Tisztulás - A bennünk lévő stressz, szorongás, feszültség feloldásáról

Édes Istenem, amikor rájövünk a Te kegyelmedből, és önismereti próbálkozásaink révén, hogy életünkben milyen görcsök, rossz reakciók és beidegződések feloldása a feladatunk, és ehhez hogyan járulnak hozzá az emberek (akik egy részére haragszunk, mikor fájdalmat okoznak) – rögtön elKÉP-edünk (képszerűvé válik), hogy milyen egyszerű fejlődési-szálakra vannak felfűzve életeseményeink! Kegyelem ez, hogy megtanuljuk felismerni rossz hozzáállásunkat, vagy egyszerűen csak magasabb szinten, tudatosabban, szeretet-telibben reagáljunk, mint régen! Például szeretteink elvesztésétől való félelmünk (hogy meghalnak, bajuk lesz...stb.) csak a ragaszkodást, birtoklási vágyat vagy a túlzott aggodalmaskodást erősíti - egy ideig! A megfelelő pillanatban pedig rájövünk, hogy akit az ember szeret, azt nem tudja elveszteni, hisz mindörökké a szívében él – bármikor felidézheti a lényét, közös emlékeit vele. Fizikai elvesztésükkor pedig (pl. távoli helyre kerülés vagy halál) azokkal van továbbra dolga az embernek, akik körülötte maradnak, vagy odakerülnek a sors révén. Általuk fejlődik tovább és ők is általa tapasztalnak, vagy szeretetüket más szinteken élhetik ki. Természetesen ez nem egyszerű feladat, de amikor sejtjük a dolgok jobbá alakulásának a lényegét, Istenhez fordulva, kérve az Ő egyértelmű útmutatását, jeleit a probléma magjának, igaz természetének felismeréséhez és szeretet-teli megoldásához (mely minden léleknek jó lesz, akik részt vettek ebben a „történetben”) - szinte rögtön megerősít, és vagy álmok révén, vagy elcsendesült lélekkel, mikor intuícióinkat tisztábban érezhetjük: megkapjuk a választ, a megoldást! Így feloldódik a feszültség, elönt bennünket a lelki öröm, szeretettel telünk meg életünk minden (e probléma feloldásában akár rossz érzéseket keltőn is segítő) résztvevő felé. Megújult erővel már más irányok felé fordulhatunk, vagy élvezhetjük a felismert állapot áldásait – végtelen hálával Isten felé, fürödve az újból felerősödő, szorosabb Vele való kapcsolatban! Az „I-GAZSÁG” révén, amit eddig „gazságnak” éltünk meg érzelmileg, most eljuthatunk az „IGAZSÁG”-hoz, ami felemel, szebbé teszi szívünket-lelkünket, kapcsolatainkat, további életünket… Aki fél a hibák elkövetésétől: akár ha majd rosszul tesz valamit, vagy téved és ezért csúnya büntetésben részesül – csak leblokkolja a spontán válaszait az élet hozta eseményekre, feladja céljait, esetleg belső meggyőződését – így gyakrabban keltenek benne mások lelkiismeret-furdalást, zsarolhatóvá válik, félelemmel telítődik az élete. Mikor lassú önismeret és a kegyelem révén végre felismeri ezt a rossz hozzáállását, problémáját, és imáira válaszul körvonalazódik a helyes megoldás, rájön, hogy hibáinak is mindig oka és célja van a körülötte lévő lelkek tapasztalásában, fejlődésükben, de mindenekelőtt saját fejlődésében - e probléma felismerése által. Ettől kezdve bátrabban felvállalhatja saját egyéniségét, reagálásait, felvállalhatja belső késztetéseit és elindulhat az általuk motivált irányba: ÖNMAGA lehet, hiszen tudja, mindenki követ el „hibákat”, de ez a fejlődés és az élet része! Isten előtt nincsenek HIBÁK, csak SZEREPEK, neki minden szereplő SZÍNÉSZ-LÉLEK (Isten látja a valóságot „SZÍNRŐL-SZÍNRE”!), Neki mindenki egyformán kedves. Ha a lélek Hozzá fordul, engedi Őt belülről a szeretetével megérinteni, ez a legnagyobb boldogság és áldás számára, mely Istennek is örömöt okoz - hisz a szeretet így megújult erővel bontakozhat ki! Hibáinkból mindig tanulunk is valamit: a becsület, a tisztesség, a tisztaság, az erőszakmentesség, a béke és az egymás iránti szeretet egyre kitisztultabb megnyilvánulásai felé terelve cselekedeteinket, jellemünket, énünket – lelkünket pedig az Istennel való szeretetteljes, tiszta kapcsolatra hangolja. Szerző: Matosics Róbertné Zsuzsanna - Ahimsa életmód magazin