2009. április 13., hétfő
KERESZTÉNY GONDOLATOK
Pierre Charron: A lélek elvehetetlen tulajdonai
Szenvedünk, mert vétkezünk; és szenvedünk, hogy ne vétkezzünk. Ez a lélek köszörűköve, amely megszabadítja csorbáitól, megtisztítja és eltávoztatja tőle a bűnt; ez az, amely elszakít bennünket a világtól, megcsömörít a csalékony élettől. Ennek következtében csillapítja Isten a kínjainkat: kihúz bennünket a saját tömlőcünből, majd a kegyelem s a könyörületesség szelíd és fényes napvilágára vet. A bajok sok felől törnek ránk: némelyik természetes, mint a betegségek, fájdalmak, vagy egy szeretett lény elvesztése; a többi hamis, közönséges, rövidlátó vélekedésünk tévedéséből fakad. Míg az előbbinél a lélek és a test kiszolgáltatott; az utóbbinál hatalmunkban áll uralkodni felettük. Aki álszenvedései (önbecsülését, hajlamai kielégítését) ért csorbák miatt panaszkodik, az csupán sajnálatra áhítozik egy olyan dologban, amely se nem fájdalmas, se nem kínos, se nem megoldhatatlan, csupán a részvét kedvéért tesz úgy, mintha az lenne. A természet kegye folytán találni orvosszert bánatunk-bajunk enyhítésére: az ember nem lehet alanya mindenfajta nyomorúságnak. Aki tudja, hogy minden baj, amelytől félünk, mindegyik, amelytől vacog a fogunk, járandóság, amellyel az életnek tartozunk, máris enyhülést talált bajaira. És aki tudja, hogy a sors szegénnyé, beteggé, elkínzottá tehet egy embert, de züllötté, félelemtől elgyötörtté, levertté sohasem, az azt is tudni fogja, hogy a sors legkeményebb megpróbáltatása sem veheti el tőlünk megbízhatóságunkat, merszünket, erényünket, mert ezek a lélek elvehetetlen tulajdonai.
Weöres Sándor: Isten
Az ember, akit jönni-menni látsz: zárt, egyéni; s az emberalkat legmélyebb rétege nem zárt, nem egyéni, mindennel összefüggő, azonos a minden alakzat mélyén rejlő egyetlen létezéssel. Az időbeli véges személyiség mögül kibontakozó időtlen végtelenség: a lélek. A kibontakozásra nem szoruló időtlen végtelenség: az Isten. Külön-külön határok csak a térben és időben vannak; ami tértelen, időtlen: bontatlan. A személyiség burkából kiemelkedő emberi lélek azonos az Istennel, mint a csönd a csönddel, hanem mint a zaj megszűnése a csönddel. Az ember, mikor zártságból megszabadul, háromféleképpen látja az Istent: mint "van"-on túli, vonatkozás-nélküli lényeget; mint a mindenséget beburkoló és telesugárzó szerelmet: s mint a véges személyiség leomlása után felragyogó végtelen lelket. Az Istenbe-olvadó ember számára nincs többé kívánatos és nemkívánatos, nincs többé semmiféle fokozat; minden végtelenül és kívánság nélkül szeret. Számára minden ugyanegy: minden a Teljes-Változatlan, melyből a számtalan változó jelenség árad. Isten tartalmazza a mindenséget, s a felszabadult lélek Istenben tartalmazza a mindenséget.
Pascal: Beteljesült jövendölések
Gondolatok: 705-710 Bizonyíték. - Beteljesült jövendölések; ami Jézus Krisztus előtt volt, és ami utána következett. A Jézus Krisztust bizonyító legnagyobb érvek a jövendölések. Istennek ezért rájuk volt a legnagyobb gondja; mert a beteljesedésüket jelentő eseménysorozat olyan csoda, amelyik az Egyház kezdetétől a világ végezetéig tart. Isten ezért prófétákat támasztott ezerhatszáz esztendőn át; majd az utána következő négyszáz esztendő alatt a világ minden részébe szétszórta ezeket a jövendöléseket az őket magukkal vivő zsidókkal együtt. Így készítette elő Jézus Krisztus születését, mivel az ő Evangéliumát mindenkinek el kell fogadnia, tehát nemcsak hitre indító jövendölésekre volt szükség, hanem arra is, hogy mindenütt megismerjék őket, s így mindenki elfogadja az Evangéliumot. De a jövendölések ténye nem volt elegendő; az is kellett hozzá, hogy eljussanak mindenhová, és sohase merüljenek feledésbe. Hogy pedig ezt az egybeesést senki se tarthassa a véletlen művének, ezt is előre meg kellett jövendölni. Nagyobb dicsősége a Megváltónak, hogy [a zsidók] szemtanúi, sőt eszközei az ő dicsőségének, mint az, hogy Isten megtartotta e népet. (...) Az idő megjövendölése a zsidó nép, a pogányok és a templom állapota, valamint az évek száma által. Merészség kell hozzá, hogy egy és ugyanazon dolgot annyiféleképpen mondjanak meg előre: a négy - bálványozó vagy pogány - birodalomnak, Júda országa végének és a hetven hétnek egyszerre kellett bekövetkeznie, s ráadásul az egésznek a második templom leromboltatása előtt. (...) Már az is végtelen tudást tételezne fel, ha egyetlen ember írta volna meg egy könyvben a Jézus Krisztusra vonatkozó összes jövendölést, eljövetelének idejét és módját, s aztán Jézus valóban e jövendölések szerint jött volna el. Itt azonban sokkal többről van szó; négy évezreden át egymást követő férfiak szakadatlan soráról, akik eltérések nélkül jövendölik ugyanazt az eljövetelt. Egy egész nép jelenti be előre, s ez a nép négyezer esztendőn át fennmarad, hogy testületileg tegyen tanúbizonyságot a róla kapott isteni ígéretekről, amelyektől semmiféle fenyegetés és üldöztetés nem képes eltántorítani: ez sokkal-sokkal jelentősebb még annál is.
Anthony de Mello: Szeresd ellenségeidet
Nektek, hallgatóimnak, azonban azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket. Jót tegyetek haragosaitokkal. Luk. 6,27 Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viselkednek veled, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél. Vagy gondolj azokra az időkre, amikor rossz volt a kedved, ingerlékeny, aljas, gyanakvó voltál és talán még üldözési mániába is szenvedtél. Hamarosan azt vetted észre, hogy mindenki negatívan áll hozzád, s te pedig a gondolataid és érzelmeid által teremtett ellenséges világban élsz. Hogyan tudnál boldog, szeretetteljes és békés világot teremteni? Úgy, hogy megtanulod azt az egyszerű, gyönyörű, de fájdalmas művészetet, amit látásnak hívunk. Így kell csinálni: Minden alkalommal, amikor ingerült vagy dühös vagy valakire, akivel találkozol, az nem a másik ember, hanem saját magad. Nem azt kell megkérdezned, hogy "Mi a baja ennek az embernek?", hanem azt, hogy mit mond ez az ingerültség önmagamról?" Tedd is meg ezt most azonnal. Gondolj valakire, aki általában felingerel téged, s mondd ezt a fájdalmas, de felszabadító mondatot magadnak: - Ingerültségemnek az oka nem ez az ember, hanem én saját magam. Miután ezt kimondtad, láss hozzá és keresd meg, hogy mivel okozod ezt az ingerültséget. Az első dolog az az, hogy gondolj arra a nagyon is reális lehetőségre, hogy ennek a személynek a hibái, vagy az úgynevezett hibái, benned is megvannak. Csakhogy te jól elnyomtad ezeket a hibákat, s ezért öntudatlanul kivetíted a másikra. Általában ez majdnem minden esetben így van, de jóformán senki sem veszi észre. Keresd tehát ennek az embernek a hibáit a saját szívedben és a tudatalattidban, és a bosszankodásod majd átalakul hálává, mert a viselkedése önmagad felfedezéséhez vezetett. De van itt még valami más is, amit érdemes megvizsgálni: nem lehetséges, hogy azért vagy bosszús, mert amit ez a személy mond vagy tesz, az rámutat valami olyasmire, amit te nem akarsz meglátni? Gondolj csak arra, mennyire ingerültek leszünk a misztikus vagy a próféta láttán, aki ugyan egyáltalán nem tűnik misztikusnak vagy prófétának, de a létük vagy szavaik mégis kihívást ~ jelentenek számunkra. De még más is világos lesz itt: Azért vagy ingerült erre az emberre, mert nem felelt meg azoknak az elvárásoknak, amelyeket beléd programoztak. Lehet, hogy jogosan követelheted, hogy feleljen meg programozottságodnak, ha az illető például durva, vagy igazságtalan, de azért gondold csak meg! Ha meg akarod változtatni ezt a személyt, ha szeretnéd, hogy abbahagyja ezt a viselkedést, nem lennél-e sokkal hatékonyabb, ha nem lennél ingerült? Az ingerültség csak elhomályosítja látásod, a cselekedetednek pedig kisebb lesz a hatékonysága. Mindenki tudja, ha egy sportoló vagy egy bokszoló elveszíti önuralmát, teljesítményének minősége hirvtelen lecsökken, mert a düh és szenvedély miatt már nem tudja összehangolni mozgását. A legtöbb esetben azonban nincs jogod azt követelni, hogy a másik feleljen meg elvárásaidnak; mert ha valaki más lenne a helyedben, az egyáltalán nem lenne bosszús. Csak gondolkodj el ezen az igazságon, és bosszúságod el fog szállni. Milyen butaság a részedről azt követelni, hogy a másik olyan normák és szabályok szerint éljen, amelyeket a szüleid ültettek beléd! És az utolsó igazság, amit meg kell fontolnod: a hátterét, élettörténetét és tudattalanságát is figyelembe véve, ez az ember nem is viselkedhet másképp, mint ahogy viselkedik. Olyan jól megfogalmazták: ha mindent értenénk, mindent megbocsátanánk. Ha igazán megértenéd ezt azt embert, akkor nyomoréknak látnád és nem elítélendőnek, ingerültséged pedig azonnal megszűnne. Akkor hamarosan azt vennéd észre, hogy szeretettel fordulsz hozzá, és ö is szeretettel viszonozza közeledésedet. S abban a szeretetteljes világban találnád magad, amit te saját magad teremtettél.
Forrás: Gondolkodó
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése