kétszintes oszlopsor U-alakban körüljáróra és középtérre tagolta. Kiváló művészi kiképzése mellett jelentőségét emeli, hogy a legépebben fennmaradt antik görög templom. A középkor óta keresztény templomnak használják. Celláját dongaboltozattal fedték át. Figyelemre méltó, hogy a XVII. században lebontását a szultán tilalma akadályozta meg.

• Athén: Dionüszosz-színház. Az i. e. IV. században épült ki végleges alakjában az Akropolisz déli lejtőjén, korábbi színház helyén. A 17 000 nézőt befogadó, köríves nézőterét sugárirányú feljáratok tizenhárom szektorra, két körüljáró pedig három övezetre osztja. A legfelső szabálytalan körvonallal olvad be a lejtőbe. Üléssorait márványtömbökből alakították ki. Az első sorban az előkelőségek díszes faragású márványtrónusai láthatók. A márványlapokból épült mellvéddel körülvett, patkó alakú orkhésztrát az i. sz. I. században készült, dombortnűves proszkénion fal határolja.

• Arhén: Lüszikraresz-emlék. Az Akropolisz keleti lábánál i. e. 335-ben épült Lüszikratész karvezetőnek kórusával a Dionüszosz-ünnepségeken nyert versenydíja, egy bronz háromláb díszes elhelyezésére. Kis méretű, felül mindössze 2,80 m átmérőjű, 6,50 m magas emlékmű. Négyzet alaprajzú, kváderekből falazott és geiszonnal lezárt magas talapzatán íves lépcsőzet fölött pentelikoni márványlapokból összeállított, karcsú henger emelkedik. Felületét hat korintuszi féloszlop tagolja, amelyek a háromrészes párkányt hordják. Az architráv felső sávján olvasható az emlékfelirat.
  A frízt Dionüszosz mítoszát ábrázoló dombormű díszíti. Az építményt lapos hajlású, kúpos tető fedi, amelyet gazdagon faragott csúcsdíszítmény zár le. Ezen állt a bronz háromláb. Az emlékmű csaknem teljes épségben maradt fenn.

• Eteuszisz: Telesztérion. Az Athénhez közeli helységben Démétér istennő kultuszának titokzatos szertartásai, miszrériumai céljára, korábbi szentélyek helyén, a Parthenon építészetének, Iktinosznak a terve szerint kezdték az V. század közepén új hatalmas csarnok, a telesztérion építését. A szokásos görög templomoktól eltérően itt a beavatási szertartásban résztvevő tömeg befogadására nagyméretű fedett teret kellett létrehozni. A görög építészetben páratlan központos tér centrátis jellegét a köritőfalak mentén húzódó lépcsős üléssorok még inkább kihangsúlyozták. Iktinosz eredeti elgondolása helyett hat sorban hét-hét oszlopból álló, kétszintes támaszrendszer készült. A csarnok lejtős sziklaterepen épült, hátsó oldalát a lépcsős üléssorokkal a kőzetből faragták ki. A termet enyhe hajlású nyeregtető fedte. Három szabadonálló oldalán két-két bejárat nyílt az eredeti terv szerint az épületet U alakban körülölelő oszlopfolyosóból. Ehelyett az i. e. IV. század végén csak a főhomlokzat elé épült tizenkétoszlopos homlokzatú, két oszlopköz mély előcsarnok. A belső tér közepe táján állt az istennő kis, zárt szentélye. A hatalmas, bástyás védőfallal körülvett, különféle épületekkel beépített szent kerületbe nagyméretű propülaián át vezetett bejárat. A telesztérionnak ma már csak a sziklából kivésett hátsó lépcsőzete és alapozásai láthatók.

• Delphoi: Apollón-szentély. Az összgörögségnek Olümpia és Dódona mellett legjelentősebb vallása központja Apollón delphoi jóshelye volt a Parnasszosz hegység lábánál húzódó völgyben, a görög félsziget délnyugati részén. A szent kerület ősi kultuszhelye az i. e. VII. századtól épült ki a meredek hegyoldalban. A magasan elhelyezett templomhoz kígyózva felvezető utat a görög városok és uralkodók fogadalmi ajándékait őrző kincsesházak, emlék-művek és oszlopcsarnokok szegélyezték a századok folyamán egyre növekvő számban.

  Apollón temploma szabálytalan sokszög alakú kövekből rakott támfallal határolt teraszon emelkedett, több egymást követő templom helyén. Ma már csak érdekes, négyszöghálós alapozása, alépítményének részei és főhomlokzatának néhány újra felállított oszlopa látható .

  Az i. e. IV. század derekán épült dór peripterosz alaprajzában, méreteiben és oszlopszámában az i. e. VI. század végén épített és i. e. 373-ban romba dőlt elődjét követte. Ezért késői klasszikus részletformái ellenére elrendezésében, nyújtott alaprajzával, archaikus vonásokat mutat. Végoldalain hat, hosszoldalain tizenöt, viszonylag karcsú dór oszlop határolta. Celláját antefalak között két oszloppal határolt mély pronaosz és rövidebb opiszthodomosz fogta kőzre. A cellát két oszlopsor keskeny oldalterekre és szélesebb, nyújtott középtérre osztotta. Ennek végében helyezkedhetett el a süllyesztett padlószintű adüron, Apollón jóslatot osztó papnőjének, a Püthiának helyével és a kultusz más építményeivel. A templom keleti homlokzata előtt állt az isten nagyméretű oltára, amelyet ledőlt elemeiből részben újra felépítettek.

Az athéniek kincsesháza.

Az egykor nagyszámú kincsesház közül, amelyek általában egyszerű megaron elrendezésűek voltak, a fennmaradt alépítményen leomlott elemeiből e században újra felépítették az athéniek i. e. 500 körül pároszi márványból épült, dór stílusú kincsesházát. Kis méretű belső tere előtérből nyílik, amelyet az antefalak között két klasszikus arányú dór oszlop határol. Finom kidolgozású párkányán a merópák domborművei párviadalokat ábrázolnak.
A kisázsiai és szigetvilágbeli ión városok emlékművein és kincsesházain jelentek meg már az i. e. VI. században az ión stílus elemei először a görög szárazföldön. Így a naxosziak által állított, szfinx-szobrot hordó ión oszlop, továbbá a knidosziak és szifnosziak kincsesházainak homlokzatán domborművekkel gazdagon díszített frízű ión párkány és oromzat, amelyet az antepillérek között oszlopok helyett két leányalak, kariatída támasztott alá.

Az Apollón-templom fölött a meredek lejtőben az i. e. IV. században épült a nagyszabású színház. A legfelső teraszon pedig már az i. e. V. században futó- és kocsiversenypálya, stadion. Végső alakját az i. e. II. században nyerte.
Apollón szentélye alatt a hegyoldalban Athéné szent kerülere terült el. Az itteni templomok és kincsesházak között i. e. 360 körül kis dór körtemplom, tholosz épült. A 13,5 m átmérőjű, háromlépcsős alépítményen a 8,5 m átmérőjű kerek cellát húsz karcsú dór oszloppal szegélyezett körüljáró övezte. A sziklaomlástól romba döntött épületnek fennmaradt alépítményén három oszlopát a párkány megfelelő szakaszával újra felállították. Így érzékelhető a könnyedebbé finomult dór arányok adta kecsessége.

• Phigalia: Apollón-templom. Az i. e. V. század végén a Parthenon mestere, Iktinosz tervei szerint épült a Peloponnészosz középső részén, az arkádiai hegyek közötti Basszai-völgyben, Phigalia mellett. Nyújtott alaprajzával és oszlopainak számával tudatosan a régebbi delphoii Apollón-templomot követte. Észak-déli tájolását a helyén állott korábbi szentély határozhatta meg.
  

  Külsejében érett klasszikus dór peripterosz, homlokoldalain hat, hosszoldalain tizenöt oszloppal. Az oszlopfolyosó a végoldalakon két oszlopköz mélységűre bővült. Celláját antepillérek között két oszloppal határolt mély pronaosz és rövidebb opiszthodomosz fogta közre.
  Teljesen újszerű, hogy a cella hosszában két szakaszra tagolt. A hosszabb első szakaszt az oldalfalakból kinyúló, ión féloszlopokban végződő öt-öt falnyelv tágasabb középtérre és ezt kétoldalt bővítő fülkékre osztotta. A legbelső, átlós irányú falnyelvek féloszlopai és közöttük a főtengelyben álló egyetlen korintuszi oszlop választotta el a hátsó, rövid térszakaszt. Ennek keleti oldalán külön bejárat nyílt a külső oszlopfolyosóból. Az ión oszlopok átlós irányú volutákkal formált fejezetei és a korintuszi oszlop akanthusz-levélsorral és indákból alakított sarokvolutákkal díszített fejezete fölött a középtér mennyezetét hordó főpárkány húzódott domborműves frízzel. Ennek darabjait a londoni British Museum őrzi.
  A templom legfőbb jellegzetessége a külső hagyományos dór peripterosz elrendezésének és a belső ión stílusú gazdag kiképzésének ötvözése. A görög építészetben itt jelenik meg először a korintuszi oszlop. A templom romos falai állnak.

• Epidaurosz: Aszklépieion. A Peloponnészosz keleti partjánál, Epidaurosz mellett az i. e. IV. századtól alakult ki Aszklépiosz, a gyógyítás istenének legfőbb szentélye. Görög földön több ilyen vallásos gyógyhely, Aszklépieion épült, így Kósz szigetén és az athéni Akropolisz déli lejtőjén is.
  Az epidauroszi Aszklépieion ligetes területén templomokon kívül az álmukban gyógyulást vagy tanácsot váró hívők fekvőhelyéül szolgáló oszlopcsarnokok, vendégházak, gyógykutak, fürdők, továbbá tornacsarnokok és futóversenypálya helyezkedtek el, és színház egészítette ki az együttest. Aszklépiosz peripterosz elrendezésű dór temploma mellett különleges jelentőségű volt az i. e. 360 és 320 között épült körtemplom, tholosz.

  A 27,7m teljes átmérőjű épület 14,7 átmérőjű kerek celláját 27 dór oszlopos kőrfolyosó vette körül. Párkánya frízének metópáit rozetták díszítették. A cella belsejét tizennégy szabadonálló korintuszi oszlop gyűrűje osztotta körüljáróra és középtérre. A két sor akanthuszlevéllel és közülük kinyúló indákból alakított sarokvolutákkal formált oszlopfők egyetlen, teljesen ép példányát, valószínűleg a tervező készítette mintadarabot a tholosz mellett elásva találták. A középtér alatt, az oszlopgyűrű alapfalának körén belül három koncentrikus falgyűrűvel kialakított, egymásba nyíló, de harántfalakkal elrekesztett körjáratok labirintusszerű rendszerét találták. Ide a középtér padlójának középső lapját felemelve csigalépcsőn juthattak le.
  A külső és a belső körüljárót gazdagon faragott díszű, kazettás márványlapok, a középteret festett és aranyozott famennyezet fedte. A belső falfelületeket fehér, lábazatukat fekete márványlapokkal burkolták. A padlózat mintázatát szintén e kétféle márvánnyal burkolták.
  A tholosnak ma már csak az alépítménye áll. A felépítmény nagyszámú töredékét a helyi múzeumban őrzik.

• Epidaurosz: színház. A szent kerület falain kívül, a szomszédos hegyoldalban a IV. század második felében épült. Alaprajza és felépítése a görög színházak hagyományos elrendezését mutatja. Környezetbe illesztése, műszaki és művészi megoldásának magas színvonala, kiváló akusztikája a legszebbek egyikévé teszik. Közel 10 m átmérőjű orkhésztráját eredetileg 34 üléssor ölelte körül, utóbb további 20 sorral bővítették. A 14000 személyt befogadó nézőteret sugarasan elhelyezkedő lépcsőfeljáratok 12 szektorra tagolják. Oszlopcsarnokos, többszintes szkénéjének csak az alépítménye maradt fenn, felépítményének csupán töredékeit találták meg. A nézőtér karéját két szélén támfalak zárják. Ezek és a szkéné szárnyfalai között a bejáratokat egy-egy pilaszteres tagolású, ión gerendázatos kapuzat alkotja. Ezeket a töredékekből rekonstruálva újra felállították.
  A legépebben fennmaradt görög színházat a nézőtér helyreállítása óta ma újból színházi előadásokra használják.

• Olünthosz: lakóházak. A klasszikus korból az észak-gőrőgországi i. e. 348-ban lerombolt Olünthosz város lakóházainak alaprajzi elrendezése ismert. Az ásatások során feltárt városnegyedet az V. század első felében derékszögű utcahálózattal építették, amely a területet 86 x 35 m nagyságú, szélességükben keskeny sikátorral osztott telektömbökre tagolta. Ezeket tíz-tíz házhelyre oszották. Az oldalirányban egymáshoz épült kőházak nagyrészénél a bejárat az utcai oldal közepén kis udvarba nyílt, amelyet műhely és nappali szoba fogott közre. Utóbbihoz konyha és fürdő kapcsolódott.
  A bejárati udvarból az utcai helyiségek mögött a ház teljes szélességében húzódó haránttengelyű, keskeny belső udvarba léptek. Innen nyíltak a hátsó, gyakran emeletes szárny helyiségei, a férfiszoba, a középső hálószoba és az éléstár. Az emeleten további hálóhelyiségek lehettek.

Forrás: Sulinet