Európa legdélebbi csücske - a minószi Kréta

Görögország legnagyobb szigetét gazdag történelmi múltja teszi igazán vonzóvá, de páratlan földrajzi, természeti adottságai is csábítóak.

A sziget földrajza. Kréta a Földközi tenger ötödik legnagyobb szigete, nyugat–keleti irányban mintegy 240 km hosszú, azonban legnagyobb szélessége is csak 56 km. A szigetet hegyek borítják. Három legnagyobb hegysége a keleten található Dikté, a sziget közepén emelkedő Ida (2456 m) és a nyugati Fehér-hegyek. Leginkább szürke mészkő, agyagpala-, kvarcit-, és pala építi föl, illetve a helybeliek által kuszkurasz néven ismert márgás mészkő. Kréta déli partján a hegyek meredeken szakadnak a tengerbe, északon viszonylag alacsonyan fekvő, művelhető területek találhatók, és a városok, kikötők többsége is ide települt. A sziget legnagyobb síksága a Messzara, amely az előbb említett domborzati felosztás ellenére délen terül el, igen termékeny, de manapság vízhiánnyal küzd. A Földközi-tengerben gyakorlatilag nincs árapály, viszont a sziget partjain sokfelé elmerült települések, házak találhatók, amely a világtenger szintjének emelkedésével magyarázható. Az északi part mentén a tengerszint körülbelül 90–120 cm-rel magasabb, mint a római időkben volt. Kréta teljes nyugati oldala ezzel szemben a kora középkorban kiemelkedett, s ennek nyomai szépen kiolvashatók a partmenti szirtek bevágásaiból. Földrengések sem kerülték el a szigetet, bizonyára ezek pusztítottak el sok bronzkori palotát és várost. A sziget nagy része karsztvidék, hatalmas mészkő borította területeit mély, keskeny szurdokok hasítják át, több mint ezer barlang fordul elő a hegyekben.

Kréta mai éghajlata nem sokban különbözik a bronzkoritól. A tél napos, enyhe, a partvidéken hó szinte soha nem hull, csak a hegyekben. A nyár forró, de a hőséget a hűvös tengeri szél mérsékli. Eső télen szinte folyamatosan esik, a leghevesebb esőzések viszont tavasszal és ősszel vannak. A nyári vízhiány a mai Kréta legégetőbb problémája. A források vízkészletének csökkenése valószínűleg az erózióval, pontosabban a nagyobb mértékű felületi lefolyással magyarázható, amelyet az erdők kiirtása okozott. A fák megkötötték a talajt, a talaj a talajvizet, mára azonban a nyári aszály idején nem maradt tartalék a folyók, források táplálására. A sziget folyóinak többsége a nyár közepére kiszárad, hajózható folyók nincsenek. Kréta az egész bronzkorban bővében volt a faanyagnak, a sziget nagy részét sűrű tölgy-, gesztenye-, fenyő- és cipruserdők borították. Azonban az évezredek során a fákat szénégetés, hajó- és házépítés céljából kipusztították. Mára legfeljebb a Fehér-hegyek távol eső részein maradtak meg állományok, a megújulást az erózió mellett leginkább a betelepített kecskék elvadult leszármazottainak legelése akadályozza.

Állatvilágára jellemző, hogy egykor Kréta első telepesei minden bizonnyal az apróvadak mellett vaddisznóra és oroszlánra is vadászhattak. A régészeti leletek, pecsétlőkövek ábrázolásai hűen tükrözik a bronzkori élővilágot. A mérgeskígyók közül csak a vipera él a szigeten, de találkozhatunk skorpióval és a legveszélyesebb krétai állattal a rogalidával is. Ez utóbbi egy tarantellapók, amelynek marása igen fájdalmas.

A minószi kultúra története elválaszthatatlanul összeforrt Sir Arthur Evans munkásságával. Evans először 1894-ben utazott a szigetre, s a haláláig folytatott kutatások során Kréta bronzkori kultúrájának megismerésén dolgozott. Azt a nézetet vallotta, hogy a Minósz név nem egy király neve, hanem a királyi cím volt, akár a fáraó Egyiptomban, így helyénvalónak érezte ez alapján elnevezni Kréta bronzkori kultúráját.

Kréta legnépszerűbb turisztikai célpontja minden bizonnyal a knosszoszi palota megmaradt romjai, amely a fővárostól, Irakliontól 5 km-re találhatók. Az ősi mítosz szerint itt emelkedett Minósz palotája, s itt építette Daidalosz a labirintust, a szörny Minótaurosznak, akit Minósz felesége, Pasziphé szült. A palota romjait már Evans előtt 20 évvel, 1880-ban azonosították, és elkezdték a feltárást. Azonban Evans rájött, hogy a knosszoszi sokkal nagyobb, mint bármely ismert „mükénéi” palota, és alaprajza is eltér azokétól. Felismerte, hogy Kréta bronzkori kultúrája nemcsak régebbi a görög szárazföld „mükénéi”kultúrájánál, hanem bizonyos tekintetben őse is annak.

Forrás: Geográfia