Kínai teák

A történeti teaféléket nem számítva manapság a legnagyobb kínai "teaenciklopédiák" és szakkönyvek (CHEN 111-270) 8 főbb teatípus több mint 300 fajtáját különböztetik meg. Ezek ismertetésére nem vállalkozunk, de talán a legismertebb kínai teatípusok rövid áttekintése hasznosnak bizonyulhat.

Kínában a legnépszerűbb a zöld tea (lü-csa), melynek magában 138 fajtáját ismerik. A zöld teát is ugyanúgy készítik, mint a fentebb ismertetett fekete teát, csakhogy a sodrás, és a szárítás után a fermentálás elmarad, így a levelek megtartják zöld színüket. Ennek a teának az íze fanyarabb, mint a feketéé, mert a csersavak megmaradnak, az aromaanyagok pedig nem tudnak teljesen kibontakozni. A zöld teák közül is a legkeresettebb a Lung-csing (Sárkány-kút), amely a Csöcsiang tartománybeli Hangcsou városban található Nyugati-tó (Hszi-hu) vidékén termett először, és ez az a fajta, amellyel ma a világon bárhol találkozhat az ember, ha kínai zöld teát vásárol. Egyéb híres zöld tea fajták a Si-feng (Oroszlán-csúcs), amely nagyon hasonlít a Lung-csinghoz, a Paj-jün (Fehér felhő), a Pao-jün (Kincs felhő), Shou-mej (Apó szemöldök) stb.

A fekete tea - amelyet a kínaiak vörös teának (hung-csa) neveznek - elkészítéséről már ejtettünk szót. A fekete teát az angol nyelvben Keeman-ként ismerik, amely az Anhuj tartománybeli Csimen körzet nevéből származik. A 19. századtól kezdve ugyanis jó ideig kizárólag Csimenben állítottak elő fekete teát. A leghíresebb fekete teák legtöbbje a termővidékük után kapta nevét, úgy mint a Min-hung (Fucsieni vörös), Csuan-hung (Szecsuani vörös), Csen-hung (Jünnani vörös) stb.

A harmadik legismertebb, és egyben legnépszerűbb kínai teafajta a félig fermentált Vu-lung-tea (Fekete sárkány; angolul Oolong). Kínában még kékes-zöld teaként (csing-csa) is ismerik. A Vu-lung különlegességét a kínaiak leginkább úgy szokták megfogalmazni, hogy "egyszerre rendelkezik a zöld tea tiszta virágillatával és a fekete tea vaskos ízével." Ezek közül a legismertebb a Vu-ji, amely a Fucsien tartományban található hegyről kapta a nevét. Ez a vidék a Tang-kor óta híres teatermő vidéknek számít, és azóta a történelem folyamán, mindig ismertek teát Vu-ji néven. A Vu-jit a holland W.H. Ukers már 1607-ben bemutatta teákkal foglakozó művében. Ma a Vu-jinak több alfajtáját is megkülönböztetik. A Vu-lung egy másik jelentős fajtája, amelyet mindenképpen meg kell említeni a Tie Kuan-jin (Vas Kuan-jin), a könyörületesség istennője, Kuan-jin után kapta a nevét. E Fucsien tartományban készített teát már 1736-tól kezdve jegyzik. Ma már gyakorta találkozni vele Európában és Amerikában egyaránt. 1810-óta Tajvanon is jelentős Vu-lung-tea termelést folytatnak.

A fehér tea (paj-csa) nálunk szinte egyáltalán nem ismert, gyengén fermentált teafajta. Ez a Kínában is különlegességszámba menő tea a Szung-kor óta ismert. A teacserje legértékesebb, már-már fehér színű leveleiből készül, amely a feldolgozás után is megőrzi fehéres színét. Legismertebb ezek közül a Jin-csen (Ezüst tű), amely külföldön a legkeresettebb fehér teának számít és a Paj-mu-tan (Fehér peónia) és a Jing-mej (Nemes szépség).

A sárga tea (huang-csa) jellegzetessége, hogy a fermentációt félidőben túlfűtéssel meggátolják, majd különféle illatosító anyagokat adnak hozzá. Az így kapott teát aztán ízlésüknek megfelelően keverik. Ma Kínában mintegy tízféle sárga teát ismernek, melyek egyikét sem exportálják Európába.

Kínában is létezik fekete tea (hej-csa), amely nem keverendő össze a nálunk fekete tea néven ismert, fentebb ismertetett vörös teával (hung-csa). Ennek a leghosszabban fermentált teafajtának a története a 11. századra nyúlik vissza. Ezt a rettenetesen erős, keserű teát ma főként Hunan, Hupej, Szecsuan, Jünnan és Kuangtung tartományokban állítják elő, és mintegy fél tucat fajtája ismert. Kínai kedveltsége ellenére Európában szinte alig találkozni vele.

A sajtolt tea (csin-ja-csa) -félék csoportjának elnevezése a tea előállítása során nyert végső formájára utal. A téglaalakúra sajtolt tömbtea már a Tang-kor óta ismert, jóllehet a manapság alkalmazott sajtolási eljárás némiképp különbözik a Lu Jünél is olvasható hagyományos metódustól. A sajtolt teához főként vörös (fekete), zöld és fekete teát használnak. Ma a sajtolt teának mintegy 16 fajtáját tartják számon, melyek közül a legismertebb változat a Jünnan tartományban előállított Pu-er, amely 10×10×2,2 centiméteres, 250 grammos tömbökben kerül forgalomba. Történeti népszerűségéhez nagyban hozzájárult könnyű tárolása és szállítása, épp ezért a mongol Jüan-dinasztia uralkodójának Kubláj kán harcosainak rendszeres ellátmánya közt is ott találjuk. Az adóként behajtott teát is szinte mindig sajtolt teatömbök formájában szolgáltatták be.

Végül meg kell említeni a virágteákat (hua-csa). A virágteák esetében főként a zöld teák aromáját erősítik fel különféle éterikus olajokban gazdag virágokkal. Nálunk a legismertebb a jázmin (mo-li), de készítenek virágteát a Chloranthus spicatus (csu-lan) zöldes, erős illatú virágainak, a kassziafa (kuj) virágainak, a lonc (Lonicera japonica var. Chinensis, kínaiul: csing-jin-hua), a liliomfával (Magnolia) rokon Michelia (paj-lan) virágainak, a japán rózsa (mej-kuj) és a citrus (taj-taj) virágainak felhasználásával is.

Forrás: Arany Hegy Alapítvány