A fiúcska és az ő szeretője

Bernhard Schlink A felolvasó című regényében egy 15 éves kamaszfiú és egy nála 20 évvel idősebb nő szerelme, szexuális kapcsolata mögött feltűnnek a múlt árnyai.

Gondolhatnánk persze arra, hogy ha valaki, mint a regény egyes szám első személyben megszólaló hőse, egy anyjakorabeli nővel köt kapcsolatot, akkor sejtenie kellene, hogy annak az asszonynak múltja, története van. Titkai, amelyeket nem árul el a Fiúcskának nevezett szeretőjének. A Fiúcska ugyan érdeklődik az asszony, Hanna múltja iránt, de beéri egy vázlatos életrajzzal. A középosztálybeli gimnazista fiú és a nagyon egyszerű körülmények között élő villamoskalauznő kapcsolata olyan intenzív, olyan elemi erejű, hogy sem a köztük lévő kor-, sem a társadalmi különbségeknek nincs jelentőségük. Együttlétüknek meghatározott szertartásrendje van. „Felolvasás, zuhanyozás, szeretkezés, majd egy kis heverészés egymás mellett – találkozásainknak ez lett a rituáléja.” A felolvasást Hanna követelte, és élénk megjegyzésekkel fűszerezte. Aztán egyszer csak Hanna eltűnt. Az elbeszélő hiába kereste mindenütt, ahol csak nyomot hagyhatott, a munkahelyétől a lakásbejelentő hivatalig, csak annyit tudott meg, hogy Hamburgba utazott.

A dísztelen, feszes prózában írt, részben önéletrajzi elemeket tartalmazó regény második része arról az 1965-ben zajló tárgyalásról szól, amelynek egyik vádlottja az akkor 43 éves Hanna. Az asszony az SS tagjaként egy Auschwitz melletti kisebb női táborban volt felügyelő. A vád legfőbb pontja, hogy már a háború vége felé, nyugatra menekülés közben, egy faluban a több száz fogoly nőt egy templomba zárták, és mikor bombatámadásban a templom kigyulladt, a felügyelőnők hagyták a foglyokat bent égni, nem nyitották ki a kapukat, noha megtehették volna. A bombatámadás okozta tüzet mindössze ketten élték túl, egy anya és a lánya.

A regény, amely első részében Hannát különös, de szeretnivaló emberként ábrázolja, a második, a tárgyalásról szóló részben az elbeszélő, és az általa képviselt generáció, morális problémáit tárja föl. Az 1944-ben született szerző, aki maga is jogász, a regényben jogászhallgatókat szerepeltet, akik szemben állnak náci múltú szüleikkel. Az egykori Fiúcska kortársainál messzebbre megy: azt a kérdést feszegeti, amelyet nem kérdésként, hanem sokat idézett kijelentésként fogalmazott meg a német filozófus, Adorno: akként ugyanis, hogy „Auschwitz után verset írni barbárság”.

A szerző, illetve regénybeli alteregója önmagának így teszi föl a kérdést: „tulajdonképpen az én későbbi nemzedékemnek mit kellene, vagy kell kezdenie a zsidók megsemmisítésének rémségeiről szóló információkkal? Nem hihetjük, hogy felfogható a felfoghatatlan, nem hasonlíthatjuk össze, ami összehasonlíthatatlan… Csak az iszonyattól, a szégyentől, a bűntudattól kell elnémulnunk?”

Válasz nincs, csak kérdések vannak. Kérdések, amelyeket mi is újból és újból fel kell, hogy tegyünk magunknak. Miért történt? Hogy történhetett? Bernhard Schlink nem ítélkezik, és nem ment föl, hanem elbeszél. Katarzissal végződő regényében mégis benne rejlik a morális felismerés, hogy az ember felelősséggel tartozik a tetteiért, és azért, akit szeret.
Szépen megírt, fontos könyv. Érdemes figyelmesen olvasni, mert gazdagodik általa az ember.
A regényből film készült, Hanna szerepében nyújtott alakításáért Kate Winslet 2009-ben elnyerte a legjobb női főszereplő Oscar-díját.

Bernhard Schlink: A felolvasó
Fordította Rátkai Ferenc
Ulpius –Ház Könyvkiadó Budapest, 2009
221 oldal, 2999 Ft

Forrás: Szász Anna -