Szép versek II.

MADZSAR TÜRKI

Divinyi Mehmed

Fekete szemü szemöldökü!
Szeretlek én: te 's megszeress.
Narancscsecsü, keskeny derekü
Szeretlek én, te 's megszeress.

Éjjel-napval eszembe vagy,
Kérlek téged, engem ne hagyj;
Oh mely fényes orcáju vagy!
Szeretlek én, te 's megszeress.

Melykor nem lát téged szemem,
Elvész ottan mind örömem,
És elhervad mind tetemem.
Szeretlek én, te 's megszeress.

Az ok dícsíretes legyen;
Vagy lyány, vagy menyecske legyen:
Kit szeretsz, szeretőd legyen.
Szeretlek én, te 's megszeress.

Se élhetem, se halhatom,
Se ülhetem, se járhatom,
Se ehetem, se ihatom:
Szeretlek én, te 's megszeress.

Kegyelmedtől én jót várok,
Mint ebecskéd utánjárok,
Vagy élek, avagy meghalok:
Szeretlek én, te 's megszeress.

Egy divinyi ezt megírta
Meddig az eszivel bírta,
Az szerelmet hogy forgatta:
Szeretlek én, te 's megszeress.

(Vidor Miklós)

EGY SZÉP FÉRJŰ HÖLGY
RÚT LOVAGJÁHOZ

Sarasin

Maga, kinek fakó, fura
arcán örökös fintor trónol,
ki olyan, akár egy Calot-ból
előlépett torz figura,

s komolyságot ábrázata
tükörbe néző Sibilot-tól
tanult, nagyúri módra hódol,
s egy matrózé a modora,

Lubin, most maga a bübájos
Vénusszal, ki oly jó magához,
megcsúfolja a szép mesét:

mert elmondhatjuk, hogy ezúttal
Adoniszt, deli hitvesét
csalja meg Vénusz Vulcanusszal.

(Pór Judit)

THARAUI ANNUS

Dach

Tharaui Annus tetszik énnekem,
ő az én földem, pénzem, életem,
Tharaui Annus visszahozta most
hozzám szivét, a boldog-bánatost;
én birtokom, te, kincsem, Annusom! -
Lélegzetem vagy, vérem és husom!

A pusztitó vihar ha törne ránk,
mi eltökéltük: együtt állanánk,
kór, üldözés, ború és gyötrelem
mind-mind szerelmünk abroncsa legyen,
Tharaui Annus, fényem és napom! -
Életed életembe foglalom!

Mint pálma törzse újra fölmered,
bár döntögették záporok, szelek,
úgy lesz szerelmünk újra büszke, nagy,
ha bánat és kín elvonultanak.
Én birtokom, te, kincsem, Annusom! -
Lélegzetem vagy, vérem és husom!

Ha tőlem egykor válnod kellene,
s élnél, hol nem süt isten napja se,
utánad mennék, erdőn, tengeren,
bilincs vasán át, dúló fegyveren!
Tharaui Annus, fényem és napom -
Életed életembe foglalom!

(Kardos László)

HALOTT FELESÉGÉHEZ

Milton

Úgy tetszett: láttam rég holt szentemet,
mint Alkestist, a sír áldozatát,
kit Zeusz fia férjének visszaád,
halálból tépve, halvány-reszketeg.

Lemosva gyermekágyi szennyeket
jött, rajta ős-törvényű tisztaság,
úgy, hogy bíznom kell mindörökkön át:
a mennyben látnom gáttalan lehet.

Lelke színe fehérlett köntösén.
Arcán fátyol; s átsejlett fátyolán
a báj, a vágy, a jóság; ennyi fény
az ő arcáról tündököl csupán.
Már rámhajolt, s jaj, fölriadtam én,
elszállt, s a nap meghozta éjszakám.

(Nemes Nagy Ágnes)

SZERELEMBEN A SZERELEM

Suckling

Ámor, fehérré s vörössé ne tedd
a gyönyöreimet,
és hölgyemnek ne adj
fekete szemet, ritka bájakat.
Csak őrültséget adj, mely összehord
sok szerelmet nekem.
Igazi sport
szerelemben a szerelem.

Amit szépségnek érzünk, semmi más,
csak puszta ámitás.
És ha most szeretek
ilyen fürtöket, olyan szemeket,
holnapra jöhet újabb keverék.
A szerelmem lehet
fekete, kék,
mi adja szépségét? a képzelet.

Étvágyunk adja meg, nem ételünk,
a kéjes ízt nekünk.
Bármely fogás lehet
olykor a fácánnál is ízesebb.
Magunkban minden a mi fonalunk,
egekig, poklokig
azon jutunk,
mindegy, milyen kéz gombolyít.

(Vas István)


Forrás: Szép versek