A BIBLIA GYÖNGYSZEMEI III.

Dr. Sarkadi Nagy Pál: A szeretet himnusza (Második rész)

Istenismeret szeretet nélkül

Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból" (1Kor 13, 1-3) A próféta lstentől kijelentést kap, és ezt hirdeti a gyülekezetnek. Így az általa közölt ismeret a gyülekezet számára felbecsülhetetlen értékű. Amikor az apostol az istenismeretről beszél, egy vallásos megismerésre gondol. És ismét elképzeli az elképzelhetetlent: valaki olyan próféta lenne, aki minden titkot ismer, eljutna az ismeret legmagasabb fokára, mindent tudna, úgy, mint maga az Isten. Megértené Isten tökéletes kijelentését, belátna Isten titkaiba, és azokat az embereknek hirdetné. De ha szeretet nem lenne benne, írja Pál, szolgálata semmit nem érne. Az írástudókra azért mondott jajszavakat Jézus, mert ismeretük elszakadt a szeretettől. "Jaj néktek, mert felemésztitek az özvegyek házát" (Mt.23,14). Pál leveleinek több helyén olvassuk, hogy az ismeretet összekapcsolta a szeretettel. Sohasem csupán tiszta ismeretet közöl a gyülekezettel, hanem a "saját lelkét" is (vö. lThessz 2,4). Krisztus az ítéletnapján megítéli a szeretet nélküli ismeretet: "Sokan mondják nekem ama napon: Uram Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e? És akkor vallást teszek, sohasem ismertelek titeket" (Mt.7,22-23). Ezért adja Pál a gyülekezetnek a tanácsot: "Kövessétek az igazságot szeretetben (Ef.4,15). Az ember életének nagy kérdése, hogy ki vagy mi uralja gondolatait, hogy ki van hatással ismereteire. Az Ige beszél a Krisztus uralma alatt álló ismeretről: "Foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre" (2Kor 10,5). Gondolatainknak Krisztus uralma alá való helyezése annyit jelent, mint azokat a szeretet szolgálatába állítani. Mennyit szolgálhat Istennek az az ismeret, melyet a szeretet irányít, amely a szeretetnek szolgál! Amennyit rombolni tud az egyházban a Krisztustól elszakított ismeret, éppen annyit tud építeni a Krisztus által uralt, a szeretetet szolgáló ismeret.

Hit szeretet nélkül

Lehet hit szeretet nélkül? Lehet. A kettő egymástól való elszakítása gyakran megjelent a keresztyénségben. Egyet azonban meg kell jegyezni: itt nem a Krisztusban, mint Megváltóban vetett hitről van szó, hanem olyan hitről, mely erejénél fogva csodákra képes. A Krisztustól elszakadt hit azonban hamis hit. Ezzel a hittel Júdás is hitt és cselekedett, mégsem ért vele semmit. Haszontalan az olyan hit, mely nem szeretet által munkálkodik. Valóban a keresztény életnek az a legnagyobb kísértése, hogy lehet hinni szeretet nélkül is. Jakab levele azért íratott meg többek között, mert voltak az ő idejében olyanok, akik hittek cselekedetek nélkül és így hittek szeretet nélkül. Jakab és János hittek Jézusban, mégis szeretetlenek voltak, amikor tüzet kívántak Samáriára (Lk.9,54). Az igazi hit a szeretettől elválaszthatatlan, nem lehet egyik a másik nélkül, a hitnek szeretni kell, s a szeretetnek hinni kell. Szeretet nélküli hite van annak, aki megelégszik az igazság elhívésével, s közömbös marad a felebarát iránt. Ezért beszél Pál ritkán magában a hitről. Legtöbbször a hitet valamihez kapcsolja, olykor a szeretethez (lThessz.3,1), olykor a reménységhez (lThessz.1,3), vagy a békességhez (2Tim 2,22). De milyen a kapcsolat a hit és a szeretet között? Ezt a kapcsolatot a legszemléletesebben Pál a Gal.5,6-ban fejezi ki, ahol a szeretet által munkálkodó hitről beszél. Ezért nem igazi a szeretetlen hit (Jak 2,16). Az ítélet napján lesznek olyanok, akik hittek szeretet nélkül, és akik ezt fogják mondani "Nem sok hatalmas dolgot tettünk-e a te nevedben?" (Mt.7,22). De ezt a hitet elítéli az Úr. Az lKor.13-at azért nevezi Pál a szeretet kiváltképpen való útjának, mert a hit benne jut teljességre. A keresztény élet nem a hitben, hanem a szeretetben tetőződik. Nem az tölti be a törvényt, aki hisz, hanem aki szeret (Róm.13,21). Ezért ha a hit olyan naggyá nőne, hogy hegyeket tudna elmozdítani, akkor is értéktelen lenne szeretet nélkül.

Diakónia szeretet nélkül

Lehetséges-e a diakónia szeretet nélkül? (diakónia = szolgálat) A jótett és a szeretet nem tartoznak szükségképpen össze? Pál elénk állít valakit, aki elvégezte a szeretet legnagyobb tettét. Megtette azt, amit a gazdag ifjú nem tett meg. Van nagyobb szeretet annál, mintha valaki az egész vagyonát a szegényeknek adja? Jézus idejében a farizeusok gyakorolták a szeretet nélküli diakóníát. Ők mutatták meg, hogy valaki adakozhat, jót tehet szeretet helyett; hogy van olyan szolgálat, amely kitérés a szeretet elől. Hiszen lehet jótettet végezni tisztátalan indulatokkal. Mert van úgy, hogy adni könnyebb, mint szeretni és a jótett pótlék lesz a szeretet helyett. Az evangélium egyik helyén elénk tárja a szeretet nélküli jótettet Júdásban, aki Jézus megkenetése ellen a szegények gondozása nevében tiltakozik. Egyet meg kell itt jegyeznünk: a szeretet a jótettet magában foglalja, de nem merül ki benne. Már Luther megmondotta: "az adás a szeretet gyümölcse, de nem a szeretet maga". A szeretet olyan magatartás, melyben az ember nem csupán a kezét, hanem a szívét is nyújtja. Az adomány önmagában még nem jelenti azt, hogy benne a testvéri szeretet is megvan. Még akkor sem, ha valaki az egész vagyonát a szegényeknek adja. De van olyan szolgálat, melyben az ember nemcsak javait, hanem az életét is odaadja másokért: mártírhalált hal. Hát nem ez a legmagasabb foka a szeretet odaadásának? Minden időben voltak mártírok, akik meghaltak világnézetükért, politikai meggyőződésükért, valamely eszméért. Ennek a mártíriumnak az értékét senki nem akarja tagadni. De egyet meg kell állapítanunk: a keresztény mártírok nem csupán keresztény elvek miatt halnak meg, nem csak meggyőződésükért, hanem haláluknak indító oka Krisztus iránti szeretetük. Ebben különbőznek a kereszténymártírok a tragikus hősöktől. Ezeknek a mártíroknak a halálát a Krisztus fénye sugározza be, mert haláluk szeretetből történik. Lehet mártírhalált halni szeretetből, de szeretet nélkül is. Feljegyzések tanúsítják, hogy voltak olyanok az ősegyházban, akik mártírhaláluk előtt nem tudtak testvéreiknek megbocsátani. Az ilyen vértanúságot tartja az apostol értéktelennek. A szeretet értéke nem csak abban van, amit ad, hanem abban is, ahogyan adja. Jézus az ember iránti szeretetből adta magát halálra, az ő követésébe állott be Pál: "Ha kiontatom is italáldozatként, a ti hitetek áldozatánál, együtt örülök mindnyájatokkal" (Fil.2,17). Az élet szeretetben való odaadásáról beszél Jézus: "Senkiben sincs nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért" (Jn.15,13). Mi az 1 Korinthusi levél 1-3 verseinek az értelme? Olyan új igazsággal állunk itt szemben, amely elkerülte a figyelmünket: minden a szeretetért van és mindennek a szeretetet kell szolgálnia. Ez az állítás viszont azt jelenti: minden a szolgálatért van, a másik ember szolgálatáért. Az istentisztelet, az istenismeret, a hit és a diakónia. "Mert minden a tiétek, akár világ, akár élet, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek. Ti pedig a Krisztusé" (lKor.3,21-23). Minden a miénk, de mivel mi a Krisztuséi vagyunk, semmi sem csak a miénk. A Krisztushoz való tartozás meghatározza viszonyomat mindenhez, amit Istentől kaptam. Krisztus nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak. És aki az Ő követésébe beáll, a mindeneket szolgáló élet mintaképét követi. Pál egyszer azt írta a Filippibelieknek "Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban" (Fil.2,4-5). Hol történt az egyház életében a kisiklás? Az egyház elfelejtette ezt, és Istennek az előbb felsorolt ajándékait öncélúan csak magáért használta, vagy sokszor a vallásos ember önzésének a szekerébe fogta.

Forrás