Le Corbusier kalandos élete könyvben

2008 November közepén a Knopf kiadó gondozásában jelent meg Le Corbusier első teljes és részletes életrajza Nicholas Fox Weber tollából. Le Corbusier – eredeti nevén Charles-Edouard Jeanneret – a 20. század egyik legnagyobb hatású, igen nagy tiszteletben álló - és egyben legártalmasabbnak tartott építésze volt, akire életében sokan prófétaként, halála után istenként tekintettek.

Le Corbusier a modern mozgalom egyik vezető alakja volt, aki az épületeit meghatározó elveken keresztül kívánta jobbítani a társadalmat és az emberek életkörülményeit. A jövő városát parkban elhelyezett nagy fehér lakóházakkal képzelte el, és ez nagy lépésnek számított a századforduló ipari városaihoz képest. A fojtogató, zavaros városokról - köztük Párizs nagy részéről - az volt a véleménye, hogy le kell őket rombolni, majd újraépíteni. A leleményes Le Corbusiert a modern építészet lelkiismereteként tartották számon, aki egyszerre volt robbanékony és epés, gyengéd és lelkes.

Nicholas Fox Weber, a több mint 800 oldalas könyv neves életrajzíró és kultúrtörténész szerzője a precíz, gyakorlatias, szinte matematikus gondolkodású Le Corbusier épületeiben és úttörő építészeti, valamint várostervezési elveiben tükröződni látja a művész idealizmusát és érzékiségét. A kötetben részletesen ismerteti Le Corbusier tanulmányait; Párizsba való költözését; kapcsolatát Nehruval, Brassaïval, Malraux-val (aki a végletekig kiállt munkája mellett és megbízta egy Párizs külvárosában felépítendő nagy múzeum tervezésével is), Einsteinnel, Matisse-szal, Picassoval, Walter Gropius-szal és másokkal.

A könyvből megtudhatjuk, hogy a különböző kormányokra csak mint építészeti megbízások megrendelőire tekintő Le Corbusier hogyan került közel az újonnan létrehozott Szovjetúnióhoz és magasztalta a kommunizmus előnyeit (bár a pártba soha nem lépett be). 1928-ban egy nagy léptékű épület tervezésével kapcsolatban Moszkvába utazott, ahol Trockij üdvözölte és a Kremlben is fogadták. Le Corbusier Mussolini ideológiáját is dicsérte, és két éven keresztül dolgozott a Vichy-kormánynak abban a reményben, hogy a teljes Franciaország új építkezéseit és várostervezését felügyelheti. Hitte, hogy Hitler és a Vichy-kormány "a társadalom csodálatos átalakulását" hozza magával, majd megtagadta a rezsimet és de Gaulle-nak kezdett dolgozni.

Weber Le Corbusier nőkhöz való furcsa viszonyáról is ír (24 éves korában ismerkedett meg először a női nemmel, majd azt követően rendszeresen látogatta a bordélyházakat). 27 éven át élt házasságban egy olyan asszonnyal, akit az építészet a legkevésbé sem érdekelt, és aki megtiltotta, hogy étkezés közben szó essék róla. Házassága alatt számos viszonya volt, többek közt az akkor Párizsban már legendának számító 23 éves Josephine Bakerrel, mégpedig nem máshol, mint egy hajó fedélzetén. Le Corbusier szerint Baker tisztalelkű és ártatlan, a táncosnő pedig az építészt ellenállhatatlanul vicces emberként jellemezte. "Milyen kár, hogy építész, pedig milyen jó társ vált volna Önből!", mondta Baker.

A könyvben számos hasonlóan meglepő leírást találunk a megfoghatatlan zseniről, valamint a munkáiról és a korról, amelyben élt.

pf - Építészfórum