2009. április 25., szombat

Manjósú


A Manjósú, átírásváltozat: Manyoshu (japán nyelven: Tízezer levél, vagy Tízezer nemzedéknek); a 8. században összeállított japán versantológia, a japán irodalom legrégebbi fennmaradt ilyen jellegű műve. A 645-759 közti időszak alkotásait gyűjtötték össze benne 20 könyvben: 561 megnevezett költő (köztük 70 nő), valamint számos névtelen alkotó 4496 alkotását tartalmazza, valamint a gyűjtemény néhány kínai verset is őriz. A versek részben időrendben, részben pedig tematikusan vannak csoportosítva, ez alól kivétel az utolsó négy kötet, amely Ótomo no Jamakocsi (718? - 785) udvaronc alkotásait gyűjti egybe (feltehetőleg ő szerkesztette az egész gyűjteményt). Az antológia a japán civilizáció első virágkorának (7. század-8. század) megnyilvánulása. Szerzői az összes társadalmi réteget képviselik, három korszakból: 1. a Fudzsivara-korból (694-710) Kakinomoto no Hitomaro, Takecsi Kurehito; 2. a Nara-kor (710-784 korai periódusából Jamanoue no Okura, Ótomo no Tabito, Jamabe no Akahito, Takahasi Musimaro, Szakanoue no Iracume; a Nara-kor kései periódusából Ótomo no Jakamocsi. A gyűjtemény kínai írásjegyekkel íródott, amelyeket fonetikai vagy szemantikai értékük szerint használták, ami szójátékok és asszociációk seregét tette lehetővé. Nyelvezetére az archaizmus jellemző, de sok, a népnyelvből kölcsönzött elem is olvasható. A gyűjtemény régebbi darabjai még átmenetet képeznek az énekből a szótagszámláló vers felé. Szintén a régebbi darabokra jellemző, hogy íróik ismeretlenek, az újabbak írói csaknem mind ismertek, s az újabb költeményekben az egyre erőteljesebb kínai hatás is megfigyelhető. A versek a szerelmet, a családi örömöket, a hűséget, a világ mulandósága miatti csalódást és az élet hiúsága feletti kesergést éneklik meg. Találkozhatunk allegorikus és humoros alkotásokkal is, a japán irodalomra később oly jellemző buddhista pesszimizmus itt még csak gyengén érvényesül. A gyűjtemény komoly hatást gyakorolt a későbbi korok japán költészetére, főleg a 12-13. században. A 20. században az Araragi nevű lírai költőcsoport tagjaira volt hatással.

Egy illusztráció Manjósú kései kiadásából


Forrás: Világirodalmi kisenciklopédia I-II (Budapest, 1976) ISBN 963-280-286-1



2 megjegyzés:

Gernyó írta...

Üdvözletem!

Én buddhista pesszimizmust nem ismerek. Szerintem ezt csak egy kívülálló gondolhatja, hogy létezik.

A buddhista nem akarja másnak látni a valóságot mint ami. Rosszabbnak.

bitxəšï írta...

Üdv!


Az az "Ótomo no Jamakocsi" helyesen Ótomo no Jakamocsi 大伴家持lesz.