Az igazságról: Csézy és Laár András

Csézy: „Saját magát az ember hiába csapja be, egyszer szembe kell nézni a dolgokkal.” Laár András: „Traktálni egy embert az én vélt igazságommal - látva, hogy ő közben teljesen másképp látja az igazság kérdését -, szerintem nem bölcs dolog.” Mindig, mindenhol, mindenben igazat mondani: „Nehéz dolog nagyon. Nem tudom, hogy bírnánk-e a súlyát. Olyan nincs, hogy ne bántódjon meg valaki. Az ember, még ha a saját útját járja, akkor is megbánthat másokat. Nem tudatosan. Én csak teszem a dolgom, de azzal, hogy létezem - akár a popszakmában is van egy torta, és én abból veszek el -, alapvetően bánthatok. Én szeretem ha az emberek megmondják a véleményüket és nem kell, hogy az feltétlenül tetsszen nekem. Főleg hogyha építő, vagy kritika. Természetesen fontos, hogy hogyan adják elő, tehát milyen a csomagolás. Amikor érdemes lehet elhallgatni valamit: Ha van egy házaspár ismerősöm és megtudom, hogy az egyik valamerre más kapcsolatot kezdett el, nem tudom, hogy okos dolog lenne-e ha szólnék, hogy mi történik. Ez egy érdekes kettős dolog, mert az egyik oldalon úgymond megvetném magam, hogy nem mondom el, a másik oldalon viszont azt a súlyt elviselni, hogy tönkre teszel egy házasságot… Erre nem tudom a választ. Bár én úgy gondolom, hogy egy nő meg is érzi, ha nem úgy néz rá a másik, vagy nem olyan nyitott vele…” Csézy Az igazság: (Laár András) „Az igazságról az egyik legfontosabb tudás az, hogy ahonnan nézik, onnan valamilyen módon igaz. Ahány szempontból lehet nézni egy dolgot, arról annyi igazság alakulhat ki. Van az igazságoknak hierarchiája, mert például egy olyan igazság, amelyik tartalmazni képes más igazságokat, az szükségszerűen magasabb rendű. Egy csomó igazság összebékíthető. Mindegyik igaznak tűnik: Semmi baj abból nem származik, ha az emberről ezt vagy azt gondolják. Ez mindig is így volt. Aztán előbb-utóbb meghalt az, akiről gondoltak bármit, és utána meghaltak azok is, akik gondolták. Tehát nincs időben tartóssága ezeknek a dolgoknak, és látjuk, hogy még a történelmet is három-négyféleképpen át lehet írni, és mindegyik igaznak tűnik egy adott szempontból nézve. Nem kell senkit sem bántani: Az igazságok különböző fajtáira meg kell érni. Egy olyan igazságot megtudni, ami az embernek fáj, az nem jó. Fájdalmakat nem kell okozni más embereknek azért, mert én azt gondolom, hogy mindenképpen tudnia kell valami tényt. De különben az is csak azért fáj, mert helytelenül azonosítja magát a saját szempontjával. Ugyanaz a tény egy másik szempontból nézve már nem fájdalmas. Tehát a fájdalom is a szempontoktól függően alakul ki. Vannak olyan emberek, akik annyira ragaszkodnak a saját nézeteikhez, hogy fáj nekik egy másik fajta nézet. Nem kell őket fájdalommal sújtani. Traktálni egy embert az én vélt igazságommal – látva, hogy ő közben teljesen másképp látja az igazság kérdését -, szerintem nem bölcs dolog. Ha megkérdez valami konkrétat, akkor hazudni sem helyes. Van olyan, hogy az ember tud valamilyen igazságról, és nem mondja el: Az attitűd fontos. Tehát ha szeretettel, megértéssel beszélek valakivel, akkor akár még fájdalmasnak tűnő dolgokat is el lehet mondani. A haraggal, durvasággal tetézett igazmondás, az sok esetben kegyetlenség. Szóval attól, hogy én tudok valamit, még nem kell mindenhova letenni azt a tudást. Például van olyan, hogy az ember tud valamilyen igazságról, és nem mondja el, mert nem helyesen értelmeznék. Egy részeg társaságban nem kell a spirituális igazságokról beszélni, mert meg sem értik, és el is felejtik. Én nem láthatom egész pontosan azt, hogy mi lesz a hatása annak, amit mondok, de a legjobb felfogásom szerint próbálok jót csinálni a szavaimmal is.” Laár András www.sztarportre.hu