| A könyv második kiadásának "Európa Atlantisza" címet adtam, amellyel azt kívántam hangsúlyozni, hogy a Föld bármelyik pontján lehetett az ismeretlen sziget, de az Európa Atlantisza itt, a "vén" kontinensen virágzott a legnagyobb valószínűséggel. Pontosabban az Égeikumban, a Földközi-tenger keleti medencéjében. A legújabb kutatások eredményei, az összegyűjtött adatok teljesen új felfogásba helyezik Atlantisz történetét. Munkámat újabb fejezetekkel, fotókkal, rajzokkal bővítettem ki, amely a minószi civilizáció tündöklésének és hanyatlásának történetéről szól. Az Égeikum szigetvilága az ősi Ázsia, Afrika és az akkor még szunnyadó Európa közötti tér civilizációs hatások gyújtópontja volt. Ebbe a kulturális olvasztótégelybe illeszkedett szervesen az "eltűnt földrész", Atlantisz. A minószi Kréta jelentős korai mediterrán civilizáció volt, és már Platón idejében is ősinek számított. Nehéz bizonyítani vagy elvetni, hogy Platón művében a minósziak virágzó kultúráját Atlantiszról mintázta-e vagy sem.  A weblapomon működő fórumon több ezer vélemény, javaslat jelent meg. Olyan emberek verődtek itt össze, akik érdeklődtek Atlantisz legendája iránt. A vitában nem "szobatudósok", hanem felkészült, tekintélyes ismeretanyaggal, tudással bíró szakemberek vettek részt. Van közöttük világutazó diplomata, bibliakutató pap, közgazdász, műkedvelő régész, főiskolai tanár, bölcsész, egyetemista, orvos stb. Az összegyűlt anyag kincsesbánya volt a szerzőnek. A spontán szerveződött "Atlantisz-klub" tagjai rátapintottak az előző könyv erényeire, de apró tartalmi, nyomdai hibáira is. A tudomány fejlődésével, a vizsgálati módszerek finomításával egyre pontosabb képet kaphatunk arról, hogy mi történt valójában az Égeikumban Kr. e. 1628 körül. Akit érdekel a téma, és az eredeti helyszíneket felkeresi, közben hozzáolvas a történethez, a kettő elegyéből biztosabb képet kaphat a minószi rejtély megoldására. Vannak írók, akik évente több könyvet is képesek megírni. Nekem a történet feldolgozásához, a helyszínek felkereséséhez 25 évre volt szükségem. Nem akartam a mindenáron megfelelés csapdájába esni, és főleg nem a fantázia világába vezetni az Olvasót. A fotók, rajzok és a történelmi helyszínek valóságosak. Ez a körülmény előnyére válhat a könyvnek. Az elmúlt két évben több tucat könyvet olvastam el, és újabb helyszínek bejárásával gyarapítottam ismereteimet. Meglátogattam az anatóliai Catal Hüyük rejtélyes dombját, eljutottam a szicíliai Etnára és a vulkanikus Lipari-szigetekre, de nem hagytam ki a sorból a spanyolországi El Cogult sem. Harmadszorra is bebarangoltam Krétát, különösen a délkeleti és déli részét. A párizsi, az athéni, az iraklioni, a velencei, a barcelonai és a madridi múzeumok anyagában igen gazdag neolitikus és bronzkori anyagot találtam, nem kihagyva a hazai régészet hihetetlenül gazdag gyűteményét. Egy-egy ilyen "célzott" utazás tapasztalatainak összegzése hitelesebbé teheti a szerzőt, ha a helyszínen is meggyőződik a maga igazáról. Különösen az izgatott, mi késztette a minósziakat arra, hogy palotákat kezdjenek építeni? 2006 nyarán izgalmas kutatásba kezdtem, amikor Kréta palotáit megelőző falvak régészeti lelőhelyeit vizsgáltam. Hétszáz év alatt alakult ki az a sajátos építészeti, társadalmi struktúra, amely megalapozta a minószi civilizáció csodálatos virágzását.  A legújabb meglepetés és talány a kutatók körében a minósziak jelenléte Anatólia, Szíria, Levante és Egyiptom egyes területein! Több minószi eredetű freskótöredéket találtak a Nílus-deltában, mint Krétán. Mindez azt bizonyítja, hogy a minószi birodalom több kontinenssel állt kereskedelmi, kultúrális kapcsolatban, gondolok itt Kis-Ázsiára vagy Észak-Afrikára. A Théra kitörése után Kréta városai romokban hevertek, de a minósziak sohasem látott szorgalommal építették újjá palotáikat. Nem először - és nem utoljára! Mindazonáltal nincs az a tudós, aki képes lenne egyedül az elmúlt tízezer év történelmi mozzanatait, összefüggéseit hitelesen feldolgozni, mert ennek felderítésére csak egy magasan kvalifikált kutatókból álló csoport lenne képes. Egy ilyen csoport támogatását azonban mellőznöm kellett, ezért a saját szerény eszközeimmel; utazásokkal, a témát bemutató forrásanyag segítségével próbáltam a homályból kibontakoztatni a minószi kultúra hiteles történetét. Ehhez nyújt segítséget a könyv végén szerkesztett táblázat, amely jégkorszaktól mutatja be az emberiség történéseinek legfontosabb állomásait.  A Földközi-tenger medencéjében az elmúlt tízezer év alatt számos földrengés, vulkánkitörés, gyilkos szökőár, tektonikus kéregmozgás, járvány és aszály pusztított. A szigeteket, illetve az alacsonyabban fekvő tengerparti területeket öntötte el a szökőár. Az emberek emlékezetében a tenger vízszintjének gyors emelkedése sok generáción át megőrződött. Az Atlantisz történetéről szóló mítoszok képződését legfőképp a globális természeti katasztrófák okozhatták. A civilizációnkat sújtó katasztrófasorozat "beégett" az emberiség emlékezetébe. A technológia csúcsán álló minósziak építették a bronzkori Európa első palotáit, melyekből nem hiányoztak a korszerű vízvezetékrendszerek és vízöblítéses illemhelyek. Ismerték az aerodinamikát, míg Hellász földjén jóval szerényebb körülmények között éltek a görögök előőrsei. Ők lehetettek "Európa Atlantiszának" lakói. A későbbi görög szigetvilág központjában felragyogó civilizáció szelleme tovább élt a városállamok szövetségében és a páratlan, európai típusú gondolkodás egyedi vonásait sugallja a mindenkori kultúrkörök felé. A könnyebb áttekinthetőség érdekében - a teljesség igénye nélkül - összegzem azokat a legismertebb eseményeket, amelyek a jégkorszak után a Földközi-tenger térségében nagy hatással voltak az emberiség fejlődésére: - Első: a jégkorszak elmúltával roppant mennyiségű hó olvadt el a Föld északi pólusán. A Gibraltár és Afrika között korábban kialakult zárt földszoros újból megnyílt, és a Földközi-tenger medencéje gyorsan feltöltődött az Atlanti-óceán vízével. Jelentős partmenti területeket, szigeteket öntött el a tenger. A Gibraltár és Marokkó közötti self-zóna (szárazföldi vagy kontinentális talapzat) világosan mutatja, hogy Európa és Afrika között egy szárazföldi híd húzódott a legutóbbi eljegesedés idején. A "gibraltári vízözön" következtében a Földközi-tenger medencéjében kialakult földhidakat elöntötte a víz, ezáltal a "népvándorlás" bonyolultabbá vált Afrika és Európa között. Az egyik földhíd - bizonyíthatóan - Afrikát és Európát kötötte össze; Dél-Olaszországtól Szicílián és Máltán át egészen a tuniszi partokig húzódott.
- Második: mintegy 10 000 éve a Szaharában a szárazságot heves esőzések kezdték enyhíteni. Kr. e. 8000 körül nagyon gyorsan népesítették be e terület egész keleti részét, a mai Egyiptomot, valamint Csádot, Szudánt és Líbiát. Körülbelül 5000 évvel ezelőtt azonban elmaradtak az esőzések. Az emberek felkerekedtek, és nagy népvándorlás kezdődött el. A kutatók szerint mindez valószínűleg szoros összefüggésben áll azzal az időbeli egybeeséssel, hogy a Nílus mentén mintegy 5000 éve indult virágzásnak az egyiptomi civilizáció.
- Harmadik: Platón állításával szemben Atlantisz katonái nem harcolhattak a neolit szintjén élő athéniakkal a jégkorszak végén, 9000 évvel ezelőtt. A korai nagy népvándorlások Kr. e. 6200 körül következtek be Anatóliában a kis-jégkorszak idején. A lehűlés hatására az elvándorolt törzsek átrajzolták Európa újkőkori térképét. A neolit korszak népek hosszú tengeri utakat tettek meg fatörzsből kivájt bödönhajóikon. Az előkerült leletek arra utalnak, hogy már Kr. e. 7000 körül is létezett navigáció.
- Negyedik: a neolitikum közepén újabb áradásos katasztrófa történt! A Boszporusz-gát átszakadt Kr. e. 5500 körül, és a Földközi-tenger feltöltötte a Fekete-tó medencéjét. Így keletkezett a Fekete-tenger. A vízözön mozgásba hozta az anatóliai népeket. Ekkor érték el az anatóliaiak csoportjai a Balkánt, Közép-Európát, Észak-Afrikát és Máltát.
- Ötödik: Thérához hasonló kataklizma kétszer következett be, vagyis a geológiai történelemben két Théra létezett. Mindkét Théra működése, sorsa, külső megjelenése kísértetiesen hasonlított egymásra. Az első Théra Kr. e. 15 000 körül keletkezett, és a Kr. e. 1628-as vulkáni eseményig, a második Théra kialakulásáig létezett. Tulajdonképpen a legendás Atlantisz ezen az első Thérán alakult ki. Ezt a csodálatos bronzkori kultúrát semmisítette meg a második Théra születése (Bokor). A Kelet-Mediterráneum legnagyobb csapása a görögök által is megörökített Atlantisz, avagy a minószi civilizáció pusztulása lehetett a magja annak a históriának, amely Kr. e. 1628 körül, a Théra vulkán összeomlásával vette kezdetét. A régészek szerint Kréta túlélte a megpróbáltatásokat, sőt, kultúrája még hosszú ideig fennállt.
- Hatodik: Kr. e. 1450 körül újabb szökőár következett be, amelyet tektonikus kéregmozgás váltott ki. Kréta végérvényesen meggyengült, és a minósziak Püloszba, Egyiptomba, Ciprusra települtek át. Ekkor semmisültek meg Kréta északi oldalán virágzó palotái; Amnisszosz, Mallia, Mochlosz, Gournia, Palaikasztro, Kato Zakrosz.
- Hetedik: a "Tengeri népek" megjelenését részben a mediterráneumban fellépő tartós szárazság okozhatta, mások viszont sokkal összetettebb okokról beszélnek. A Kelet-Mediterráneum egész területén erőszakos katonai támadás söpört végig, a görög Mükéné palotáitól a Hettita Birodalom anatóliai központjáig és Szíria-Palesztina partvidékéig. E pusztítást követően semmivé lett az Égei-tenger palotakultúrája és a Hettita Birodalom egyaránt. Kr. e. 1200 körül a "tengeri népek" pusztításától volt hangos az Égeikum, Kis-Ázsia és Egyiptom. A mezőgazdasági termelés jelentősen visszaesett, és a görögök kulturális és gazdasági fejlődése szétzilálódott.
 A vulkánkitörés és a cunami után a "tengeri stílus" jelenik meg a minószi művészetben. A krétaiak figyelme a tenger felé fordult! Teljesen új filozófia alakult ki a papoknál. Mivel a csapás északról, a tenger felől érkezett, amely elpusztította otthonaikat, kikötőiket, emiatt szertartásaikban a tenger isteneit szolgálták, áldozatok bemutatásával. Kr. e. 1450 körül újabb földrengés vagy kéregmozgás okozta cunami döntötte végleg romba Krétát. Szembeötlő, hogy az ütközetekben elesett harcosokat már fegyvereikkel együtt temették el a szigeten, amely erős katonai hatásra utal. Megjelent a lineáris B írás. A mükénéiek számos palotát dúltak fel, és saját igényük szerint építették át. Kréta fokozatosan "elgörögösödött". A papság tehetetlenné vált a sorozatos csapásokkal szemben, és a hitét vesztett nép forrongani kezdett. A papok végső kétségbeesésükben már emberáldozatokra kényszerültek. Floyd McCoy geológus professzor rituális kannibalizmus jelét találta Knósszoszban egy kutatócsoport tagjaként. Ez az időszak a Minótaurosz története, a hét fiú és hét lány feláldozásának ideje a görög írások szerint! Kréta a görögök gondolatvilágában - titokzatos módon-, afféle hajdan volt Édenként él ma is. A minószi kultúra vívmányai és mítoszai közvetlenül az első akháj csoportok révén kerültek át a szárazföldre.  Tucatszámra vannak könyvek az összeesküvés-elméletekről és Atlantiszokról. A Föld nevű bolygón több igen fejlett civilizáció létezett, melyek nem szükségszerűen álltak egymással kapcsolatban, vagy nem egymásból származtak. Ezeknek a grandiózus nyomai Dél-Amerikától Japánig bővíthetik az Atlantisz-keresés igényét. Végső soron minden jórészt ismeretlen, magas fokú civilizációt azonosíthatnánk vele; de itt volna egy megjegyzésem, amely a Szantorini dilemmára nyúlik vissza. A modern régészet, a geológia, a világűrből készített speciális felvételek teljesen új oldaláról mutatják be az Égeikumban valaha bekövetkezett kataklizma "gyógyuló" sebét. Nagy felismerésnek tartom, hogy a kitöréssel, a beszakadással, és ezt követő szökőárral, ülepedéssel járó "földindulást" a tudomány a helyére tette. Ugyanis a legnagyobb kérdés az volt ezzel kapcsolatban, hogy amennyiben ennyire mindenki orra előtt volt Atlantisz, hogy tűnhetett el fizikálisan, lelkileg, kulturálisan és populációs szempontból egyaránt. |
Bejegyzések
_kicsi.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése