Li Taj-po (701-762) verseiből - I.

Régi dalok
(SZEMELVÉNYEK)

1

Rég nem írnak már ódákat nálunk.
Kinek mondjam el hanyatlásunkat?
Gaz közé vetve a Dalok könyve
s a Hadak kora tüskét termett csak.
Sárkány- s tigrisként falták föl egymást
s a nagy harc vége Csin vad uralma.
Ó, a helyes hang mért tűnt homályba?
A Száműzetést harag íratta.
Majd Hsziung és Hsziang-zsu versében zengett
az új költészet nagy áradása,
s bár sok újulás követte egymást,
eljött a líra sivár apálya.
Aztán Csien-an kora kezdődött,
a vers pompáját számba se vették
s most, szent uraink korában újra
erény a tiszta tökéletesség.
A tehetségek békében élnek,
mind a pikkelyes sárkányra kapnak.
A külső pompa s a belső lényeg
csillaghálóként fölénk ragyognak.
De a hagyományt én megrostálom,
fényéből ezer tavaszra jusson.
Példám a tökély, nevem megálljon
s ha nem, ecsetem a porba hulljon.

DEMÉNY OTTÓ fordítása

5

Hogy kéklik a Tajpo! Csúcsán sűrű erdő,
fáihoz csillagok gyűlnek sorbaállva.
A világtól messze elszakítva nőtt fel,
az égtől háromszáz mérföld távolságra.
Közepében lakik egy sötét hajú agg,
felhő takarója, havas fenyő ágya.
Sohasem nevet és nem beszél sohasem.
Ott él elrejtőzve öblös barlangjába.
Jöttem, hogy az öreg szenttel találkozzam.
Az életelixírt kértem térdenállva.
Jádekő-fogsora mosolyogva villant,
és megtanított a varázsszer titkára.
Csontjaimba vésve adta át tudását.
Testére lesújtott a felhők villáma,
fölnézek, s hiába, eltűnt mindörökre.
Bánat száll rám, és az öt érzelem lángja.
Az életelixírt fogom kikeverni,
az emberiségtől örökre elválva.

742 körül

SZERDAHELYI ISTVÁN fordítása

6

Csin ura végigsöpört a világon.
Tigrisszemű volt, hős, rettenetes.
A fejedelmek mind hódoltak néki,
szétverte kardja a fellegeket.
Elméje fényével az egekbe tört,
terveit lesték roppant seregek.
Hszienku szorosát kitárta keletnek
s szoborba öntetett fegyvereket.
Tetteit bevéste a Hujcsi hegyébe
s Langja teraszról messze révedett.
A Lisan hegyet emeltetni vélük
elhurcoltatott hétszázezeret.
Az élet italát szerette volna
s mert úgy marta érte szívét a vágy,
lövette gyorstüzű számszeríjjakkal
a tenger kőszirtnyi roppant halát.
Homloka az öt szent hegyhez hasonló.
Hullámot sodor, mennykövet lövell.
Uszonya elfödi az azúr eget,
a szigetig így ki láthatna el?
Csin szüzeivel Hszü Si elindult,
de a nagy hajó mikor tért vissza?
Csin ura fölött most három forrás zúg.
Érckoporsóban nyugszik hűlt hamva.

DEMÉNY OTTÓ fordítása

9

Csuang-ce álmában pillangó lett,
és Csuang-céról semmit nem tudott.
Íme, a lét ily könnyen alakul,
a változások határtalanok.
A halhatatlan lelkek szigetén
a forrásvíz elapad, nem buzog,
s ki egykor Tungling büszke ura volt,
a Kék Kapunál vet dinnyemagot.
Ezt látván érdemes törekednünk?
Mindig így jártak a hatalmasok.

745 körül

DEMÉNY OTTÓ fordítása

10

Volt Csiben egy hős, rettenthetetlen.
A neve Lu Lien. Nem volt párja.
Ragyogott, mint a tengermélyi gyöngy
reggel, ha holdszín fényét kitárja.
Megverte Csint, hős hangja harsogott,
hogy nemzedékek nézték csodálva.
Semmi volt néki ezer ajándék,
hetykén nézett Pingjüan urára.
Miként ő, féktelen vagyok én is,
buzdul a lelkünk egy muzsikára.

DEMÉNY OTTÓ fordítása

11

Kelet végtelenje felé tart Huangho,
lehull a fehér nap a tenger árjába.
Az eltűnő folyó és az illanó fény
gyorsan eliramlik, nem várnak egymásra.
A tavaszi arcom elhagyott már régen,
kihullt őszi hajam minden egyes szála.
Az emberi élet más, mint a fenyőké,
hogyan is lehetne örök ifjúsága?
Fel kellene ülnöm a felhősárkányra,
hogy a ragyogó fény testemet átjárja.

SZERDAHELYI ISTVÁN fordítása

12

A fenyő s a ciprus magányban lesz szálas,
barackformájúvá nehezen válnának.
A nagy Jen Ce-lingnek sokkal jobban tetszett
császár kegyénél a tengeri halászat.
Elrejtőzött, mintha kóbor csillag volna,
szíve tétlen, mint a felhők, mikor állnak.
Meghajol a harci szekerek urának,
s hol lágy szél öntözi a négy világtájat,
visszatér a Fucsun hegyre remetének.
Sajnos, nem tehetem, hogy nyomában járjak,
és hosszú sóhajok hagyják el az ajkam.
Sötét barlang mélyén ütöm fel tanyámat.

SZERDAHELYI ISTVÁN fordítása

13

Csün-ping elvetette az egész világot,
s Csün-pinget az egész világ elvetette.
Kutatva hatolt be a változásokba,
és a lét előtti ősi kezdetekbe.
Csendes magányában a Taót olvasta.
Függönyét behúzva gondolkodott egyre.
Nemhiába jön a szentéletű tigris,
erre száll a főnix egyszer énekelve.
Ki tudja, hogy napként ragyogó nagy nevét
kifüggesztették-e az égi vizekre?
A Csillagfolyón a Vándor elhajózott,
s titkos mélységekbe ki is tekinthetne?

SZERDAHELYI ISTVÁN fordítása

Forrás: Terebess Ázsia E-Tár