Pablo Ruiz Picasso - Megemlékezés

1973 Április 8. (36 éve történt) Meghalt Pablo Picasso spanyol festő, a XX. század festészetének legnagyobb hatású egyénisége, a kubizmus egyik atyja.

Pablo Ruiz Picasso
1881 - 1973

Picasso csodaember vagy inkább embercsoda volt, amilyet a történelem legfeljebb egyszer produkál minden száz évben. Mintegy 160 cm magassága ellenére óriás volt. Igen. Különleges vitalitása és intelligenciája, karizmatikus egyénisége tette azzá. Úgy élt, ahogy élni akart, azt festette, amit csak ő látott - az emberiség két arcát. Volt minden: nagyon szegény, szegény, gazdag és nagyon gazdag. Mi volt a titka? Főúrian szegény; nagyvonalúan arcátlan; fájdalmasan vidám - igazi szélsőséges spanyol, igencsak exhibicionista, és sugárzóan emberi. Nem tudott élni szerelem nélkül. Az igazi, a mindent elsöprő, legnagyobb szerelme, a festészet volt. "Tiszta, fehér festővászon előtt felizgulok, érzékeny leszek, mielőtt elkezdek festeni."

1881

Október 25-én megszületet a spanyolországi Malagában. Apja, José Ruiz Blasco festő és művészetpedagógus és andalúziai anyja Dona Maria Picasso y Lopez első gyermekeként.

"Az ember - akár akarja, akár nem - a festészet eszköze; az diktálja jellemét, külső megjelenését."

1892 - 1894
		Beiratkozik a helyi művészeti iskolába. Apja segítségével elkezd festeni, nála tanul. Apja felismeri rendkívüli tehetségét, átadja neki ecsetjét és palettáját, kijelenti, hogy soha többé nem akar festeni. 13 évesen - egy hím és egy nőstény szamár közösülését rajzolta le. Egész életére jellemző a szexuális aktus minden prűdség nélkül való bemutatása, valamint az állatok és az emberek azonossága és állandó metamorfózisa.

"Nem lehet a természettel ellenkezni. Erősebb az a legerősebb embernél! Nagy érdekünk, hogy jóba legyünk vele. Megengedhetünk magunknak bizonyos szabadságot, de csak a részletekben"

1896 - 1899		Miután Barcelonába költöztek kiállítják első nagyméretű akadémikus olajképét, Az elsőáldozót. Kabarékávéházban művészekkel és értelmiségiekkel barátkozik, többek között megismerkedik a festő Casagemasszal, a költő Sebartésszel, későbbi titkárával, akihez egy életen át tartó barátság fűzi. Illusztrációkat készít újságok számára és megalkotja első rézkarcait.
1901 - 1904		Casagemasszal Párizsban Műtermet bérelnek közösen a Montmartre-on, ahol barátja öngyilkos lesz. Rövid Madrid-i kitérő után visszatér Párizsba, műtermet bérel és első párizsi kiállítása előtt elad 15 képet. Ettől kezdve anyja nevén, Picassóként szignálja műveit. Ezután felváltva élt Párizsban és Barcelonában, képei a szegények és elesettek világát, az anyaság témáját ábrázolták. 1904-ben végleg letelepedett Párizsban, koldusokat, prostituáltakat, cirkuszi artistákat festett (Mutatványos család). Életében és munkásságában hét asszony játszott fontos szerepet. Mindegyik nő változtatott stílusán. És sokan voltak asszonyok, akik helyet kaptak életében.

"A természet realitás persze, de az én festővásznam sem kevésbé."

1904		Az első nagy szerelem: Fernande Oliver, aki megosztja életét Picasso szegénységével. A lány 21 éves, a festő 23. "Kék" festmények átalakulnak "rózsaszín" képekké. A kubizmus kialakulását, egy döntő fontosságú korszakalkotó kép, az Avignoni kisasszonyok című jelentette, amely széttöredezett síkjaival, a női test brutális ábrázolásával, maszkszerű arcaival annyira provokatív volt, hogy a művész éveken át nem merte bemutatni.
1908		Afrikai maszkokra emlékeztető stílusát a Braque-kal közösen kidolgozott új modor, az analitikus kubizmus váltotta fel, amely szakított a perspektíva hagyományaival, és az illúziókeltés céljával. Képeik a tárgyak több nézetét ábrázolták egyszerre, felbontották és átértelmezték a tárgyak térbeli helyzetét, fényt, árnyékot és színeket. Picasso okkert, barnát és szürkét alkalmazott és főleg zenészeket és hangszereket ábrázolt, síkszerű képeken.

"Nálam a kép felbontás eredménye. Festek egy képet, azután szétrombolom. Végeredményben semmi sem vész el; a vörös, amit egyik részről elvettem, ott van valahol másutt."

1912		Feltűnt egy új szerelem, (Fernande barátnője) - akit Picasso "Eva"-nak nevez el. Sok képen szerepel, de csak mint név, szignatúrákon találjuk emlékét. (Pl.: Pablo-Eva) Eva megbetegszik és nagyon fiatalon meghal. 4 évet töltöttek együtt, ő volt Picasso számára az égi-szerelem. Amikor elvesztette, képei kétségbeesetten szomorúak lettek, 2 évig visszavonult és csak a festészetben talált vigaszt. De Párizs mégiscsak Párizs - az élet megy tovább. Megismerkedik egy ifjú zsenivel, a neve: Cocteau, aki bevezeti a tánc világába és bemutatja az Orosz Balett vezetőjének Gyagilevnek.
1916		Balettek és színházi produkciók létrehozásában közreműködik, különlegesen szép rajzokat készít új barátairól (Gagyilev, Cocteau, Sztravinszkij), díszleteket, színpadi ruhákat rajzol és fest. Közben megismerkedik Olga Koklova táncosnővel és feleségül veszi. Harlekin sorozat egyik darabja az 1918-as Harlekin gitárral, a témakör egyik leghagyományosabb elrendezésű festménye, ahol a bohóc figura karakteres. Közelebb került az olasz népművészet ábrázolásaihoz.
1921		Megszületik fia, Pablo - a festő boldog, 40 éves.
1923		Portréja: Egy hermelingalléros nő, Olga portréja, plasztikus erejű, az elmélkedés hangulatát erősítő kék és szürke színekkel. Különös módon az arcon az életszerű színek csak erősítik a nőalak szoborszerűségét.
1925		A klasszicizáló Picasso 1925-ös főműve, a művész 4 éves fiát balkonon, fehér bohócruhában ábrázoló Paul mint Pierrot című festménye. (1 évvel korábban: Paul mint Harlekin) Picasso ott válik modernné, ahol a mítoszokhoz fordul.

"A mindennapi munka úgy kell nekem, mint a levegő."

1927 - 1937

Betör életébe egy 17 éves gyönyörű lány, 30 évvel fiatalabb, mint a festő: Marie-Therese Walter. Először modellje, később barátnője, kedvese majd derűs élettársa hosszú éveken keresztül. Az egyetlen asszony Picasso életében, aki nem volt intelligens, de felgyújtotta a festő szexuális fantáziáját és hozzásegítette 1927-37-es években sok száz rajzhoz. Az 1930-as években, az arc minden oldalát megmutató, szinte körkörösen letapogató, fentről, lentről, jobbról, balról megörökítő portrék Picassóra olyannyira jellemző szabadsággal, könnyedséggel készültek. Nőalakjai, főként aktjai nem igazán egyéniségek, hanem formák és a művészt átható érzések hordozói. A hajlékony vonalakkal rajzolt, festett, torzított női testek hol a pihenés lágy lustaságát, hol az ordító félelmet fejezik ki. 1931-ben Párizstól délre, Boisgeloup-ba költözött, ahol szobrász műtermet és rézkarcoló műhelyt rendezett be magának. Barátja, González segítségével készítette el többnyire vonalas szerkezetű vasszobrait és talált tárgyakat (objets trouvés) magukban foglaló konstrukcióit. Más plasztikáit fából faragta ki, és van néhány gipszfeje is ebből az időből. Illusztrátorként is tevékeny volt, néhány példa: Balzac: Az ismeretlen remekmű (1931), Ovidius: Átváltozások (1931), Bouffon: Természetrajz (1942). Terjedelmes rézkarc-sorozatokat is készített, amelyekben Harlequin helyét Minótaurosz foglalja el a művész szimbolikus önarcképeként. 1935-ben megszületik új szerelmével közös gyönyörű kislányuk: Maya. A kislány születése előtt Olga elhagyja, s magával viszi fiát, Pablót.

"Az a művészet, ami nincs a jelenben, soha nem is fog létezni."

1936 - 1943

Fáradhatatlan munkaereje új arcokat kutat. Belép életébe Dora Maar. Több mint 30 év a korkülönbség, de mit számít? Dora intelligens asszony: festő és fényképész, tökéletesen beszél spanyolul. 10 éves együttlétük alatt, tragikus esztendőket él át Picasso: a polgárháború éveit. Két évre felhagy a festészettel és ekkor kezdte papírra vetni gondolatait. Spanyolul és franciául írt verseket és színdarabokat. Kéziratai rendre hemzsegtek a helyesírási hibáktól, amelyeket nem volt hajlandó kijavítani. Úgy gondolta, egyénisége elveszne egy olyan szabályrendszerben, melyhez neki semmi köze. Ahogyan a festészetben is elrugaszkodott, figyelmen kívül hagyott minden szabályt és szokást, ugyanúgy nem fogadta el a nyelvtan korlátait sem. (A farkon csípett vágy - abszurd darab) Azután Dora rajztervei alapján, 1937-ben öt hét alatt megfestette talán leghíresebb festményét. A háborúellenes kép a "Guernica" nevet kapta. Figyelmeztetni akarta a vesztébe rohanó emberi társadalmat. Lányáról Mayáról 1938-39-ben több portrét festett, mindig játék közben ábrázolva a kislányt. E derűs téma és színvilág a művésznek a harmónia és a béke iránti vágyát tükrözte. Rengeteget festett Doráról, és festett látomásokat. Kutyafejű embereket és emberfejű állatokat. Dora már nem bírta a háborús látomásokat, majdnem megháborodott. Az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején idejének és energiájának jelentős részét Európa-szerte megrendezett békekonferenciáknak szentelte.

"Sok idő múlik el, míg az ember fiatal lesz..."

1943 - 1953

A második világháború legnagyobb részét Picasso a megszállt Párizsban töltötte; ekkor készített festményeit és szobrait 1944-ben a felszabadított város első őszi Salonján, majd 1945-ben Londonban állította ki. Ezek a kiállítások megmutatták, hogy a 63 éves művész a tömegek érzelmeinek elhivatott tolmácsolója, és megalapozták a következő években élvezett népszerűségét. Új emberek, új arcok, új felfedezések és új asszony: Francoise Gilet. 21 éves, Picasso 62. Az első évek boldogság és új erő a festéshez. Az öröm új stílust teremt. Festi Francoise-t, ő a "Nap", a "Virág", az új élet. Szerelmükből két közös gyermek született. Az egyik: fiú, Claude (1947), a másik: lány (1949), aki - emlékeztetőül a galambok iránti régi imádatára - Picassótól a Paloma nevet kapta. Paloma-Galamb. (Közben 1944-ben lelkesedéstől és idealizmustól vezérelve a kommunista párt tagja lett.) Az új szerelem mintegy 11 évig tartott, sajnos boldogtalanul végződött. Két alkotó, akik nap mint nap egymás munkájával konfrontálódtak, az élmények kicserélődtek, de az ellentétek megmaradtak örökre. Gilot elhagyta 1953-ban, s elvitte magával a két gyermeket. Írt egy könyvet - Életem Picassóval-címen. Botránykönyv, a legkellemetlenebb könyv, amit valaha kiadtak élő emberről.

"A művészet korántsem rendkívüli, hanem természetes létállapot, emberi mivoltunkból következő foglalatosság."

1954 - 1972

A festő számos kiállítása közül életében a legfontosabb az 1939-es New York-i és az 1955-ös párizsi volt. Ekkor, 1955-ben már együtt élt életének hetedik és utolsó szerelmével, akit 1961-ben elvett feleségül. Jacqueline Roque 28 éves elvált asszony volt, akivel Mouginsbe költöztek. Picasso folytatta egyéni festményei, rajzai, szobrai és kerámiái készítését. Továbbra is többféle műfajban dolgozott párhuzamosan. Vallauris-ban felállított kerámiaműhelyében rengeteg kerámiamunkát készített az eljárás újdonságából fakadó felszabadultsággal és lendülettel tele. Sok időt töltött linóleummetszetek készítésével, amelyek könnyedek és ötletesek, és a szobrászi tevékenységet is folytatta. Az ötvenes években ismét készített talált tárgyakból improvizációkat (Nősténykecske, 1950; Fürdőzök, 1956). A hatvanas években festett hengerelt vaslemezekkel kezdett ismét dolgozni. Ezek közül több is felnagyítva Európa és Amerika köztereit díszíti (Fej, 1965-67, Chicago, Civic Center). Elvállalt néhány festménymegbízást is. Ilyenek a világi rendeltetésűvé lett vallauris-i kápolna Háború és Béke paneljei (1952), a párizsi UNESCO székház falképei (1957-58) Egy sor festménye más művészektől kölcsönzött motívumok variációja; teljes sorozatok alapját képezik olyan művek, mint Delacroix Algériai nők, vagy Velázquez Las Meninas című kompozíciója, Poussin, El Greco, Cranach, Courbet vagy Manet valamelyik képe. Ezek tele vannak káprázatos virtuozitással és rögtönzésekkel; szemléletesen mutatja ezt Henri- Georges Clouzot Le Mystére Picasso (A Picasso-rejtély) című 1956-os filmje, amelyben a művész munka közben látható. Utolsó korszakának összefoglalását nyújtja A művész és modellje (1968) című grafikai sorozat és a hasonló témájú festmények és rajzok együttese. Korai műveihez hasonlóan a személyes életrajzi vonatkozások egyetemes emberi szimbolikával társulnak bennük, túláradó, költői, ugyanakkor erotikus érzékiséggel vannak teli. Késői művekből külön csoportot képeznek, szembenéző ujjaikat kifeszítő szfinxszerűen súlyos férfialakjai. A férfi portrék mögött legtöbbször önarcképet sejtenek. (Férfi-1971)

"Ha elmegyek ebből a világból, nem halok meg, csak elköltözöm az élők közül."

1973

Április 8.-án tehát elköltözött. Picasso nem volt soha beszédes ember. Gondolkodott, mielőtt mondott valamit. Egész életében festő-filozófus volt.

"Üdvözölje nevemben a világot, mely mérhetetlenül távol van tőlem"

Kezdet	Kék-korszak	Fernande	Eva
Olga	Walter	Maar	Gilot
Roque	Rajzok	Ráadás	Fotók

Forrás: Pablo Picasso életrajza