TÁNC – ÉLETMÓD

Nyílt Nap: 2009. november 8.

A TáncÉletmódProgram „Nyílt napot” tart a közönség részére 2009. november 8-án (vasárnap) tíztől háromig a Goli Tánchelyen a III. Perc utca 2. alatt. Ingyenes próbaórák, bemutató foglalkozások, kötetlen beszélgetések. A rendezvényen jelen lesznek a program mentorai: dr. Angelus Iván táncpedagógus, a Budapest Kortárstánc Főiskola rektora, Benyák András műugró edző, Kepes Juli Alexander-technika tanár, Mérei Zsuzsa pszichológus, Murányi Zsófi táncpedagógus, koreográfus, dr. Toman József sebész, sportorvos és Papp Timi táncprogram szerkesztő. A Budapest Tánciskola immár mindenki számára nyitott szolgáltatása a több évtizedes hivatásos művészképzés során kikristályosodott egészségmegőrző és személyiségfejlesztő módszereket közkinccsé tevő, személyre szabott program.

Az illusztráció Sally Doughtyt ábrázolja.

képtár

Az őszi óra-átállítás napján írom ezeket a sorokat. Ez a nap hosszabb. Tavasszal lesz egy, ami rövidebb lesz, akkor visszanyerjük-újravesztjük a valóságossá tett virtuális időt. Mi diktatúrákban szocializált felnőttek simán tudomásul vesszük, - igyekszünk a jó oldalát látni annak, - hogy racionális, gazdaságossági, forgalomszervezési stb. okok egyszerűen felülírják a kozmológiai és biológiai valóságot, az időt. Ősszel a gyerekek még visszaalszanak reggel, este tovább hancúroznak, illetve tavasszal fordítva, de aztán megszokják, hogy ne higgyenek maguknak. Én már felnőtt vagyok, inkább örülök, hogy találtam egy kis időt. Íme, az eredmény:

WELLNESS?
Amíg nem foglalkoztam gombákkal, elvétve találkoztam velük, pedig sokat jártam az erdőben szüleimmel. De ők féltettek minket, hozzá se nyúltunk, végül már észre se vettük a gombákat. Azután? Lépten-nyomon gombákba ütköztem. A csúcspont az volt, hogy a táncstúdió egy idő előtt korhadásnak induló deszkájából is kinőtt a fal mellett, külön nekem egy aprócska kalapos gomba. Így érzem magam a mi tánc-életmód programunk megálmodása és beindítása óta. Míg korábban színházi, táncos, táncpedagógus, tánckultúra-szervező elefántcsont-tornyomból ki se tekintve éltem világomat, természetes volt, hogy a saját és az engem körülvevő művészek, főleg táncosok életéhez-munkájához keressük a legeredményesebb, leghatékonyabb edzésmódszereket, egészség-prevenciós és egészség-helyreállító rendszereket és szakembereket, és fel se nagyon tűnt, hogy erre ilyen mélységben, ilyen tudatossággal másnak, „civilnek” is szüksége lehet.
Láttam alant elvonulni a jövő-menő divatokat, csodaterápiákat, bulvárhetilap-szintű csodarecepteket, „ilyen volt – ilyen lett” kúrákat, de eszembe se jutott mennyire valóságos igényre adott - néha cinikusan üzleti, néha profetikus hevületűen naiv - válasz a szemünk előtt kibontakozó – a legszimptomatikusabban a wellness szóval jellemezhető – szubkultúra.
Összeállt a kép: a legtöbb kozmetikus manapság „masszőz”, a masszőr többnyire „csontkovács”, a csontkovács „csodadoktor”. Jólelkű, de kissé egyszerű lányka írja tényleg nagy bajban levő emberek segélykiáltására a máshonnan másolt – vagy még rosszabb: saját kútfejéből írott – sematikus választ, nyílt levélben, a bulvármagazinban. Bármi, ami alternatív, az jó, minden, ami hagyományos, az rossz, de azért a gyulladt vakbelünkkel a kórházba rohanunk, és többnyire ki is veszik, és mi élve folytatjuk (többnyire).
A fodrász ma „sztájliszt”, a körömépítő és a manikűrös – egyben pszichológus. És ez nem olyan rossz, mert a fogorvostól kezdve a bolti eladóig mindenki érzi, hogy tanácstalanul járunk a világban. A fogunk végén egy ember fityeg, aki nem tud enni és fogat mosni. Az eladói tanács nélkül kóválygó plaza-cica és plaza-kandúr visszamenekül a „sarkiba”, mert ott legalább nem a – logisztikusnak becézett – polcpakoló, hanem egy áruit - talán - ismerő ember megmondja, melyik tejfölös-pohárnak látszó tárgyat vegye ki a hűtőből, ha nem matricát gyűjteni, játszani vagy versenyezni akar, hanem tejfölt vásárolni.

ÜZLET A KULTÚRÁBA, KULTÚRA AZ ÜZLETBE
Még a 80-as években - a GMK-k idején - bejött egy hölgy a Csanády utcai Kreatív Mozgás Stúdióba, közölte, hogy márpedig ő egy amerikai vállalkozásfejlesztő alapítvány munkatársa. Gyűjtsek össze pár kérdést, ő is feltesz majd egy-kettőt, visszajön, ha nem bánom. Akkor még gyanútlanabb volt az ember, és ő tényleg csak segíteni akart, beszélgettünk és elment. De hagyott maga után számos gondolatot. A legfontosabb az volt, ha hiányzik a pénz - és persze, hogy kevés volt - járjam végig a Stúdiót, nincs-e egyetlen talpalatnyi szabad hely, nincs-e bármi kevés szabadidőm, gondolatom, ami parlagon hever. Könnyen ment: 180 m2-t kellett bejárni, ketten voltunk dolgozók. Volt szabad kapacitás: ebből született az egyik első budapesti alternatív szórakozóhely, az évekig sikeresen működő Tam Tam Klub és az egyik első egynapos kiállításokat szervező kiállítóhely: a Tam Tam Galéria.
Most megint pénzszűke van, jobban, mint akkor. És 1700 m2-t kellett végigjárni gondolatban, és legalább 100 barát, munkatárs, dolgozó szabad vegyértékeit lehetett átgondolni, csokorba fogva egy irányba indítani. Mert igaz, hogy a TáncÉletmódProgram valóban nem üzleti vállalkozás, pontosabban nem elsősorban az. És az is igaz, hogy nem kulturális, jótékonysági misszió - hiszen el kell tartania magát, az infrastruktúrát, a tanárokat.

Az üzletben végtére nem az a baj, ha üzlet, hanem ha rossz üzlet. Rossz a vevőnek, mert átverik és rossz a szolgáltatónak is, mert azért hosszú távon nem lehet a semmit, a vackot árusítani, vagy ha igen, ahhoz mi nem értünk.
Preiswert – tetszett a német szó, ha ki-kikukkantottunk a német gazdagságba. Árát érő. S az nem mindig volt a legolcsóbb, sőt. De ha belegondolok, hány évig viseltem, azt a – jaj! – 40 márkás német táncnadrágot, akkor nagyon megérte.
Amikor összeválogattuk programkínálatunkat, ebből indultunk ki. Sajnos viszonylag drágák vagyunk, a legdrágább egyéni órák ára 10.000.- Ft. Az egyéni program összeállítása is ennyibe kerül. Más oldalról az is igaz, hogy megéri. Mert nem biztos, hogy az látja legjobban a maga baját, aki benne van, és mindenre maga tudja a megoldást is. Pontosabban, igaz, de ahhoz előbb segítségre van szüksége. Aki házat épít, tudja, hogyan akar élni, mégis tervezőhöz fordul. A beteg is sejti, hogy mi a baja, de azért előbb diagnózist kér, nem rögtön terápiát. Mert jobban megéri, mint rossz irányba indulni.
Azok a mozgásszervi jelenségekkel összefüggő, vagy mozgással kapcsolatos módszerek útján megoldható panaszok, amelyekkel mi foglalkozunk szakértelmet, de még inkább tapasztalatot igényelnek. A program lelkét alkotó egyéni program mentorok ezért tudnak segíteni. Tudják, tudjuk, minden eset más, minden ember más. Mint a jó háziasszony: vannak bevált receptjei, mégis ahány vendégség, ahány vendég, annyiféle ebéd, annyiféle vacsora. „Keverve-kavarva, ahogy a vendég akarja”.
Hogy a kulináris hasonlatot folytassuk, ha jót akar az ember enni, bizony nem egyszer drága éttermet kell választani. És ott nem találomra választ a jó vendég, hanem hallgat a séfre. Persze a legjobb az otthoni koszt - ha már tapasztalt szakács a gazda. Mindkettőben segítünk.

HOL ITT AZ ÜZLET?
Hol fizetődik ez ki, ha már egyszer megengedheti magának, vagy rákényszerül valaki, hogy velünk rendszerezze, rendezze életét. Sokféleképp. Egyrészt időigényes, felesleges és költséges – még jó, ha nem káros – zsákutcákat kerülhet el, aki segítségünkkel csak azokat a foglalkozásokat választja, amelyekre valóban szüksége van. Tegyük fel alakformálás címén fogyni akar és olyan tornát választ, ami inkább izomépítő, mint zsírégető céllal van összeállítva – hiába járna. Szumo birkózó lesz, ha nagyon kitartó, de soványabb nem.
Másrészt, a táncos képzés (és a sportedzés, Alexander tréning, sportorvoslás, pszichoterápia) több évtizedes sikerei - és kudarcai - arra tanítottak meg bennünket, hogy az elszigetelten alkalmazott módszerek - önmagukban legyenek bármily hatékonyak - csak megfelelő kontextusban fejtik ki pozitív hatásukat. Tudjuk hiába eszünk tízszer annyi C vitamint, se többet se kevesebbet nem érdemes szedni belőle, mint amennyit pont a mi szervezetünk akkor fel tud dolgozni. Tudjuk, egy ponton túl, hiába erősítjük a táncos lábát, nem fog magasabbra ugrani, sőt lomhább lesz. Nem az izomtömegen, nem is az elrugaszkodás sebességén, hanem az antagonisztikus izomcsoport ellazulásán, beidegzésének minőségén, és a gyorsítás útjának hosszán kell dolgoznunk. A táncosokkal foglalkozó team erőfeszítései csak összehangoltan értek el eredményt, annak híján, bele-bele kapva ebbe-abba, sokszor még ártottak is.
Harmadrészt, egy hat-nyolc hetes program lezárásával a kezdeti és záró állapot szubjektív megfigyeléseinek és objektív adatainak összevetésével mérni is tudjuk közös munkánk mely elemei voltak hatékonyak, melyek kevésbé és miért.
Negyedrészt, ha az ember nem vaktában - egyedül kísérletezik hamarabb ér el eredményt, hamarabb veheti saját problémáinak kezelését a saját kezébe. Konzultációra, továbbképzésre később is szívesen vállalkozunk.
Ötödrészt, leghatékonyabb eszközeink ingyenesek, vagy még megtakarítást is eredményezhetnek. A kontrollált körülmények között végzett nem versenyszerű szabadidősportok, vagy akár megfelelő rendszerbe állított (hasznos) fizikai munkák eszköztárunk gyöngyszemei.

MARAD A TÁNC
Mindenről esik itt szó csak épp a táncról nem. Nem véletlen. Hol marad a tánc manapság az életünkből? Ehhez értünk legjobban és mégis pont ez a legnehezebb téma. Tudjuk, hogy ebben a programban nincs helye a színpadi táncművészetre való felkészítésnek. Tudjuk, hogy nem képzünk pedagógusokat sem. Nem amatőr tánccsoport ez, és nem táncház. Nem tanfolyam. Nem táncterápia. Keresem a szót: tánc csak úgy, öncélú tánc, tánc a táncolásért - „larpurlar” - Danse pour danse. Több olyan táncalkalmat szeretnénk kínálni, amikor vegytisztán a táncolásért táncolnánk. Kizárólag a tánc magára a táncolóra gyakorolt hatása lenne a cél. Én egyedül a kontakt improvizációs jam-et tudom olyan eseménynek, ahol teljesen öncélú a tánc. Jó esetben még erotikus, terápiás, vagy ismerkedési célja sincs. Az ideális táncforma a mi programunkba. Sajnos ahhoz, hogy erre az éteri szintre jusson a kontakt táncos és a kontakt táncos közösség ahhoz azt hiszem, kell egy-két év gyakorlás. Tehát irány a kontakt-jam! Addig is ajánljuk mindazt, ami már vagy még hasonlít a „tiszta”, „szabad” táncra. A kreatív gyerekórák, a kortárstánc improvizációs foglalkozások ilyenek. És ilyenek a ma népszerű, felszabadító, testet-lelket együtt izzasztó (divatos) táncok. És persze bíztatjuk a legbátrabbakat, hogy ne törődjenek semmivel, improvizáljanak! Ne törődjenek senkivel, csak táncoljanak...

KINEK SZÓL?
Annak, aki érzi, hogy hétköznapjai telhetnének könnyebben, fájdalom-mentesebben, kevésbé frusztráltan, aki nem súlyos szervi eredetű betegségének megoldását várja tőlünk illetve azokat a mi programunkkal párhuzamosan kezelteti-kezeli, és szívesen veszi saját kezébe saját sorsát, saját boldogságát.
Az életmód fejlesztésének igénye általában akkor merül fel, amikor valaki nem jól érzi magát a bőrében, nem jól érzi magát a környezetében. Változtatni akar. Tudjuk minden változtatást saját magunkon kell kezdeni. Egy szervezet - legyen az a saját szervezetünk vagy egy intézményé - akkor működik rosszul, ha megbomlik a részműködések egyensúlya, összhangja. Ez néha orvosolható kívülről bevitt eszközökkel, melyek jó esetben segítenek helyrebillenteni az egyensúlyt, és aztán feleslegessé válnak, más esetekben folyamatosan be kell vinni a külső szert. Kicsit olyan ez, mint a hitel. Csak az a baj vele, hogy egyszer csak vissza kell fizetni. Ráadásul pozitív hatása mellett mellékhatásai is lehetnek. Nincs ez másképp a természetes eredetű anyagokkal sem (kávé, tea, alkohol, ajzószerek...). Sőt, a torna, az alternatív táplálkozás, a különböző terápiák is lehetnek károsak, vagy lehetnek nem várt hatásaik. Csak akkor nem, ha a folyamatok ellenőrzéséhez szükséges információk és módszerek a szervezet tulajdonosának kezében vannak.
Az élő szervezetbe - a működés megbontása nélkül - nem lehet beavatkozni. A külső héj, a funkciók befolyásolásával azonban el lehet érni mélyreható változásokat. A zsírleszívás, a műtét nem a mi világunk, mi nem tudunk, és nem akarunk „benyúlni” az élő organizmusba, de tudjuk, hogy megfelelő oxigén-felvételi állapotban elégséges ideig végzett, káros mellékhatások nélküli gyakorlatokkal rá lehet venni testünket, hogy saját maga végezze el ezt a zsírégető feladatot.
Fontos elvünk, hogy a változásokat nem kampányszerűen, hanem, fenntartható életforma kialakításával képzeljük el.
Ha tehát például fogyni akar nálunk valaki, akkor a megfelelő torna mellé, masszázst, infra-szaunázást, testtudati tréninget is ajánlunk, személyre szabott étkezési, öltözködési tanácsokat adunk, úgy, hogy egy hosszabb periódus elején és végén számos adatot rögzítünk, hogy ne csak érezzük, de mérni is tudjuk együttműködésünk eredményességét.

EGY MÁSIK PÉLDA: A ZENEKAR ESETE
Tegyük fel hogy vendégünk hegedűművész egy szimfonikus zenekarban. Napjának jelentős részét minden szempontból aszimmetrikus helyzetekben tölti. Valószínűleg szenved ettől. Féloldalas mozdulatokkal végzi munkáját, természetesen nem váltogatva az oldalakat, féloldalasan szállítja hangszerét, aszimmetrikus viszonyban van karmesterével, munkahelyi vezetőivel. Ideális esetben a közösség hangyaszorgalmú tagja a tökéletes harmónia felmutatásának biztos eszköze és egyidejűleg autonóm személyiség – művész. Vajon nem szorul-e segítségre, hogy kínzó hátfájdalmait, görcsös tartását, beosztotti, közösségi sérelmeit orvosolni, feldolgozni tudja. Van, aki nem, de van, aki igen. A megfelelő Alexander testismereti tréning, a munkabeosztásához és körülményeihez, idomított személyre célzott gyógytorna, melyet néhány csoportos alkalom után a turnék idején, egyedül is végezhet, a zenekar életének kevésbé rohanó napjaiban kurzusszerűen vezetett mozgás improvizációs tréning, ahol a szokott szerepek elmosódnak, és más életmód vezetési tanácsok már rövid idő alatt sok örömmel járó elmozdulást okozhatnak a muzsikus és a zenekar életében.
Persze megfelelő módosításokkal, minden komputer mellett, vállalati hierarchiában dolgozó emberre alkalmazható a fenti példabeszéd.
És itt jön az üzlet a kultúrába. Biztosan megéri az egyén és a szervezet fejlesztésére költeni, mert a közösség és az egyén között - hiszen mindkettő érdeke - megosztható ráfordítást messze meghaladó mértékben javul a teljesítmény. Jelentős megtakarítást és minőségjavulást eredményez együttműködésünk.
Honnan tudom? Onnan, hogy még a nyolcvanas években, egyszer uszodában voltam egy barátommal, aki Amerikában dolgozott és gondosan eltette az uszodajegyet. Elmondta, az árát részben levonhatja az egészségbiztosításából, mert ott már akkor is tudták, kiszámolták, hogy olcsóbb megelőzni a bajt, mint együtt élni vele, vagy az előbb-utóbb bekövetkező krízist orvosolni.

GARANCIA
Nincs garancia. A TáncÉletmódProgram most indul, de tanárainak munkássága – kivéve a legújabb street-funk, hip-hop divatirányzatokat tanító fiatal táncosokat – évtizedes múltra tekint vissza.
Így együtt, a Budapest Tánciskola diákjainak képzése során csiszolódtak az együttműködés arányai: megtaláltuk a hiányzó láncszemeket, kiszűrtük a feleslegesen több helyen is megjelenő információkat, a nem a megfelelő helyzetben erőltetett megoldásokat. A táncnyelvi órákon is lehet erősíteni a testet, javítani a tartáshibákat, segíteni az előadói karakter megerősödését, mégis ott elsősorban az adott táncnyelvet kell megtanulni. Ezért megy be a diák és elsősorban ehhez ért a tanár. Az erősítésnek, a tartásjavításnak, a személyiségfejlesztésnek van adekvátabb terepe, mint a táncóra. Persze hiába, ha az halott tudás marad, az ott szerzett tudás nem épül be a művészi munka és a hétköznapi élet pórusaiba. De hát pont ezt tanultuk meg, és tanuljuk tovább most is, minden nap.
Egy biztos: tudásunk legjavát adjuk, ha valami mégis aggályosnak tűnik, meghallgatjuk, elolvassuk a kérdést, a kritikát, a panaszt elemezzük, válaszolunk és tanulunk belőle.

FOGADÓ ÓRA
Mindig a legegyszerűbb dolgokra nem gondol az ember. Részt vettem egy kontakt improvizációs kurzuson, ahol a szünetben – miről másról – a TáncÉletmódProgram-ról beszélgettem valakivel. Miután jó alaposan kitárgyaltunk mindent, feltette a kérdést: no és hogyan lehet jelentkezni? És bizony hebegtem, habogtam. Mert mondhattam volna, hogy a honlapról töltse le és küldje be a jelentkezési lapot, küldje be és válaszolunk, de ez ott - bár igaz - nem hangzott túl hitelesnek, egy a személyes program kialakítását személyesen garantáló személyközpontú program kapcsán.
Bármely kedden 13.00 órakor, aki – akár bejelentkezés nélkül –, bejön a III. Perc utca 2-be a Budapest Tánciskolába (a munkahelyemre), meghívom egy teára, körbevezetem és válaszolok a kérdéseire. Ha valami közbejön, helyettesről gondoskodom.

Angelus Iván (1953, Budapest) E-mail: info@tanceletmod.com

Forrás: Forrás: PR Herald