Octavio Paz - megemlékezés

1998 Április 19. (11 éve történt)
Meghalt Octavio Paz Nobel-díjas mexikói költő-filozófus.
Octavio Paz Lozano (ejtsd: [oktávio pász loszáno]; Mexikóváros, Mexikó, 1914. március 31. - 1998. április 19.) Irodalmi Nobel-díjas mexikói költő, esszéíró és diplomata volt.

Octavio Paz Lozano (ejtsd: [oktávio pász loszáno]; Mexikóváros, Mexikó, 1914. március 31. - 1998. április 19.) Irodalmi Nobel-díjas mexikói költő, esszéíró és diplomata volt.

Életrajz

Octavio Paz Lozano 1914. március 31-én született Mexikóvárosban, a mexikói forradalom ideje alatt. Egy Mixcóac nevű, ma már Mexikóvároshoz tartozó településen nevelkedett édesanyjával, Josefina Lozanóval, aki vallásos személy volt, egyik nagynénjével és apai nagyapjával, Ireneo Pazszal, aki Porfirio Díaz csapatától visszavonult katona, liberális értelmiségi és regényíró volt. Édesapja, id. Octavio Paz írnokként és ügyvédként dolgozott Emiliano Zapata részére; érintett volt a forradalmat követő agrárreformban, s aktívan részt vett José Vasconcelos Calderón mozgalmában. Mindezen tevékenységek miatt édesapja hosszú időt töltött távol a családtól.

Octavio Paz

Pazt kicsiny korától kezdve befolyásolta az irodalom nagyapjának köszönhetően, aki éppúgy kedvelte a klasszikus, mint a mexikói irodalmat. Az 1920-1930 közötti évtizedben fedezte fel Gerardo Diego, Juan Ramón Jiménez és Antonio Machado európai költőket, akik szintén hatással voltak legkorábbi írásaira. Első költeményét már serdűlőként jelentette meg 1931-ben Cabellera („Hajzat”) címen, amelyhez Saint-John Perse francia költőtől tett hozzá egy mottót. Két évvel később, 19 éves korában adta ki Luna Silvestre („Vad Hold”) című verseskötetét. 1937 felé már a mexikói főváros legfiatalabb és legígéretesebb költőjének tartották.

1937-ben befejezte egyetemi tanulmányait és a Yucatán-félszigetre utazott munkát keresni egy Méridához közeli iskolában. Ott kezdett el dolgozni az Entre la piedra y la flor („A kő és a virág közt”) című költeményét (1941, átnézve 1976-ban), amely a mexikói paraszt kulturális helyzetét és hitvesztését beszéli el, a kapitalista társadalom következményeként.

Ugyanebben az éveben Spanyolországba látogatott a spanyol polgárháború ideje alatt, hogy szolidaritást tanúsítson a republikánusokkal, akiknek politikai ideológiája befolyásolta ifjúkori művészetében, aggodó és szorongó nézetet tulajdonítva szülőföldje és Spanyolország életkörülményei tekintetében. 1938-ban, Mexikóba való visszatérésekor másodalapítóként részt vett egy Taller („Műhely”) című irodalmi magazin munkájában 1938-ban, amelyben 1941-ig jelentetett meg írásokat. 1943-ban megkapta a Guggenheim ösztöndíjat és elkezdte tanulmányait a berkeleyi Kaliforniai Egyetemen az Amerikai Egyesült Államokban. Két évvel később mexikói diplomataként kezdett működni és Franciaországban dolgozott egészen 1962-ig. Ezen időszak alatt, 1950-ben megírta és publikálta az El laberinto de la soledad („A magány labirintusa”) című, újító jellegű antropológiai tanulmányát a gondolkodásról és a mexikói identitásról.

1985-ben Alfonso Reyes-díjat, 1987-ben Menéndez Pelayo-díjat kapott. 1990-ben megkapta az Irodalmi Nobel-díjat.

Kísérletezés és rendszerellenesség lehetne a két szó, amely leginkább meghatározná költői munkáját, azonban egy olyan költő volt, akit nehéz lenne beskatulyázni. A kritikusok által adott egyik címke sem illik teljesen művészetéhez: neomodernista költő a kezdetekben, később egzisztenciális, s alkalmanként szürrealista. Tulajdonképpen olyan költő, aki egyik irányzatnál sem gyökeresedett meg, mert mindig figyelemmel volt a költészetben végbemenő változások iránt, s mindig kísérletezett, oly módon, hogy költészete meglehetősen személyes és eredeti megnyilvánulássá alakult. Ezen kívül nagy lírai költő volt, akinek sorai szépséges képeket tartalmaznak.

Octavio Paz 1998. április 19-én szülővárosában, Mexikóvárosban halt meg.

2. Csalódott a kommunizmusban

Eredetileg Paz szolidaritást tanúsított a spanyol polgárháború kitörésének republikánus okával, azonban mint azt a Conversaciones con Octavio Paz („Beszélgetések Octavio Pazszal”) című televíziós sorozatban elismerte, amikor értesült egyik bajtársának meggyilkolásáról, amelyet ugyanazon fél követett el, csalódni kezdett. Amikor megjelentette Sztálinról szóló kritikus álláspontját 1951 márciusában, szakított jobboldali barátaival.

Később, a Plural és a Vuelta című folyóirataiban feltárta a kommunista rezsimek emberi jogok ellen elkövetett tetteit. Ez nagy ellenszenvett váltott ki a latin-amerikai jobboldal és néhány egyetemi hallgató részéről. Az 1993-ban kiadott, teljes műveit tartalmazó könyvsorozata IX. kötetének előszavában Paz kijelentette (44. oldal):

En México, antes, había sido visto con sospecha y recelo; desde entonces, la desconfianza empezó a transformarse en enemistad más y más abierta e intensa. Pero en aquellos días yo no me imaginaba que los vituperios iban a acompañarme años y años, hasta ahora…

„Mexikóban, azelőtt, gyanúval és aggodalommal nézték; azóta a bizalmatlanség mindinkább nyíltabb és erősebb ellenségeskedéssé kezdett átalakulni. De azokban a napokban [az 1950-es években] én nem képzeltem, hogy az ócsárolások éveken át el fognak kísérni, eddig…”

A mexikói jobboldal néhány képviselőjének ellenszenve Paz politikai nézete iránt egészen az 1998-as haláláig fennállt, sőt, még utána is.

Forrás: Wapedia - Wiki