A katolikus Málta

Málta legszentebb helye a Szent Pál-öböl. A nemzetek apostola nem önszántából érkezett erre a helyre, viharba került "rabszállító hajóját" a tenger sodorta ebbe a festői kikötőbe. Sziklába vájt börtöncellái fölött ma templom emelkedik, az ókori fogda pedig olyan, mintha már a kezdet kezdetén altemplomnak szánták volna. Fülkéiben ma oltárok állnak, falait festmények díszítik. Egyetlen csupaszon hagyott sziklahasadékában elevenséget sugárzó márványszobor idézi, hogy Rómába menet néhány hónapos kényszerpihenőt töltött itt Pál, aki így a sziget apostolává vált. A korai keresztény közösség üldöztetésének magható emléke a közeli katakomba.

Hogy a két főapostol közül Szent Péter se hiányozzon, Málta társszigetén, Gozón a barokk korban felépítették a vatikáni bazilika kicsinyített mását. De nem szolgai utánzatot készítettek, kívülről nem is venné észre senki a hasonlóságot, a pápai oltár viszont megszólalásig az eredetit idézi. A kiváló római kapcsolatokról árulkodik egy másik templom is, ezt a Pantheon mintájára tervezték.

A legtöbb templom berendezése igényes és hagyományos. A régi főoltárokon meghagyták a magas feszületeket és a három-három gyertyatartót. Gondosan alakították ki a felolvasó állványokat is, és sok helyen lehet látni a napi liturgikus színnek megfelelő oltár- és tabernákulumdíszeket. Csak egyetlen - számunkra furcsa - templomi berendezéssel találkozhatunk: szinte mindenütt vannak ventilátorok.

A máltai emberek a hivatalban angolul, a sziget egyes vidékein olaszul, otthon máltaiul beszélnek. Anyanyelvük sémi eredetű, az arabhoz hasonlít, máltaiul a szentháromságos egy Istent "Allahnak" hívják. A szigetországi közlekedés angol szabályokat követ, autóbuszaik is régi vágásúak, de minden buszjárat magántulajdonban van. Máltán nincsenek folyók, ezért az esővíz zuhatagként hömpölyög végig a kopár sziget lankáin. A zöldellő kerteket kőrakásokkal védik, ezek ugyanis átengedik a vizet, miközben a földet megtartják. Évszázadokig hatalmas ciszternákban gyűjtötték a nagy esőzések édesvizét, ma a tengerből nyerik az ivóvizet sólepárlással. A kikötők halpiaca olyan, mintha Máltán két évszázada megállt volna az idő, korszerű repülőterük viszont elfoglalja a sziget középső tengelyét. Ételeik olaszosak, az emberek vendégszeretők és nagyon büszkék a máltai hagyományokra. Ennek szép jelképe sok háznál a zárban hagyott kulcs.

Ez a különös szokás akkor terjedt el, amikor a sziget állandóan kalóztámadásoknak volt kitéve. Az emberrablók abból éltek, hogy foglyaikat váltságdíj fejében engedték csak haza a legváratlanabb időpontokban. Ezért a családtagok, ha elmentek otthonról, a zárban hagyták a kulcsot.

A védtelenség korszaka Máltán a 16. század derekáig tartott, az eredetileg Keresztelő Szent Jánosról nevezett, később máltainak mondott lovagrend megjelenéséig.

A johanniták menekülőben voltak. A 12. század végén szorultak ki Jeruzsálemből, és telepedtek le Ciprus szigetén. 1310-ben Rodosz szigetét foglalták el, de az oszmán-török terjeszkedés innen is elűzte őket. 1530-ban V. Károly német-római császár Máltát ajándékozta nekik, hogy megvédjék Dél-Itáliát a muzulmán hódítóktól. A lovagok először terepszemlét tartottak. Nem tetszett nekik a sziget kopársága, de rögtön felfigyeltek a kevés, de madárban annál gazdagabb ligetre. Szépséges öblöket is találtak a tengerpartot végigkísérő sziklazátonyokkal és sziklahasadékokkal. A harcedzett lovagok ezekben a természeti képződményekben a jól védhető partokat látták.

A Máltai Lovagrend elfogadta a szigetet, és évenként egy-egy sólyommadárral fizette meg hűbérurának a nagylelkű ajándékot. A lovagok azonnal hozzáláttak egy hatalmas erődrendszer kiépítéséhez, megszervezték a sziget védelmét, és a lakosokkal együtt felkészültek a nagy csatára. 1565-ben a törökök elfoglaltak ugyan egy kis részt a szigetből, de ott csak döglött állatokkal megfertőzött kutakat találtak. A győztes csata hőse, La Valette a lovagrend nagymestere volt. Róla nevezték el az új fővárost, amit hármas erődrendszer és Európa legmélyebb ember alkotta sziklahasadéka védett. Itt épült fel Keresztelő Szent János tiszteletére Málta erődszerű barokk főtemploma és a nagymesterek palotája. A 19. század óta a nagymestereket pápai kiváltság alapján megilleti az eminenciás megszólítás, Ferenc József pedig birodalmi hercegi címet ajándékozott nekik. A 18. század végén a lovagrend despotikussá vált uralmának a francia megszállás vetett véget a szigeten, azóta a szeretetszolgálat egyik legismertebb rendjének központja Rómában található.

A francia és az angol gyarmatosítóktól megszabadult és függetlenné vált Málta hatvanöt fős országgyűlése és az államfő ma közösen használja az egykori nagymesteri palotát, amelynek egyik dísztermében falfestmény örökíti meg a mi II. András királyunkat, aki 1217-ben a máltai lovagokkal közösen vezetett a Szentföldre keresztes hadjáratot.

Ebben a parányi országban nagyon erős a politikai megosztottság. Olyannyira, hogy a jobb- és a baloldali szavazók még a lakhelyüket is egymástól elkülönítve igyekeznek kialakítani. A közös keresztény értékek képviselete azonban hatékony. Málta a világ egyik legkatolikusabb országa. A lakosság csaknem száz százaléka tartozik a keresztség révén Egyházunkhoz, és a szigetlakók kétharmada gyakorolja is vallását. A paphiány fogalmát nem ismerik, van is egy máltai mondás, miszerint "sokkal zöldebb lenne a sziget, ha minden pap fává változna". A máltaiak korán házasodnak, és a felbonthatatlan köteléket - a megfogant magzati élethez hasonlóan - állami törvények védik. Közkedveltek a hitvallásos iskolák, csak mivel nincs belőlük elég, nehéz a gyermekeknek bekerülni. Ám ha a felvételi sikerül, egyházi iskoláikért sok áldozatot hoznak a hívek.

Sliema kikötőjének szélén egy festői Szűz Mária-kápolna emelkedik. Itt évszázadok óta jövet-menet minden hajós elimádkozik egy Üdvözlégyet. Innen ered a helység neve: "Béke veled, üdvözlégy". Ezzel a lelkülettel várja Szent Pál zarándokait Málta, a katolikus szigetország.

Forrás: Kovács Gergely - Új Ember Magazin