Arckép: Paco De Lucia

Első szólóalbumával már 1967-ben, 19 évesen bizonyította különleges hangzását az öt fiúgyermekkel megáldott spanyol zenészcsalád legkisebb sarja, Francisco Sánchez Gomez.

Bár az édesanyja emlékére Paco de Lucia művésznévre váltó fenomén gitárjátékára számos irányzat, leginkább a jazz, a bossa nova és a salsa is hatással volt, elsősorban mégis a korábban csak turisztikai látványosságként jegyzett flamenco művészeti feltámasztójaként tartják számon. Kétségkívül Paco zsenialitásának, izgalmasan vibráló gitárjátékának köszönhető a műfajt a mai napig világszerte övező csodálat.

Első fellépését 11 évesen követte el, egy évre rá már díjat nyert egy rangos flamenco versenyen, majd otthagyva az iskolát a Jose Greco vezette flamenco csoporttal eljutott Amerikába. A helyi flamenco nagyágyúja, Sabicas tanácsára egyre inkább saját stílusát alakítja szakítva a korábbi mesterek hatásával, és ennek jegyében óriási sikert arat az első fellépése során 1970-ben a Carnegie Hall színpadán.

A rengeteg improvizációra épülő 12 ütemű ritmus, a leggyorsabb és egyben érzelemben is leggazdagabb flamenco stílus szólal meg tökéletes technikával koncertjein, nem hiába hívja a szakma egyszerűen csak így: „El Maestro”.

Bár szinte minden valamirevaló jazz előadó kereste már társaságát egy-egy lemezfelvétel vagy koncert erejéig –számos kritika is érte mindezért a színtiszta flamenco művelői részéről-, a show csúcspontja mindig Paco és a gitárja.

A John McLaughlin, Al DiMeola, Paco de Lucia gitártrió lemezei, különösen a Friday Night in San Francisco a mai napig világhírűek, nemcsak a jazz, de a populáris zene világában is hosszú évekig vezették a slágerlistákat soha nem látott mennyiségű munkát adva a lemezeladások statisztikusainak is.

Az immár 39 éve produktív szupersztár 22. saját lemeze 2004-ben jött ki hosszú hallgatás után Cositas Buenas címmel. Az év legjobb –sokak szerint minden idők legjobb- flamenco albuma a rajongókat és a kritikusokat is ámulatba ejtette tisztaságával, műfaji változatosságával, tökéletességével. Természetesen meg is kapta érte a Grammy díjat.

Ráadásképpen még ebben az évben neki ítélték Spanyolország legrangosabb zenei kitüntetését is, a Prince of Asturias díjat, olyan művészeket megelőzve, mint Bruce Springsteen és Andrew Lloyd Webber.

A szokatlanul ritkán turnézó világsztár eddig csak egyszer adott Magyarországon flamenco koncertet. Veszprémi fellépése ezért is egyedülálló, a fesztivál történetének talán eddigi legnagyobb szenzációja!

„Flamenco gitáros vagyok” - állítja magáról. „Bármit próbáltam játszani, mindig úgy hangzott, mint a flamenco.” Andalúz gyökerekkel, „húsz újjal”, szédületes tempóban, gyönyörűen.

Forrás: Zene.hu - [2006.07.17.]