Voltaire: Erkölcs

A minap ezt olvastam egy tizennégy kötetes dagályos műben, A kelet-római birodalom történeté-ben.: "A keresztényeknek volt erkölcsük, a pogányoknak nem volt." Ó, Le Beau úr, e tizennégy kötet szerzője, honnan vette ezt az ostobaságot? Hát akkor minek nevezi Szókratész, Zaleukosz, Kharondasz, Cicero, Epiktétosz, Marcus Aurelius erkölcsét? Erkölcs csak egyetlenegy van, Le Beau úr, mint ahogy mértan is csak egy van. Igen, mondhatja erre valaki, de az emberek túlnyomó többsége mit sem tud a mértanról. Igaz; ám bárki, aki egy kicsit is foglalkozni kezd vele, elfogadja. A földművesek, a napszámosok, a kézművesek nem tanultak morált, nem olvasták sem Cicero De finibus-át, sem Arisztotelész Etikáját, de amint gondolkodni kezdenek, anélkül, hogy tudnák, máris Cicero tanítványai: az indiai kelmefestő, a tatár pásztor és az angol tengerész, egyaránt tudja, mi a jó, mi a rossz. Konfuciusz nem állított föl erkölcsi rendszereket, mint ahogy fizikai rendszereket szokás fölállítani: az emberek szívében lelt rá. Ez a morál élt Festus, a praetor szívében, amikor a zsidók unszolták, hogy ítélje halálra Pált, mivel idegeneket vezetett templomukba. "Tudjátok meg - mondta Festus -, hogy a rómaiak senkit nem ítélnek halálra addig, amíg meg nem hallgatták." Ha a zsidóknak nem is volt erkölcsük, vagy nem tartották be az erkölcsi törvényeket, a rómaiak igencsak tudták, hogy mi az, és hirdették is. Az erkölcs nem a babonában rejlik, nem is a szertartásokban, és semmi köze a dogmákhoz. Nem lehet elégszer ismételni, hogy a dogmák különböznek egymástól, de az erkölcs minden embernél, aki értelmére hallgat, azonos. Az erkölcs tehát éppúgy Istentől való, akár a fény. Babonáink csak sötétséget rejtenek magukban. Gondolkodj, olvasó: fejtsd ki bővebben ezt az igazságot, és vond le belőle a következtetéseket.