Robert Lowell verseiből ...

Beszéljünk a házasságban adódó gyötrelmekről



A hálószoba-ablak tárva a nyári éjben.
Magnóliánk virágzik. Az élet indul éppen.
Felizgatott férjem véget vet a vitának,
s lent az utcán szajhákat hajkurászgat:
szabad-lövész, örvény szélén bolyongva.
Az őrült meg is ölne, aztán meg torozna.
Ó, unt, alantas vágya mily gonosz...
Mily gyalázat... ó, mily gyalázatos -
whisky-vakon öt felé hazacaplat.
Nem izgat más, csak hogy élve maradjak.
Mi esett belé? Combom között hordok
minden éjszaka tíz dollárt s a kocsikulcsot...
Aztán megint belévág a fullánk,
s úgy mászik fölém, mint egy elefánt.

Somlyó György fordítása


Forrás:Literatura vers-antológia



Dióhéj



azt hiszem, egyetérthetünk

abban, hogy egy

dióhéj koppanása, az

ütközés, ahogy a földre,

esetleg nagyszüleim házának

tetejére zuhan, az atomok

hanggá alakuló univerzális

energiája: ez költészet.

Persze nem azért, mert

megmagyarázható, hanem

egyszerűen hasznos. Mindez

addig jó, amíg nem túlságosan

derivatív és érthetetlen, addig

költészet, amíg a koppanás érdekel.

Robert Lowell, szerződést

kötök veled; szavai koppanások,

egy dióhéj belsejére írva.



Forrás: Liget folyóirat




Robert Lowell amerikai költő, műfordító (Boston, 1917 New York, 1977). Költészetében a személyes hangvétel képekben gazdag, barokkos stílussal párosul ("Lord Weary vára", 1946,) majd az angliai évek során formavilága megűjult: epikus művekkel ("Jegyzetfüzet", 1969-1970) és rímtelen szonettekkel ("Történelem Lizzie és Harriet számára", 1973, magyarul Történelem , 1983) jelentkezett. Francia és görög szerzők rangos fordítója. Magyarul megjelent versválogatások: Közel az óceán, 1972; Szavak a szélbe antológia, 1980.


Forrás:Larousse Enciklopédia 2. 730.oldal