Üldözés

Akiket vallásalapításuk óta gátolnak

A bahá’í hit egész történelme folyamán az iráni bahá’íokat üldözték. Az 1800-as évek közepe óta mintegy húszezer hívőt öltek meg a hatóságok vagy a felzúdult tömegek, akik a fiatal vallási mozgalmat az iszlámtól elhajló, eretnek irányzatnak tekintették. Haleh Rouhit, Sasan Taqvát, és Raha Sabetet 2007 novemberében vette őrizetbe az iráni kormányzat. Jelenleg négyéves börtönbüntetésüket töltik olyan vádak miatt, melyek teljes mértékben hitük gyakorlásához kapcsolódnak.

A huszadik század alatt Iránban a bahá’íok ellen hullámokban törtek ki erőszakos megmozdulások, miközben az iráni kormány gyakran használta a vallási közösséget bűnbakként. 1933-ban például betiltották a szent írásokat, nem ismerték el a hívők egymás közti házasságát, a közszolgálatban dolgozó bahá’íokat pedig vagy lefokozták vagy elbocsátották. 1955-ben a kormány azt is elnézte, hogy a bahá’íok országos központját Teheránban csákánnyal rombolták szét.

A bahá’íok szerint az üldözések ezen jellege a félreértés és félelem nyilvánvaló jelei, amelyet az új vallás születése vált ki a régi, megrögösödött hit követőiből. Ez a mintázat időről időre megismétlődik, sőt mi több, a világ összes nagyobb vallásának történelme korai periódusaiban szembe kellett néznie az intenzív vallási üldöztetéssel.

1979-ben az Iráni Iszlám Köztársaság megalakulásával az üldöztetések új irányt vettek, minthogy a hivatalos kormányzati politika részévé váltak, melyet ennek megfelelően szisztematikusan kezdtek végrehajtani.

Azóta több mint 200 bahá’ít végeztek ki vagy öltek meg, százakat tartóztattak le és tízezreket fosztottak meg állásaiktól, nyugdíjuktól, vállalkozásaiktól és továbbtanulási lehetőségeiktől. A hivatalos bahá’í adminisztratív igazgatást is fel kellett függeszteni, a szent helyeket, szentélyeket és temetőket elkobozták, megrongálták, vagy elpusztították.

A bahá’íoknak állandó körözéstől kellett tartaniuk, bármikor letartóztathatták és fogva tarthatták őket, hogy az iráni vallási közösség tagjait így tartsák örökös rettegésben. Előfordul, hogy a fogvatartottak nem érintkezhetnek senkivel, ismeretlen helyen tartják őket fogva miközben a családjuk elkeseredetten kutat utánuk. Nem ritka, hogy a kormány ügynökei átkutatnak bahá’í otthonokat, elkoboznak dokumentumokat, könyveket, számítógépeket, fénymásoló gépeket vagy egyéb tulajdont.

A kormány szisztematikus intézkedésekkel próbálta meg ellehetetleníteni a bahá’í közösséget mind gazdasági, mind társadalmi értelemben. 1993-ban fény derült egy titkos kormányzati feljegyzésre, mely a „bahá’í kérdéssel” kapcsolatos koordinált iránymutatásokat tartalmazta. A Legfelsőbb Kulturális Forradalmi Tanács által elfogadott és Khamenei Ali, az Iráni Iszlám Köztársaság vezetője által aláírt dokumentumban az állt, hogy „a bahá’í közösség fejlődését és előrejutását meg kell gátolni!”

A bahá’íok elleni kampány egyik példája, hogy megakadályozzák őket abban, hogy főiskolákon vagy egyetemeken továbbtanulhassanak. A tilalom még 1979-ben kezdődött, s habár a kormány az utóbbi években úgy tett, mintha megnyitnák az egyetemek kapuját a bahá’í diákok előtt, a valóságban szinte egyikük sem tudott véglegesen bejutni a felsőoktatásba.
Azon keveseket is, akiknek sikerül formálisan mégis beiratkozniuk az egyetemekre, azonnal kicsapják, amint vallásuk napvilágra kerül.

A zaklatás a kisiskolás korú bahá’í gyerekekre is kiterjed, akiket tanáraik és a papság folyamatosan megrágalmaz és olykor arra kényszerítik őket, hogy megváltoztassák vallásukat.

A 300 ezer főt számláló bahá’í közösség Iránban az ország legnagyobb vallási kisebbsége. A bahá’íokat pusztán vallási fanatizmusból nyomják el. Az iráni és más iszlám fundamentalisták már jó ideje úgy tekintenek a bahá’í hitre, mint az iszlámot fenyegető irányzatra, akiket eretneknek és hitehagyottnak bélyegeznek. A bahá’íok nők jogaival, az igazság független keresésével és az oktatással kapcsolatos haladó felfogásmódja különösen a muszlim egyházi személyiségek számára tűrhetetlen.
A Báb Shirázi otthonát, mely a bahá’í világ egyik legszentebb helye, a forradalmi hadsereg pusztította el 1979-ben, és később a romok helyét a kormány buldózerrel tüntette el végleg.

Az iráni bahá’íok üldöztetése elleni nemzetközi tiltakozás igen elterjedt. Újságcikkek, televíziós és rádiós nyilatkozatok ezrei jelentek meg világszerte és kormányok, prominens nemzetközi szervezetek ítélték el az üldöztetéseket vagy fejezték ki aggodalmukat az iráni eseményekkel kapcsolatban. Az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Bizottsága és Közgyűlése számtalan határozatot fogadott el Irán emberi jogi eseteivel kapcsolatban, és gyakorlatilag minden határozat a jogsértéseket külön megemlíti.

Az irániakra nehezedő nyomás mindezek ellenére egyre nő. 2008-ban az Országos Ad Hoc Bizottság (mely a vallási közösség adminisztratív ügyeit intézte) mind a hét tagját elfogták és a Teheráni Evin börtönébe zárták.

2009 elsõ negyedévében a letartóztatások és kihallgatások tovább folytatódtak, a gazdasági megszorítások fokozódtak, és a városokban, falvakban zajló üldözések, beleértve az iskoláskorú gyerekek zaklatását, sem szűntek meg.

Az üldözések legutóbbi fejleménye a hét letartóztatott bahá’í vezető tárgyalási időpontjának kitűzése. Többszöri módosítást követően az iráni bíróság úgy döntött, hogy 2009. október 18-ra tűzi ki az Izraelnek való kémkedéssel, az Iszlám Köztársaság elleni propagandával és szentségsértéssel vádolt vezetők tárgyalását.

Az ártatlanul megvádoltak védelmét Shirin Ebadi, Nobel-díjas emberjogi ügyvéd látja el.

Bodócs Flóra Erika (1986, Albertirsa – Cegléd – Budapest) E-mail: florabodocs@yahoo.co.uk

Forrás: PR Herald

Kapcsolódó cikk: A BAHA’Í’ VALLÁS