Április 15-én volt hetvenöt éves Bodrogi Gyula Kossuth-díjas színész, rendező, érdemes és kiváló művész, a Vidám Színpad örökös tagja, a Nemzet Színésze.
Amint belépek a Magyar Színházi öltözőjébe, ahol nemsokára a Mi jöhet még?! című musicalban játszik, elmondom neki, hogy szinte mindent tudok róla. Tehát arról ne beszélgessünk. Tudom, hogy pályáját néptáncosként kezdte, 1951-1954 között a SZOT együttesének szólótáncosa volt. Hogy 1954-ben vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, és diplomáját 1958-ban kapta meg. Első szerződése a József Attila Színházhoz kötötte, és több mint húsz évig hű maradt az angyalföldi társulathoz. 1982-ben a Vidám Színpadhoz került, ahol volt színész, művészeti igazgató, igazgató-rendező, 2002-ben pedig a Vidám Színpad örökös tagjává választották. 2003-ban Jordán Tamás igazgató hívására a Nemzeti Színházhoz szerződött; 1975 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.
Azt aztán végképp tudja mindenki, hogy hamarosan felfedezték komikusi tehetségét is, és ettől kezdve ő lett az úgynevezett könnyű műfaj egyik legjellegzetesebb képviselője. Muzikalitását, kiváló tánctudását zenés-táncos darabokban élvezhette a közönség. Emlékezetes alakításai: Napóleon (Sardou: A szókimondó asszonyság című darabjában), Böffen Tóbiás (Shakespeare Vízkeresztjében), a francia király (Kacsóh Pongrác János vitézében), Peacock (Brecht Koldusoperájában), Bálint (a Hubay-Vas-Ránki szerzőtrió Egy szerelem három éjszakájában), Seress Rezső (Müller Péter Szomorú vasárnapjában), Julien, a fogorvos (Barillet-Grédy: A kaktusz virágában). Mint rendező is szívesebben nyúlt a habkönnyű, elsősorban zenés darabokhoz. Habitusának köszönhetően filmszínészként is hamar a közönség kedvencévé vált. Első filmjét, a Külvárosi legendát Máriássy Félix rendezte 1957-ben, ezután szinte évente forgatott. Néhány emlékezetes mozi: Gyalog a mennyországba (1959), Fapados szerelem (1960), Házasságból elégséges (1961), Hattyúdal (1963), Aranysárkány (1966), Hekus lettem (1971), Csak semmi pánik (1982), Üvegtigris (2001), Magyar vándor (2004). Az 1988-ban készült, Bacsó Péter rendezte Titánia, Titánia négyes főszerepéért elnyerte a legjobb férfialakítás díját a svájci Vevey-ben, majd a bulgáriai Gabrovóban is.
Legnépszerűbb szerepei a televízióhoz kötődnek. Az ő rekedtes hangján szólalt meg Süsü, a jószívű, egyfejű sárkány, a Kérem a következőt Csőrmestere és a Vuk kárörvendő varjúja. A Linda című nagy sikerű sorozatban ő alakította a címszereplő édesapját, és a mai napig kedvelt szereplője a különféle show-műsoroknak és kabaréknak.
A napokban pedig bemutatkozott az írástudó Bodrogi, hiszen a Nemzeti Színházban ünnepélyes keretek között tartott sajtótájékoztatót az Irka-firka című kötetéről.
- Szóval elsoroltam, hogy mi mindenről nem beszélgetünk. Ami érdekel, az a születésnapod. Valahol azt nyilatkoztad, hogy Szenes Ivánnal minden évben megajándékozzátok egymást. Mivel is?
- Egy-egy verssel. Az eredete az, hogy én '34-ben születtem, ő '24-ben. Én április 15-én, ő április 25-én. Tíz évvel fiatalabb és tíz nappal öregebb vagyok. Nagyon régóta tart ez a szokás, még a József Attila Színházban kezdődött. Ő is írt egy verset az én ajándékom mellé, én is verssel válaszoltam. Most írtam neki három verset, erre ő is három verset írt nekem. Nótaformában, klasszikus formában és modern formában. A témája mindegyiknek ugyanaz, hogy az a 85 az semmi, 100 éves korig kell ezt a játékot folytatnunk.
- Jó partnert találtál hozzá. Hiszen egy versíróval vetted fel a "kesztyűt". Folytassuk. Mesélj valamit a születésnapjaidról. Volt belőlük néhány.
- Az első hatvan évre nem emlékszem, különben is majdnem egybeesik a névnapommal. A húsvét is mindig közel volt. Gyerekkoromból semmi különös emlékem nem maradt, biztosan mindig felköszöntöttek. A hatvanadikra viszont jól emlékszem.
- Ugrottunk hatvan évet!
- Ez a Vidám Színpadon történt, ahol egy olyan születésnapom készítettek elő, melyről nem tudtam. Bementem a színházba, leültettek a nézőtérre és egy olyan műsort adtak elő nekem, melyet hosszasan próbálniuk kellett. Aztán a néptáncosok felhívtak a színpadra, rám adtak egy gatyát meg egy mellényt, és én azonnal tudtam a régi tánclépéseket. Ott történt meg, hogy bejött a Mari meg az Ági (Törőcsik Mari és Voith Ági) és egy szőnyegbe csavarva hoztak nekem egy meztelen nőt.
- Ez elég rendes születésnap volt.
- Én nem tulajdonítok neki jelentőséget, de a környezetem igen. Most is rengeteg telefont, sms-t kaptam.
- Mesélj a könyvről. Ez is összefügg a születésnapoddal.
- A könyvbemutatón odajött egy hölgy, előbb gratulált, aztán elárulta, hogy a hatvanas években én voltam neki a "nagy Ő". A címét a könyv onnan kapta, hogy 6-8 irkába firkáltam, és ezekből állította össze a szerkesztő Kaposy Miklós a könyvet.
- Firkálsz még?
- Nem. Most már a szövegszerkesztőbe írom egyből. Nem idegen tőlem az írás, hiszen rengeteg konferanszot, novellát, önkormányzati levelezést meg verseket is írtam.
- A 60. és a 75. év között, gondolom, megint nem történt semmi. Vagy mégis?
- A Kossuth-díj. Akkor volt egy nagy családi összejövetel, ez közel volt a 65. születésnapomhoz. Jó ünnepelni, de magamnak a világért sem csinálnám meg. Vendég szoktam lenni a saját születésnapjaimon.
- Ádám fiad születésnapjait, gondolom, megtartod. Nem beszélve az unokákról.
- Családi körben! A március Ágié, én stoppoltam az áprilist, Ádám májusi, a felesége júniusi, a kisebbik unokám pedig júliusi.
- Most mennyire vagy leterhelve?
- Mivel ez egy délutáni előadás, innen megyek a József Attila Színházba, ahol a Csak kétszer vagy fiatalban játszom. Ezenkívül a Nemzetiben, szóval összejön. Nemsokára megyek le Szegedre, ahol a nyári játékok próbái kezdődnek, a Cigányszerelemben kaptam feladatot.
- Ezzel a nyár egy része eldőlt. Nem mész Afrikába vadászni?
- Nem. Én az itthoni vadászhelyeket szeretem. Vannak külön Afrika-vadászok, Kittenberger, Széchenyi, de én?
- Másképp kéne lesben ülni azon a földrészen?
- Á, nem. Ott rezervátumokban kell vadászni, fizetős, pénzre menő dolog. És ráadásul kertben vannak a vadak.
- Egyáltalán utazni szeretsz?
- Nem. Amikor Ádám kicsi volt, őneki utaztam, hogy legyen rálátása a világra. Nem vagyok oda az utazásért.
- A film rád talál?
- Nem nagyon.
- Hiányzik?
- Nem is nekem, inkább a közönségnek. És a fiatal színészeknek. Most ezek a hogyismondják, valóság-show című dolgok mennek. De ez nem az igazi.
- Készítettél mérleget? Melyik volt a szíved legkedvesebb szerepe?
- Kérdezték már többször, de nem tudok értelmeset válaszolni. Mert nincs. Egyikben ez a szépség, a másikban más. Valószínűnek tartom, hogy maga a színészet, ami nekem jólesik. Onnan tudom, hogy amikor letettem az igazgatást és elkezdtek hívni színésznek, újrakezdtem a pályát!
- Mitől vagy ilyen stramm és fiatalos?
- Nem tudom. Úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy talán attól, hogy nem tartom magam olyan fontosnak. Akik "kihaénnem" típusok, bizonyos kor után megfáradnak. Elkezdik úgy érezni, mintha az ellenszolgáltatás, az elismerés nem lett volna elég. Én, ha kapok valamit az élettől, nagyon tudok örülni, mert úgy érezem ilyenkor, hogy másoknak fontos vagyok. Ettől lehet fiatalnak maradni.
Azt aztán végképp tudja mindenki, hogy hamarosan felfedezték komikusi tehetségét is, és ettől kezdve ő lett az úgynevezett könnyű műfaj egyik legjellegzetesebb képviselője. Muzikalitását, kiváló tánctudását zenés-táncos darabokban élvezhette a közönség. Emlékezetes alakításai: Napóleon (Sardou: A szókimondó asszonyság című darabjában), Böffen Tóbiás (Shakespeare Vízkeresztjében), a francia király (Kacsóh Pongrác János vitézében), Peacock (Brecht Koldusoperájában), Bálint (a Hubay-Vas-Ránki szerzőtrió Egy szerelem három éjszakájában), Seress Rezső (Müller Péter Szomorú vasárnapjában), Julien, a fogorvos (Barillet-Grédy: A kaktusz virágában). Mint rendező is szívesebben nyúlt a habkönnyű, elsősorban zenés darabokhoz. Habitusának köszönhetően filmszínészként is hamar a közönség kedvencévé vált. Első filmjét, a Külvárosi legendát Máriássy Félix rendezte 1957-ben, ezután szinte évente forgatott. Néhány emlékezetes mozi: Gyalog a mennyországba (1959), Fapados szerelem (1960), Házasságból elégséges (1961), Hattyúdal (1963), Aranysárkány (1966), Hekus lettem (1971), Csak semmi pánik (1982), Üvegtigris (2001), Magyar vándor (2004). Az 1988-ban készült, Bacsó Péter rendezte Titánia, Titánia négyes főszerepéért elnyerte a legjobb férfialakítás díját a svájci Vevey-ben, majd a bulgáriai Gabrovóban is.
Legnépszerűbb szerepei a televízióhoz kötődnek. Az ő rekedtes hangján szólalt meg Süsü, a jószívű, egyfejű sárkány, a Kérem a következőt Csőrmestere és a Vuk kárörvendő varjúja. A Linda című nagy sikerű sorozatban ő alakította a címszereplő édesapját, és a mai napig kedvelt szereplője a különféle show-műsoroknak és kabaréknak.
A napokban pedig bemutatkozott az írástudó Bodrogi, hiszen a Nemzeti Színházban ünnepélyes keretek között tartott sajtótájékoztatót az Irka-firka című kötetéről.
- Szóval elsoroltam, hogy mi mindenről nem beszélgetünk. Ami érdekel, az a születésnapod. Valahol azt nyilatkoztad, hogy Szenes Ivánnal minden évben megajándékozzátok egymást. Mivel is?
- Egy-egy verssel. Az eredete az, hogy én '34-ben születtem, ő '24-ben. Én április 15-én, ő április 25-én. Tíz évvel fiatalabb és tíz nappal öregebb vagyok. Nagyon régóta tart ez a szokás, még a József Attila Színházban kezdődött. Ő is írt egy verset az én ajándékom mellé, én is verssel válaszoltam. Most írtam neki három verset, erre ő is három verset írt nekem. Nótaformában, klasszikus formában és modern formában. A témája mindegyiknek ugyanaz, hogy az a 85 az semmi, 100 éves korig kell ezt a játékot folytatnunk.
- Jó partnert találtál hozzá. Hiszen egy versíróval vetted fel a "kesztyűt". Folytassuk. Mesélj valamit a születésnapjaidról. Volt belőlük néhány.
- Az első hatvan évre nem emlékszem, különben is majdnem egybeesik a névnapommal. A húsvét is mindig közel volt. Gyerekkoromból semmi különös emlékem nem maradt, biztosan mindig felköszöntöttek. A hatvanadikra viszont jól emlékszem.
- Ugrottunk hatvan évet!
- Ez a Vidám Színpadon történt, ahol egy olyan születésnapom készítettek elő, melyről nem tudtam. Bementem a színházba, leültettek a nézőtérre és egy olyan műsort adtak elő nekem, melyet hosszasan próbálniuk kellett. Aztán a néptáncosok felhívtak a színpadra, rám adtak egy gatyát meg egy mellényt, és én azonnal tudtam a régi tánclépéseket. Ott történt meg, hogy bejött a Mari meg az Ági (Törőcsik Mari és Voith Ági) és egy szőnyegbe csavarva hoztak nekem egy meztelen nőt.
- Ez elég rendes születésnap volt.
- Én nem tulajdonítok neki jelentőséget, de a környezetem igen. Most is rengeteg telefont, sms-t kaptam.
- Mesélj a könyvről. Ez is összefügg a születésnapoddal.
- A könyvbemutatón odajött egy hölgy, előbb gratulált, aztán elárulta, hogy a hatvanas években én voltam neki a "nagy Ő". A címét a könyv onnan kapta, hogy 6-8 irkába firkáltam, és ezekből állította össze a szerkesztő Kaposy Miklós a könyvet.
- Firkálsz még?
- Nem. Most már a szövegszerkesztőbe írom egyből. Nem idegen tőlem az írás, hiszen rengeteg konferanszot, novellát, önkormányzati levelezést meg verseket is írtam.
- A 60. és a 75. év között, gondolom, megint nem történt semmi. Vagy mégis?
- A Kossuth-díj. Akkor volt egy nagy családi összejövetel, ez közel volt a 65. születésnapomhoz. Jó ünnepelni, de magamnak a világért sem csinálnám meg. Vendég szoktam lenni a saját születésnapjaimon.
- Ádám fiad születésnapjait, gondolom, megtartod. Nem beszélve az unokákról.
- Családi körben! A március Ágié, én stoppoltam az áprilist, Ádám májusi, a felesége júniusi, a kisebbik unokám pedig júliusi.
- Most mennyire vagy leterhelve?
- Mivel ez egy délutáni előadás, innen megyek a József Attila Színházba, ahol a Csak kétszer vagy fiatalban játszom. Ezenkívül a Nemzetiben, szóval összejön. Nemsokára megyek le Szegedre, ahol a nyári játékok próbái kezdődnek, a Cigányszerelemben kaptam feladatot.
- Ezzel a nyár egy része eldőlt. Nem mész Afrikába vadászni?
- Nem. Én az itthoni vadászhelyeket szeretem. Vannak külön Afrika-vadászok, Kittenberger, Széchenyi, de én?
- Másképp kéne lesben ülni azon a földrészen?
- Á, nem. Ott rezervátumokban kell vadászni, fizetős, pénzre menő dolog. És ráadásul kertben vannak a vadak.
- Egyáltalán utazni szeretsz?
- Nem. Amikor Ádám kicsi volt, őneki utaztam, hogy legyen rálátása a világra. Nem vagyok oda az utazásért.
- A film rád talál?
- Nem nagyon.
- Hiányzik?
- Nem is nekem, inkább a közönségnek. És a fiatal színészeknek. Most ezek a hogyismondják, valóság-show című dolgok mennek. De ez nem az igazi.
- Készítettél mérleget? Melyik volt a szíved legkedvesebb szerepe?
- Kérdezték már többször, de nem tudok értelmeset válaszolni. Mert nincs. Egyikben ez a szépség, a másikban más. Valószínűnek tartom, hogy maga a színészet, ami nekem jólesik. Onnan tudom, hogy amikor letettem az igazgatást és elkezdtek hívni színésznek, újrakezdtem a pályát!
- Mitől vagy ilyen stramm és fiatalos?
- Nem tudom. Úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy talán attól, hogy nem tartom magam olyan fontosnak. Akik "kihaénnem" típusok, bizonyos kor után megfáradnak. Elkezdik úgy érezni, mintha az ellenszolgáltatás, az elismerés nem lett volna elég. Én, ha kapok valamit az élettől, nagyon tudok örülni, mert úgy érezem ilyenkor, hogy másoknak fontos vagyok. Ettől lehet fiatalnak maradni.
NEMbulvár - Bozsán Eta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése